Emlékoszlopavatás és orgonakoncert Huszton

A huszti református templom a Felső-Tisza-vidék egyik legrégibb egyházi építményének számít, de építészeti stílusán és freskóin kívül a templomkertben felavatott számos emlékoszlopáról is ismert. Október második vasárnapján két újabb emlékjellel bővült a templomkert: felavatták a II. Rákóczi Ferenc és a huszti országgyűlések emlékét hirdető, valamint Takáts Gyula kántortanító emlékoszlopát. Ezt megelőzően ünnepi istentiszteletre került sor, melyen orgonakoncert keretében megszólalt a templom nemrég felújított, 150 éves orgonája.

Október 9-án az istentiszteletre érkezők zsúfolásig megtöltötték a huszti református templomot. A megjelenteket Józan Lajos helyi lelkipásztor köszöntötte, kiemelten üdvözölte a vendégeket: a türingiai (Németország) Hildburghausenből érkezett Torsten Sterzik orgonaművészt és kíséretét, a Somogyi László református lelkipásztor vezette székesfehérvári küldöttséget, Czirók Béla nyugalmazott református lelkipásztort, ifj. Sari Józsefet, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnökét.

Az ünnepi istentiszteletet Somogyi László lelkipásztor tartotta, Pál apostolnak a Kolossébeliekhez írott levele I. részéből hirdetve igét.

A közös imát követő beszédében Czirók Béla tiszteletes egy példázatra hívta fel a hallgatóság figyelmét. „Egyszer egy istentiszteletet követően megkérdezték tőlem: Van-e annyi hely a Mennyországban, ami elegendő az üdvözültek számára? Erre a válaszom Jézusnak a mennybemenetelt megelőző egyik idézete volt: „…Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek.” Hely tehát minden üdvözültnek jut majd. A hívőnek nem ezen kell töprengenie, hanem arra kell törekednie, hogy élete tetteivel és cselekedeteivel elnyerje az üdvözülést.”

Az istentiszteleten jelen volt Szulincsák Sándor huszti római katolikus plébános is, aki Szent Máté evangéliumából felolvasta a fiának mennyegzőt készítő király történetéről szóló igeszakaszt.

Az istentisztelet következő részében Józan Lajos tiszteletes üdvözölte a hivatali elfoglaltsága miatt később érkezett Tóth Istvánt, a Magyar Köztársaság Beregszászi Konzulátusának főkonzulját, majd a huszti orgona rövid történetét ismertette. Az orgonát 1861-ben, Szatmárnémetiben készítette Blahurka Sámuel orgonakészítő. Az utolsó, 1923-as felújítást követően a közelmúltban ismét munkálatokat végeztek a hangszeren, részekre szedve minden darabját megtisztogatták és felújították. A felújított hangszer megszólaltatására a már említett Torsten Sterziket hívták meg, aki a felújított orgonán a klasszikus zene mestereitől – Mozarttól, Bachtól és Mendelssohntól – adott elő gyönyörű darabokat.

Az istentiszteletet követően az esemény a templomkertben az emlékoszlopavatásokkal folytatódott. Elsőként II. Rákóczi Ferenc és a huszti országgyűlések emlékét megörökítő emlékoszlopot avatták fel. Józan Lajos tiszteletes ennek kapcsán elmondta: „Több alkalommal is járt itt a nagyságos fejedelem: 1706-ban két hétig tanácskozott híveivel vár alatti öreg kastélyban. 1709-ben a lengyel követtel találkozott ugyanitt. Szeretett itt tartózkodni a vezérlő fejedelem, gyakran vadászgatott a környék erdeiben. 1710-ben szintén több napot töltött itt. Isten egy prófétájának mondta egyszer: „Adj jelt magad után”. Legyen ez prófétai küldetés nekünk, magyar embereknek. Hagyjunk emlékeztető jeleket magunk után. Ilyen ez az oszlop is, amelyet most felavatunk: Visken készült, egy fafaragó mester keze munkája. Azt hirdeti, hogy II. Rákóczi Ferenc és a huszti országgyűlések emléke él a huszti magyarság szívében.

Tóth István főkonzul beszédében elmondta: „Az 1706-os huszti országgyűlés a Rákóczi-szabadságharc válságos szakaszában zajlott le, hiszen 1705. november 11-én a császári hadvezér, Herberville 16 ezer fős serege Zsibónál győzelmet aratott Rákóczi csapatai felett. A császári hadsereg bevonult Erdélybe, végigpusztította az országrészt. Erdély és Magyarország ebben az időben különálló ország volt teljesen eltérő államhatalmi szervekkel, szokásjoggal. II. Rákóczi Ferenc azonban ebben az időben Erdély fejedelme volt, és a Habsburg-ház ellenséges politikája is egyesítette a két országot. Itt mondták ki – II. József uralkodását nem elfogadva – Erdély elszakadását az ausztriai háztól. Az országgyűlés kimondta a két ország szövetségi állammá, konföderációvá történő alakulását. Ezek a történelmi tények. Próbáljuk megvizsgálni azt, hogy mai, békésebb időkben hol tartunk. A 305 évvel ezelőtt meghirdetett konföderáció ma az Európai Unió keretein belül látszik megvalósulni. Szkeptikus érzései bárkinek lehetnek az EU-val kapcsolatosan, a határok „légiesülése” azonban olyan esemény szlovák és román viszonylatban, amelyre egy bő évtizede gondolni sem tudtunk még. Magyarország EU-tagállamként érdekelt abban, hogy Ukrajna a 2008 óta érvényben lévő utazási könnyítéseken túl minél előbb vízummentességet kapjon az EU-tól. Ez azonban nem csak Budapesten múlik, nem beszélve arról, hogy néhány fontos feltételt Kijevnek is teljesítenie kell. A mostani magyar kormány fennállása óta számos olyan gesztust tett a külhoni magyarok irányába, amelyek azt jelzik, hogy a kabinet komolyan veszi és alapvető nemzeti érdekként kezeli a nemzet egyesítését. Ez a törekvés szomszédainktól sem idegen, tudjuk, hogy Ukrajna is számos gesztust tesz a külföldön élő nagyszámú ukránság irányába. Erre utal az, hogy a kijevi törvényhozás az utóbbiak javára változásokat tervez az ukrán állampolgársági törvényben. Láthatjuk azt, hogy a világ – benne térségünk – váratlan dolgokat produkáló változások folyamatában él. Reménykedjünk ebben, reményeinket helyezzük ebbe a folyamatba.”

Somogyi László tiszteletes beszédében II. Rákóczi Ferenc vallásosságát emelte ki, melyet a vele kapcsolatban sokat hallott Cum Deo (Istennel) jelszó is tükröz.

Ifj. Sari József beszédében a következőkre hivta fel a figyelmet: A husztiak büszkék lehetnek arra, hogy egy olyan város polgárai, melynek nevét a világ valamennyi magyarja ismeri. Mint mondta, mindez Kölcsey Ferencnek, nemzeti imánk szerzőjének köszönhető, aki Huszt c. epigrammájában vetette papírra jövőbe látó szavait. „Messze jövendővel komolyan vess össze jelenkort, Hass, alkoss, gyarapíts, s a haza fényre derül.” Igen, múltban, jelenben és jövőben kell gondolkodnunk. Önök e történelmi falak között – és gondolom, ezen kívül is – ezt teszik. Ezt teszik, amikor emlékjeleket állítanak a Rákóczi-szabadságharcra gondolva, amikor megemlékeznek kántortanítójukról. Őrizzék ezt a mentsvárat, a templom mellett az óvodát és az iskolát is, melyekért Önök, huszti magyarok szintén sokat harcoltak. Önök, husztiak most már azon munkálkodjanak, hogy az óvoda magyar csoportjából minél több gyerek válassza a huszti magyar iskolát, hiszen megmaradásunk egyedüli menedéke az anyanyelvünk, a kultúránk és a múltunk.”

Majd a főkonzul és ifj. Sari József leleplezték az emlékoszlopot.

Végezetül a jelenlévők átvonultak a templom túloldalára, ahol felavatták Takáts Gyula (1891.12.12–1943.11.01.) igazgató, kántortanító, zeneszerző, aranykoszorús karnagy emlékoszlopát.

Fischer Zsolt