Hogyan építsünk fóliaházat?

Ha Kárpátalján valaki zöldségtermesztésre adja a fejét, netán fóliaházat épít a tíz négyzetmétert meghaladó alapterületen, feltételezhetően nemcsak a család asztalára akar jó minőségű élelmiszert tenni, hanem jövedelemszerzés céljából teszi ezt. Ha így van, akkor a termelő jól teszi, ha – még mielőtt belevágna a termesztésbe – számba veszi a lehetőségeit – állítja Őr Hidi László nagydobronyi gazdálkodó, a Terra Dei Alapítvány szaktanácsadója.

– Milyen szempontokat kell figyelembe venniük a termesztőknek, akik zöldségtermesztésre szánják el magukat fóliaházban?

– A szempontok a következők:

• a termőhely adottságai;

• mennyire ismeri a gazda a saját felkészültségét, a termesztéstechnológia elemeit, azokat az anyagokat, vegyszereket, egyszerűbb gépezeteket, amelyekkel a termesztés során dolga lesz;

• milyen termesztőberen­de­zéssel rendelkezik, mekkora annak az alapterülete, milyen a belmagassága, a klímaszabályozás lehetősége, az öntözési rendszer, van-e tápoldatozás, esetleg valamilyen szintű fűtési rendszer.

Csak ha a fenti szempontokat számba vette, akkor döntsön a gazda a szóba jöhető zöldségfajtákról, az alakkörökről.

– Mi befolyásolja a fóliaház helyének kiválasztását, elhelyezkedését?

– Primőr zöldség termesztésére lehetőség szerint könnyen melegedő, homokos vagy homokos vályogtalajt válasszunk. Ajánlott kerülni a hideg víznyomásos részeket, mert – különösen tavasszal – a levegőtlen, hideg vízzel túltelített talajban nehezen indul a vegetáció, így csúszik a koraiság. Az öntözés miatt jó, ha vízszintes területet választunk, de 1–4%-os lejtő még elfogadható, különösen, ha dél–délnyugati, amelyet a tavaszi nap jobban átmelegít.

Ha módunkban áll választani, és ha csak egy fóliaházat akarunk építeni, akkor a kelet–nyugati tájolás a megfelelő. Ha több sátrat párhuzamosan egymás mellé telepítünk – elkerülendő a sátrak egymást árnyékoló hatását – az észak–déli tengely javasolható.

Fontos szempont az öntözővíz minősége és mennyisége. A jó öntözővíz kevés oldott sót tartalmaz, nehézfémekkel nem szennyezett, bőséggel áll rendelkezésre. Számszerűsítve: ha az öntözővíz EC-je (elektromos vezetőképessége) kevesebb mint 0,5 mS/cm – kiváló, a 0,5–1,0 mS/cm – megfelelő, a 1,0–1,5 mS/cm – elfogadható. Ennél nagyobb értékű EC-érték esetén a víz öntözésre nem használható (tisztítani vagy higítani kell). A termesztett zöldségféléink javarésze sok vizet igényel, nyáron gyakran növényenként 5-6 liter vizet is ki kell juttatnunk, ezért vízkiviteli lehetőségeinket az elvárható maximumra kell méretezni. A Munkácsi járás egyes termesztőkörzeteiben lajtos kocsival kénytelenek kielégíteni a fóliaházak vízigényét, nem igazán emelve ezzel a termékük piaci versenyképességét.

– Van-e jelentősége a termesztés szempontjából annak, ha egy településen többen is fóliáznak?

– Néhány gazda véleményétől eltérően, akik tartanak a konkurenciától, hasznos, ha termelő régiók jönnek létre. Ott, ahol többen foglalkoznak egyféle tevékenységgel, könnyebben szerveződik az eladás, az áruért akár le is járnak a felvásárlók, többeknek összeállva egyszerűbb, olcsóbb lehet a piacra jutás (átlagosan az áru értékének 10%-ával), a helybéli kereskedők szervezhetik a vetőmagvak, műtrágyák, fóliák és az egyéb, a termesztéshez naponta szükséges anyagokhoz való hozzájutást. Nem elhanyagolható szempont továbbá a termesztési tapasztalatok, fogások felhalmozása, a fajtaismeret, a piaci hírek napi áramlása – mindezek a tényezők eredményesebbé teszik a termelést.

– A zöldségtermesztőnek, akár bármelyik más vállalkozónak, pontosan figyelembe kell vennie a kiadásokat és bevételeket, valamint a kockázatokat, ha nem akar pórul járni. Mire kell figyelnie?

– Ha papíron tételesen utánaszámolunk, egy hektár intenzív módon termesztett szabadföldi zöldségnek könnyen 30–50 ezer hrivnya költségterhe jöhet ki (vetőmag, esetleg palánta, trágya-műtrágya, öntözőrendszer, talajtakaró, esetleg támrendszerek, csomagolóanyagok, munkadíj stb.). 1000–2000 m2 fóliasátor évi állandó költsége a berendezéstől függően hasonló nagyságrendű. Sajnos vidékünk zöldségkertészeinek zöme kényszervállalkozó, vagyis egyéb állandó bevétel, a család megélhetését biztosító tevékenység, munkahely híján kezd kertészkedni, befektetve a felhalmozott tartalékait. Ebből következik, hogy kellő szaktudás, némi technikai ismeret nélkül nagyot lehet bukni, veszélyeztetve a család megélhetését. A bajt egyaránt okozhatják a nem megfelelően kivitelezett fóliasátor, a termesztés során elkövetett technológiai hibák, a munkához való nem megfelelő hozzáállás, az időjárás szeszélye, a piaci ármozgások kiszámíthatatlansága.

E tényezők két csoportra oszthatók: az emberi tényezőre és a rajtunk kívűl álló okokra. A termesztés során arra kell törekednünk, hogy ami a gazdán áll, azt tegye meg. A jól kivitelezett sátor például jobban bírja a vihart, jégesőt, hónyomást, az idejében – a kelleténél nem korábban és nem későbben – elvetett, kiültetett, kellően tápoldatozott, védett, kacsozott, feltekert stb. növény jobban ellenáll a környezeti hatásoknak, ezért bővebben terem. Hasznosítható tapasztalat, különösen a kezdő termelőknek, hogy ha az év során mindent úgy is csinálunk, ahogy az a „nagykönyvben” meg van írva, de tájékozatlanságból vagy hanyagságból kihagyunk akárcsak egy technológiai elemet is – elmulasztunk egy permetezést, zárva felejtünk egy szellőzőt, fagyos éjszaka során nem fűtünk stb. –, bizony, oda lehet az egész termés a ráfordított költséggel, munkával, elmaradt haszonnal együtt.

(Folytatjuk)