Aszkaridózis

– A hízóm az utóbbi napokban többször nyálkás anyagot köhög fel, bágyadt, nem eszik, miközben a hasa némileg felfúvódott. Milyen kór támadta meg, s hogyan nyerhetné vissza az egészségét? – telefonált be lapunkhoz egy viski olvasónk. Kérdéseire és a kapcsolódó kérdésekre Szijus Attila técsői állatorvos válaszol.

– A sertés valószínűleg aszkaridózisban szenved – indítja beszélgetésünket az állatgyógyász. – Ez egy paraziták által okozott kór, melyet az aszkarida nevű, kifejlett állapotban 8-10 cm hosszúra, sőt még nagyobbra is megnövő, fehér színű orsóféreg idéz elő. A betegség kortól független, előfordulhat, hogy már a magzat megkapja a fertőzött kocától, vagy a megszületett malac szervezetébe szopás közben, az anyatej útján kerülnek be az élősködők, többnyire pedig a szilárd takarmányra való áttérést követően juthatnak be a paraziták a disznók testébe. A féreg petéi bárhol előfordulhatnak a környezetben, belekeveredhetnek az állatok takarmányába, s a fertőzött egyedek ürülékével is kikerülhetnek a szabadba. A sertések már az ólban elfogyaszthatják a székletet, ha pedig a gazda csak szétszórja a ganéjt a kertjében, a peték bekerülhetnek a földbe, a füvek gyökerei közé, s amennyiben a kistermelő nem szórja le jól a földet a sertéseknek szánt fűcsomókról, akkor a rájuk tapadt peték is megfertőzhetik a jószágot.

Miután a sertés lenyeli a petéket, azok – a gyomron keresztül – bekerülnek a belekbe, átfúrják magukat a bélfalakon, a véráram útján eljutnak a tüdőkig, ahol kifejlődnek a lárvák, melyek károsítják a tüdőszövetet, köhögési ingert váltanak ki, így a disznó felköhögi a parazitákat a szájüregbe, ám nem tudja azokat kiköpni, ehelyett ismét lenyeli őket, azok pedig a belekben „kötnek ki”, ahol a lárvák nemileg érett férgekké alakulnak át, szaporodnak, petéket raknak le, melyek a széklettel kikerülnek a külvilágba, s az egész ciklus újraindulhat. A petéknek a szervezetbe való bekerülésétől a nemileg érett aszkaridák kifejlődéséig több, mint egy hónap telik el.

– Milyen problémákat okoz az élősködő, s milyen tünetek jelzik a megbetegedést?

– A féreg traumát idéz elő a tüdőkben, valamint a belekben, az utóbbi helyeken nagymértékben elszaporodik, s elvonja a tápanyagokat a sertés szervezetétől. Különösen veszélyes a kismalacokra, mert elzárhatja, illetve átfúrhatja a beleiket, s ezek a károsodások egy nap alatt elpusztítják a fiatal állatokat. A betegség legjellemzőbb tünete a gyakori, nyálkás köhögés, emellett a jószág bágyadttá válik, alig eszik, lesoványodik, miközben – mivel a beleit ellepik a paraziták – némileg megnő a has térfogata, magyarán: a disznó felfúvódik. Láz, illetve hasmenés viszont ritkán fordul elő, s ezek a szimptómák is inkább csak a malacokra jellemzőek.

– Hogyan lehet kezelni, s milyen módszerekkel lehet megelőzni a kórt?

– Ma már nagyon sok gyógyszer áll a rendelkezésünkre, a különböző készítményeket pedig különböző dózisokban kell bejuttatni a betegek szervezetébe, vagy por formájában, a takarmányba keverve, vagy injekcióként. Porként adjuk be például a Piperozint vagy az Albendazolt, egyszeri alkalommal, de ha a jószág ismét megfertőződne, egy hónap elteltével újból lekezeljük a sertést. Az injekciók között pedig megemlíthetem a Levamisolt, illetve az Ivermectint, melyeket szintén egy alkalommal adunk be a jószágnak. S mivel az állatok könnyen megfertőződhetnek, a sertés élete folyamán többször, legalább négyszer-ötször meg kell ismételni a féregtelenítést.

A megelőzés végett pedig azt tanácsolom a gazdáknak, hogy naponta takarítsák ki a disznóólat, a ganéjt ne szórják szét a kertben, hanem gyűjtsék egy meghatározott helyre, majd fedjék le földdel. Rothadási folyamat indul be, s hő termelődik a trágyában, ami elpusztítja a petéket.

L. M.