Tavaszi évadnyitó a Nagyberegi Tájházban: farsangi szokásaink

A téli szünetet követően ismét megnyitotta kapuit a Nagyberegi Tájház. Az intézmény tavaszi évada a hagyományokhoz hűen ezúttal is farsangi foglalkozással indult február 19-én.

A Pro Cultura Subcarpathica (PCS) a Nagyberegi Tájház megnyitása óta, immár több mint egy évtizede fogadja a megye oktatási intézményeiből érkező látogatócsoportokat, melyeknek a civil szervezet munkatársai különböző tematikájú foglalkozásokat szerveznek elsősorban a vidékünkre jellemző hagyományok és népszokások felelevenítése, továbbadása céljából.

A tájház tavaszi évadnyitó foglalkozására ezúttal a Nagyberegi Református Líceum tanulói látogattak el. A csoportot Gál Adél, a Nagyberegi Tájház programfelelőse fogadta, aki miután körbevezette a diákokat az autentikus paraszti létet és hangulatot idéző több mint 120 éves épületben, részletes előadást tartott a vízkereszttől hamvazószerdáig tartó farsangi időszak szokásairól.

„Évről évre, ahogy azt tőlünk megszokhatták, mindig február közepén vagy végén kezdjük el az új tavaszi évadunkat, s mindig egy farsangi foglalkozással indítjuk a programsorozatot. Egy-egy ünnepi alkalomhoz, jeles naphoz kötjük az adott programot, a tematikát minden esetben ez határozza meg, hiszen számunkra fontos az, hogy az ide érkező csoportok betekintést kapjanak az adott időszak jellegzetességeibe, a szokásokba, a magyar kultúrához kapcsolódó örökségünkbe” – emelte ki Gál Adél.

A tanulók megismerkedtek a vidékünkre jellemző farsangi szokásokkal – melyeket nagyszüleink és dédnagyszüleink korában is elsősorban a hangoskodás jellemzett, hiszen ez a mulatozás időszaka volt –, beszélgettek a hagyományos farsangi ételekről, a maszkos alakoskodókról, a disznóvágások végén betoppanó farsangosokról, valamint a párválasztásról is szó esett.

„Ha a saját vidékünkre gondolunk, akkor mondhatjuk azt is, hogy bár a disznóvágás András-napkor elkezdődik, de ez a disznóvágások időszaka is, vagy szélesebb körben a párválasztás, valamint a lánykérések időszaka, és lényegében ezekhez kapcsolódnak a különféle szokások” – fogalmazott Gál Adél, hozzátéve, hogy a mi vidékünkre nem igazán jellemző a maszkos, alakos felvonulás, amely viszont az egész magyar nyelvterületen jelen van: ide tartoznak a különféle állatalakoskodók vagy dramatikus játékok, melyek közül a legismertebb a mohácsi busójárás, amely kulturális örökségünk részét is képezi.

A tájház programfelelősétől a jelenlévők megtudhatták, hogy ezen a területen a farsangi jelmezek közül leginkább a fiatal lány és a legény, a cigány asszony, az ördög, valamint néhány állat – a gólya, a farkas, a róka és a medve – figurája volt a leginkább elterjedt.

Mivel a farsanghoz elsősorban a zajkeltés kapcsolódik, így a gyerekek különböző zajkeltő eszközöket is készítettek: fából, fémlemezkékből, csörgőkből alkottak hangos tárgyakat. A program részét képezte még a téli időszakra jellemző benti elfoglaltságok közül a szövés kipróbálása és elsajátítása.

A foglalkozás ideje alatt a lányok a konyhában nekiláttak a farsangi fánkok készítéséhez. Amíg néhányan a fánkokat sütötték a tájház szakácsnőjének irányításával, addig mások az udvaron fellelhető játékokat próbálták ki. A színes program végén a csoport tagjai jóízűen fogyasztották el a lekvárral töltött szalagos fánkokat, majd a megannyi érdekes információval gazdagodva indultak vissza iskolájukba.

A Nagyberegi Tájház ezentúl hétről hétre érdekes programokkal várja a csoportokat. Egyelőre a téli tematikánál maradva az ide látogatók a szövést, a fonást, a makramézást, más csomózási technikákat, valamint a bőrmegmunkálást ismerhetik meg. Ezt követően a húsvéti ünnepkör határozza meg a programokat, melyek keretében különféle dekorációkat – asztal- és ajtódíszeket – s a húsvét közeledtével hagyományos technikákkal díszített húsvéti hímes tojásokat készítenek, s ahogyan az már szokás, a húsvéti locsolkodást is felelevenítik majd. Ezután a jó idő beköszöntével tavaszi, kinti elfoglaltságokkal várják majd a gyerekeket, s az évadot egy pünkösdi foglalkozás zárja.       

lexi