Mikulás-nap Tiszacsomán

2011. december 9., 09:00 , 569. szám

Ugyan a gyerekek de­cember 5-én este szokták várni az ajándékokkal érkező Mikulást, Tiszacsomára azonban már december 4-én késő délután ellátogatott a „Nagyszakállú”. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Tiszacsomai Alapszervezete ugyanis a hagyományokhoz híven idén is megszervezte a kisgyermekek körében igen népszerű Mikulás-napot.

A település középiskolájának étkezdéjében megtartott rendezvényre a szervezők 12 éves korig várták a gyermekeket, akikből nem is volt hiány: talán egyetlen tiszacsomai kisgyermek sem maradt otthon. A legfiatalabb „Mikulásváró” hat hónapos volt. A gyermekeket elkísérték szüleik is, így nem csoda, hogy a színes léggömbökkel feldíszített helyiség hamarosan megtelt.

A szervezők nevében Rácz János, a KMKSZ helyi alapszervezetének elnöke köszöntötte a kicsiket és a nagyokat egyaránt. Néhány mondatban beszélt a Mikulás-napról, amikor is ajándék kerül a jó és virgács a rossz gyerekek csizmájába. Lévén, hogy az elnök úr részt vett az aznap Beregszászban megrendezésre került XVII. Kárpátaljai Magyar Betlehemes Találkozón, beszámolt annak örömteli eredményéről: az ott fellépő három csomai betlehemes csoportból ugyanis az egyik a négy legjobb közé került, így elnyerte a jogot, hogy Beregújfaluval, Salánkkal és Sárosoroszival együtt megyénket képviselje a december 9–11. között Debrecenben megrendezésre kerülő XXI. Nemzetközi Betlehemes Találkozón.

Amíg a Mikulás megérkezett, az iskola tanulói ünnepi műsorral kedveskedtek a jelenlévőknek. Elsőnek Mészáros Erzsébet, a KMKSZ helyi alapszervezetének alelnöke által felkészített legkisebbek énekelték el a Hull a pelyhes fehér hó c. dalocskát, majd a gyerekek nagy üdvrivalgása közepette – Szilágyi Béla személyében – végül megérkezett a puttonyos, szakállas Mikulás, akit „öregkorára” való tekintettel máris hellyel kínáltak.

Addig is, amíg a közkedvelt „öreg” megpihent, színpadra léptek az iskola idősebb tanulói, akik Fejes Mónika tanárnő felkészítésében „Mikulás-táncot” adtak elő, szórakoztatva a közönséget.

Miután a Mikulás a hosszú út után megpihent, és a tánc is felvidította, elővette az ajándékokkal teli puttonyát. Az ajándékoknak azonban vers vagy dalocska volt az ára: aki ezekkel szolgálni tudott, máris kapott ajándékcsomagot. Aki nem, annak sem kellett sokáig várnia: hála a puttony „feneketlenségének”, egy gyermek sem távozott üres kézzel.

Az ünnepség végén Rácz János elégedetten nyilatkozott lapunknak a Mikulás-nap sikeréről. Elmondta, hogy mindez a tagság összefogásának köszönhető: közadakozásból gyűjtötték össze az ajándékokra valót, amiért ezúton is köszönetet mond minden jószívű adományozónak.

Fischer Zsolt