Egy indiai katolikus misszionárius a Rákóczi-főiskolán

Múlt csütörtökön a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán járt Benvin Sebastian Madassery SVD atya, a Pápai Missziós Művek magyarországi igazgatója. Az indiai állampolgárságú Sebastian atya megtekintette a tanintézményt, majd előadást tartott az érdeklődőknek.

Az előadásra a tanintézmény Törökbálint termében került sor, ahol Sebastian atyát a beregszászi római katolikus gyülekezet ifjúsága gitárjátékkal kísért dallal köszöntötte. Majd Michels Antal beregszászi plébános mutatta be a rangos vendéget, megköszönve neki a látogatást és a türelmet, melyet a határátlépés nehézségei során tanúsított: lévén, hogy állampolgárságánál fogva indiai útlevéllel rendelkezik – mely nem mindennapos okmány az ukrán határon –, s ez igencsak élénkítően hatott a határőrök buzgalmára, akik csupán az útlevél többszöri átlapozása és ellenőrzése után voltak hajlandóak átengedni.

Sebastian atya kötetlen beszélgetésbe nyúló előadásában életéről és a missziói munkáról szólt. Ő maga az indiai Kerala államban született 1974-ben, hagyományos katolikus családban, mely kereszténységét Szent Tamástól eredezteti. Ott is szentelték pappá, szülőfalujában. 2003 óta él Magyarországon, jelenleg a Pápai Missziós Művek magyarországi igazgatójaként tevékenykedik. Mint mondta, a misszió a keresztény értékek terjedését szolgáló, szép, de ugyanakkor számos kihívást is tartogató szolgálat. Kihíváson pedig a missziósnak sokszor egy idegen állam szokatlan éghajlati viszonyait, valamint kulturális és táplálkozási szokásait kell érteni: a küldött sokszor szinte új életet kezd küldetésének helyén, s hogy szolgálata sikeres lesz-e vagy sem, azon múlik, alkalmazkodik-e az új közeghez. Sebastian atya saját maga is megtapasztalta mindezt: a hallgatóságot megmosolyogtatva mesélte el, Magyarországon hogyan történt első találkozása a töltött káposztával, mely számára, indiai állampolgár számára teljesen szokatlan ételnek számított.

Megtudtuk, hogy kedvenc hobbija a horgászat, de ezt az időtöltést nemcsak a szabadidejében űzi: szolgálata során is igyekszik ellátni. Jézusnak Simonhoz intézett szavai adják számára ehhez az útmutatást: „Ne félj, mert ezentúl embereket fogsz halászni.”

„Mi teszi az embert emberré?” Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket is megbeszélt az atya a jelenlévőkkel, rámutatva arra: az embert emberré a lélek teszi. A kamaszkor kapcsán elhangzott, hogy az ember életében igen fontos a 18 éves korig terjedő időszak: ezen évek alatt alakul ki ugyanis a jellem, s ha az egyén jelleme ezen életkorra negatívra formálódik, nagy a valószínűsége, hogy ez a negatívum egész további életére jellemző lesz.

Szó esett még olyan témákról is, mint pl. a testedzés. Az atya rámutatott: a testedzés csupán az izmokat erősíti, és hozzájárul ahhoz, hogy az ember alakja formálódjon, de nagyon fontos az, hogy az edzést a test mellett a lélekre is kiterjesszük.

Sebastian atya a közelgő karácsony kapcsán hangsúlyozta: ne feledjük el az ünnep lényegét. Krisztus születése reményt ad a világnak és az embernek.

Végezetül minden jelenlévő egy, a Sebastian atya aláírásával ellátott imalapot kapott.

Fischer Zsolt