Kardhüvely díszes ezüstverete

A hét tárgya

A beregszászi járási Bégányban kerti vécét ástak az egyik portán, amikor a munkások 1,5 méter mélyen több, számukra értéktelennek tűnő, kidobott vasdarab mellett találtak egy rendkívül gazdagon díszített fémtárgyat. Gyorsan zsebrevágták, hogy a gazda meg ne lássa, és folytatták az ásást. Végül négy közvetítőn keresztül jutott el a díszes tárgy Sepa Jánoshoz, a Beregvidéki Múzeum igazgatójához, aki megállapította, hogy a talált tárgy egy régi kardhüvely ezüstből készült csodálatosan díszített verete. Szerencsére végül a múzeum egyik vitrinébe került, ahol minden érdeklődő megcsodálhatja.

Sepa János elmondta: „A 240 gramm súlyú ezüstveret korának megállapításához szívesen venném szakemberek segítségét. Annyira aprólékos és művészi a rajta látható díszítés, hogy ennek alapján inkább török korinak gondolom. Ráadásul a rajta látható gránátalmásnak tűnő minta is ezt látszik alátámasztani, de azt sem zárhatom ki, hogy akár honfoglaláskori vagy középkori leletről van szó. Ugyanis már a honfoglaló magyarok is fából készült, leggyakrabban bőrrel bevont és fémveretekkel díszített tokot készítettek a szablyáik számára. A szakirodalom szerint mindez egészen a 18–19. századig volt jellemző, amikor fokozatosan elterjedtek a fémből készült kardhüvelyek. A Bégányban megtalált ezüstveret nyilván nem egy egyszerű katona kardhüvelyét díszíthette, ez egyértelműen látszik az ezüstveret aprólékos, művészi díszítéséből, amely körülbelül 25 cm hosszú és mindössze 4,5 cm széles, és kilenc részből van összeforrasztva. Véleményem szerint ez egy nemesember vagy egy vezér kardját díszítette egykor, a kardhüvelynek a felső részét. A vereten gombok és pántok segítségével egy csúszást megakadályozó markolatot alakítottak ki, ennek méretéből arra lehet következtetni, hogy mai fogalmaink szerint egy nagy tenyerű ember számára készült egykor ez az ezüstveretes kardhüvely.

Állítólag a gazda nem is tud arról, hogy ezt a tárgyat az ő udvarán találták. Pedig nem ártana az udvaron tovább keresgélni, hátha lehetne ott találni még más értékes emléket is. A megtalálók egyelőre nem akarják elárulni a megtalálás pontos helyét, pedig jó lenne tudni, milyen fekvésű helyről került elő, ebből következtetni lehetne arra, hogy harc, csata színhelyén volt vagy csak elásták egykor. Sajnos sok esetben az így megtalált tárgyakat külföldre csempészik, holott azok értéke sokkal nagyobb akkor, ha a pontos lelőhelyet is ismerjük és leírjuk. Hangsúlyoznám, ennek a tárgynak számunkra, elsősorban a szellemi – és nem a tárgyi – értéke nagy, mivel itt, a mi vidékünkön találták.”

A múzeumban egyébként látható egy 1872-ben készült huszárkard is, illetve annak a 10-szer kisebb pontos mása, amely állítólag egykoron a beregszászi nemesifjak díszruhájának kelléke volt. Ezeket a kardokat már teljes egészében fémből készült hüvely védte. A kis kard is éles és hegyes, élet kioltására is alkalmas. A mai szülők közül a felelősebb gondolkodásúak szerintem nem néznék jó szemmel, ha csemetéjük egy fegyverrel az oldalán közlekedne, amellyel veszélyesen megvághatná magát vagy a társait. Ráadásul a mostani törvények még felnőtt számára is tiltják, hogy 11 centiméternél hosszabb pengét viseljen. Ma más veszélyek leselkednek a gyerekekre, talán ezek nagyobbak, mint egy éles kard.

Badó Zsolt