Struccfarm Munkács mellett

Afrikai futómadarak a hóban, valamint a hattyúk tava

2012. február 3., 09:00 , 577. szám

Mit gondol a kedves olvasó, hány darab tükörtojást lehet készíteni egy strucctojásból? Mielőtt számolgatni kezdene, közlöm, miszerint ez egy beugratós kérdés, mivel egy tojásból – legyen az akár kolibrié vagy éppen struccé – csak egy tükörtojást lehet sütni. Más kérdés, hogy az az ember fél fogára sem elég, vagy többen is jóllaknak a darabokra szelt ételből. Hisz’ ha meggondoljuk, hogy a strucc tojása 25-ször akkora, mint a tyúké, akkor nyugodtan kijelenthetjük: akár nyolcan is bereggelízhetnek, bevacsorázhatnak az előbbiből.

Miért írtam le mindezt? Mint arról már többen tudomást szerezhettek, az utóbbi időben kies szülőföldünkön is nem egy személy vágott bele a strucctenyésztésbe. A Beregszász–Munkács főútvonalon haladva, Pósaháza előtt, egy mezei út leágazásánál például tábla hívja fel a figyelmet a közelben létesített struccfarmra. A telepen nem mindennapi látvány tárul a szemünk elé: hatalmas futómadarak, barna tollazatú tojók, illetve fekete tollruhát viselő hímek sétálgatnak az istállók mellett kialakított két jókora kifutó haván, noha a Szahara déli részén, Kelet-Afrikában, Namíbiában és a Kalahári-sivatagban őshonos állatokhoz jobban illene a trópusi szavannák végtelenbe nyújtózkodó, tágas fűtengere, vagy a hullámos homokdűnék világa. Miként is kerültek a Munkács alatt fekvő, telente gyakorta behavazott sík vidékre ezek az afrikai madarak?

– Három évvel ezelőtt az egyik tévécsatornán megnéztem egy műsort, mely egy ukrajnai struccfarmot mutatott be, s mivel jómagam is fantáziát láttam e madarak tenyésztésében, 2009-ben vásároltam húsz egy hónapos csibét, tizet egy huszti, s ugyanannyit egy ternopili telepről – pillant vissza a közelmúltba Vlagyimir Ucsinka munkácsi farmer. – Néhány csibe elpusztult, a többségük viszont megmaradt, felnőtt, s jelenleg 12 struccal rendelkezem: három hímmel és kilenc tojóval. Közben le is vágtunk egy-két állatot, mert kíváncsiak voltunk a húsukra. Nos, finom, vörös húsuk van, melynek íze a borjúéra emlékeztet, s tudnunk kell róla, hogy koleszterinmentes, így rendkívül egészséges ételnek számít. A feleségem pörkölt formájában tálalta fel a családnak.

– Tojást, csibét vagy felnőtt egyedeket bocsát áruba?

– Egyelőre csak hónapos csibét adok el. Tudnunk kell, hogy az anyaállatok áprilistól októberig tojnak, egyetlen példány 50-70 tojást rak le az említett időszakban, melyek fehérek vagy krémszínűek, s 1,60-2 kg-ot nyomnak. Persze, már ezeket is megkóstoltuk – szép, nagy családunk van, de egy tojásból készült rántottával is mindannyian jól laktunk –, s úgy találtam, hogy más az íze, mint a tyúktojásból sütött ételnek, de kellemes, lágy, nem is tudom eldönteni, melyik a jobb. Amúgy hazájukban egyetlen fészekben több strucc is elhelyezi a tojásait, így a fészkek átmérője elérheti a három métert. Nappal az anyaállatok, este a hímek költenek, s 40 nap elteltével kikelnek a csibék, melyek már egy hónapos korukra elérik a kétkilogrammos testsúlyt. A hímek 30, a tojók 24 hónaposan válnak ivarérettekké, az előbbiek felnőtt korukban másfél mázsát, az utóbbiak pedig 1,20 mázsát nyomnak, s a mi éghajlatunk alatt is jól érzik magukat, még a mínusz 10–15 Celsius-fokos hideget is kibírják. Én természetesen inkubátorokban keltetem ki a tojásokat, ám a szaküzletekben árusított keltetőgépek nagyon drágák, ezért magam barkácsoltam öt gépezetet, melyek mindegyikében kilenc tojás fér el, s az otthonomban helyeztem el a szerkezeteket.

– Mint már említettem, hónapos csibéket bocsátok áruba, internetes elérhetőségem van, s ez idáig csernyivci, sztriji, odesszai, harkovi, illetve vaszilkovi (ez a település Kijev mellett fekszik) strucctenyésztők vásárolták meg a fiókákat, melyek ára 700-800 hrivnya között mozog. Később majd felnőtt példányokat is szeretnék eladni az éttermeknek, ezáltal is jelentős bevételt könyvelhetnék el, hisz’ egy kiló strucchús 80-100 hrivnyába kerül, ám a felnevelt egyedek áruba bocsátása még a jövő zenéje. Emellett turistákat is fogadok, a belföldieken kívül eddig vidékünket felkereső szlovákiai, a pósaházai rokonaikat meglátogató németországi, valamint a munkácsi várat megtekintő magyarországi turisták közül is többen megtekintették az egzotikus madarakat, akárcsak a farm mellett álló, ám most átmenetileg zárva tartó fürdő vendégei, akik öt hrivnya befizetése ellenében nézegethetik és fényképezgethetik az állatokat, s ezt a bevételt is a takarmányozásukra fordítom.

Ezenkívül libákat is tenyésztek saját célra a kifutóktól nem messze eső kis tó partján, valamint egy fehér, valamint két darab fekete hattyút, melyeket egy odesszai vevőm adott a tőlem kapott strucccsirkék fejében. A fekete hattyú Délnyugat-Ausztráliában és Tasmánia szigetén őshonos, a hattyúfélék között pedig ők rendelkeznek a leghosszabb nyakkal (110–140 cm-es testhosszuk felét a fejük és a nyakuk teszi ki). Szubtrópusi állatok, de a mi klímánkat is jól tűrik, s kedvelt parkmadárként sok helyen tartják Európa különböző országaiban. Nem tervezem viszont a tenyésztésüket, csak idegenforgalmi látványosságként „hasznosítom” őket.

– Miként sajátította el a strucctenyésztést, s mivel eteti a futómadarakat?

– Ismeretterjesztő kiadványokból, illetve az internet révén tanultam meg, miként is lehet tartani, tenyészteni ezeket az állatokat. Kaszáló is tartozik a farmomhoz, s nyáron fűvel, télen pedig az általam készletezett szénával, illetve a környező falvak farmereitől, kistermelőitől vett szemesterménnyel etetem a struccaimat (a termény megvásárlása kevesebb pénzbe kerül, mint a kalászosok vagy a tengeri termesztése), s a tojók naponta tíz, a hímek pedig húsz kilogramm táplálékot fogyasztanak el. Nem kicsiny összegbe kerül a tartásuk, de a csibék árából elég szép bevételhez jutok.

Lajos Mihály