Továbbképzés romákat oktató pedagógusoknak

„A csoda akkor jön létre, ha a száj megtalálja a fület”

2012. február 24., 09:00 , 580. szám

Új tanítási-tanulási módszerek alkalmazása a cigánygyerekek tanulmányi előmenetelének növelésében címmel szervezett képzést 2012. február 17–19. között a Kárpátaljai Népfőiskola Egyesület (KNE), az Esélyt az Életnek Jótékonysági Alapítvány és a Hulp Oost-Europa (HOE) alapítvány. A képzésnek a beregszászi járási Csonkapapiban található Kárpátaljai Református Egyház (KRE) Cigánymissziós Központja adott otthont.

Jakab Zsuzsanna, a HOE Alapítvány kárpátaljai mediátora lapunknak elmondta, a 2008-ban létrehozott Esélyt az Életnek (Chance for Life) Jótékonysági Alapítvány Kárpátalján kilenc romaiskolát támogat. Ezek legtöbbje a református gyülekezeteken belüli, államilag nem regisztrált intézmény. A gyerekekkel történő foglalkozást alapítványi munkatársak és a gyülekezetek tagjaiból kikerült önkéntesek végzik. Lelkesen, nagy odaadással végzik feladataikat, de – akárcsak más pedagógusoknak – számukra is nélkülözhetetlen a legújabb szakmai módszereket bemutató továbbképzés.

A képzés kezdeményezője és szakmai részének irányítója Molnár Eleonóra, a Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület elnöke. Az elnök a képzés megnyitóján hangsúlyozta: nagyon fontos, hogy az oktató-nevelő munka sikeres legyen, ehhez az szükséges, hogy a növendékek eredményesen haladjanak a tananyaggal, és a pedagógus lássa munkája gyümölcsét. A szociálisan hátrányos és részképesség-kieséssel küzdő gyermekek kihívást jelentenek a pedagógusoknak, akik nincsenek felkészítve az ilyen esetek felismerésére és kezelésére, különösen nehezen birkóznak meg a problémákkal azok az önkéntesek, akiknek nincs szakirányú végzettségük. A Népfőiskola ezzel a képzéssel szeretne támpontot adni ahhoz, hogyan lehet az ilyen pedagógiai helyzeteket sikeresen kezelni.

A képzésen 25-en vettek részt az Ungvári, Munkácsi és Beregszászi járások településeiről. Az előadó, Varga Enikő hitoktatóként és fejlesztő pedagógusként dolgozik egy Pest megyei kis településen, Erdőkertesen. Itt egy tizenkét fős, roma többségű csoporttal foglalkozik. Előadásaival a hallgatóság számára olyan, a magyarországi roma ifjúság integrációjában kitűnően bevált módszereket igyekszik átadni, amelyeket már ő is eredményesen próbált ki a gyakorlatban. Varga Enikő elmondta, a módszer kidolgozója Meixner Ildikó (1928–2000), aki logopédusként és gyógypedagógusként tevékenykedett. Munkája során diszlexiával és diszgráfiával küzdő gyermekekkel foglalkozott. Kidolgozta a diszlexia prevenciós és redukációs módszerét, mely játékosan, de igen hatékonyan fejleszti a gyermekeket, megelőzi a diszlexiás tünetek kialakulását, illetve kezeli azokat. Az egyik sajátossága az általa kifejlesztett módszernek az, hogy késleltetve tanítja az írásoktatást. Ugyanis fontosnak tartja azt, hogy a gyermekek akkor tanuljanak meg írni, amikor az olvasás nagy részét már elsajátították. Az írás-olvasás elsajátítását a gyermeknek nem egy, hanem két évben szabja meg, amit a gyermekpszichológia is alátámaszt. A fejlesztő pedagógusokon kívül számos általános iskolai tanár is javasolja alkalmazását a tanintézményekben mint olyan módszert, mely a normál képességű gyermekek oktatásában is igen hasznos lehet.

„Az Esélyt az Életnek Jótékonysági Alapítványt 2008-ban alapították azzal a szándékkal, hogy elősegítse a halmozottan hátrányos és többgyermekes családok felzárkóztatását a társadalomba – tájékoztat Tomes Attila, az alapítvány igazgatója. – Előkészítő iskolák, nyári táborozások, különböző ifjúsági programok, szakmai konferenciák, valamint szociális programok támogatását látjuk el. Különösen nagy figyelmet fordítunk a romák segítésére és integrációjára is. A cigánymissziós központot az alapítvány immár négy éve tartja fent, mely a már említett programok lebonyolításának központi helyszíne. A maihoz hasonló továbbképzésekre nagy szükség van, ahol a lelki feltöltődés mellett a szakmai képzés is igen fontos szerepet kap.”

A képzés résztvevői – értékelve a hétvégét – elmondták, hogy megerősítve érzik magukat abban, hogy munkájuk fontos, a cigánygyerekekkel való foglalkozás nem szégyen. Pozitívumként élték meg, hogy az előadó nem elméleti szakember, hanem olyan gyakorló pedagógus, aki a mindennapi életből ismeri a halmozottan hátrányos gyerekek tanításának nehézségeit.

fzs