2012. március 2.

2012. március 2., 09:00 , 581. szám

„Amikor kihozták az Úr házában összegyűlt pénzt, megtalálta Hilkijjá főpap azt a törvénykönyvet, amelyet az Úr adott Mózes által. Amikor meghallotta a király a törvénykönyv igéit, megszaggatta a ruháját.” 2.Krónikák 34:14.19.

Kedves Testvéreim! A Biblia idézett része Jósiás király uralkodásáról szól, aki gyermekfejjel került trónra olyan időben, amikor az ország lelkileg, erkölcsileg, gazdaságilag is mélyponton volt. Csodálatos dolgokat mond el róla Isten igéje: Azt tette, amit helyesnek lát az Úr; Fiatalon kereste az élő Istent; Az országot igyekezett megtisztítani a bálványoktól; Kijavíttatta a templomot. Nem szállt a fejébe a dicsőség, nem szédítette meg a hatalom, ahogyan sajnos napjainkban sok embert, aki hatalmi pozícióba kerül.

A templom javítása közben valami rendkívüli dolog történt. A romos templomban megtalálták a törvénykönyvet. Szomorú, hogy Isten igéje ott volt a romok között, senkinek sem tűnt fel, hogy nincs ige, senkinek sem hiányzott. Hilkijjá főpap átadta a törvénykönyvet Sáfán kancellárnak, ő pedig bevitte és felolvasott belőle a királynak.

Hogyan reagált a király a törvénykönyv igéire? Bűnbánattal. Megszaggatta ruháját. Alázattal beismerte, hogy a romlás azért következett be az országban, mert a nép a vezetőkkel együtt elhagyta az Istent, nem tartotta meg az Írást. Ezért utasította embereit, hogy menjenek és kérdezzék meg az Urat. Tudni akarta, hogy mit jelentenek az igék reá és népére nézve. Bár Hulda prófétanő veszedelmet jövendölt, Isten kijelentette a magát megalázó királynak, hogy az ő uralkodása idején nem hozza el a veszedelmet az országra. Mi lett ennek a következménye? Hitbeli megújulás, melynek eredményeként a király és népe megújította az Istennel kötött szövetséget, és elkötelezte magát az Úr szolgálatára.

Isten színe előtt állva nekünk is meg kell kérdeznünk: Mi megtaláltuk a Törvénykönyvet, a Bibliát? Nekünk nem romos templomban kell keresni, lehet ott van egy polcon vagy egy fiókban a lakásunkban. Lehet, hogy nem is hiányzik, miközben felborul, kisiklik, tönkremegy az életünk. Hány ember, család, ország élete hever romokban, mert kizártuk az Istent, mert félretettük igéjét? Nem kellene nekünk is, vezetőinknek, népünknek bűnbánattal megállni az Isten előtt, könnyek között megvallani, hogy a veszedelmet mi okoztuk? Mert hátat fordítottunk Istennek. Be kellene vallani, hogy sokszor Őt okoltuk és tettük felelőssé azért, amit Nélküle elrontottunk!

Testvérek! Egy ország lelki és gazdasági állapotát mindig hűen tükrözi az, hogy milyenek a vezetői. Felemelkedés csak akkor várható egy ország, egy nép életében, ha végre átadjuk a vezetést a mindenható Istennek, mi pedig készek leszünk az Ő igéjéhez igazítani életünket. Ha egy népből hiányzik a hit, minden kormányzás lehetetlen – vallja Kung Fu-ce. Ezért fontos a vezetők mellett a nép megújulása is. Legyen áldott az Isten, hogy mi már nemcsak az írott Igét, de a testté lett Igét, Jézus Krisztust is ismerhetjük! A Krisztus iránt érzett szeretetünket pedig azzal fejezhetjük ki legjobban, hogy megtartjuk Igéjét! Adja meg az Úr, hogy ezáltal visszataláljunk Istenhez! Segítsen Isten megszabadulni bálványainktól, amelyek az Ő helyére kerültek életünkben! Adja meg az Úr, hogy mindnyájan készek legyünk elkötelezni magunkat Isten mellett, hogy így ne romlást és pusztulást, hanem áldást hozzon reánk és országunkra! Ámen.

Mező Miklós
újbátyúi, bakosi református lelkipásztor