2012. március 9.

Uram, Te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre! Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké Te vagy Isten. Zsoltárok 90,1-2.

A világtörténelem folyamán hívő egyén és közösség számlálhatatlanul sokszor mondta, énekelte el imádságként és hitvallásként Mózes énekének fent olvasott kezdő sorait. Nemzeti ünnepünk üzenetén elmélkedve méltó és helyes, hogy hitvallóan mondjuk mi is: Uram, Te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre. A történelem próbáló viharaiban Urunk őrzött meg bennünket. Ha keze ránk nehezedett, emlékeztetett vétkeinkre és bűnbánatra hívott. Ő volt az, aki őrállókat is küldött, hogy riadót fújjanak, amikor leigázó hatalmak vagy belső romlás tiporta népünket.

Nap mint nap érezhetjük az ellenünk küzdő, romlásunkat munkáló gonosz hatalmak erejét. A belső, erkölcsi romlás kísértései is megkörnyékeznek. Ezért létkérdés, hogy tudjuk-e, merjük-e ma is mennyei távlatból szemlélni saját sorsunkat, valamint közösségeink, nemzetünk sorsát.

A hitvallásra nem Istennek, hanem nekünk van szükségünk. Amikor megvalljuk, „Uram, Te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre”, egyben emlékeztetjük magunkat arra, hogy Ő nem változott meg. Ő a mostani, sok megpróbáltatással és kísértéssel küzdő, de Benne hívő nemzedéknek is menedéke és megtartója. Ezért ne győzzön a lelkünkön keserűség, kétség, kilátástalanság, gyengeség vagy félelem. Nézzünk hálával és bizalommal megtartó Urunkra, és erősítsük egymást is! Aki hisz Őbenne, nem szégyenül meg. (Róm 10,11)

Kótyuk Zsolt
ref. lelkipásztor (Szürte, Bátfa, Tiszasalamon)