Hagyomány nélkül nincs nemzeti identitás

2012. március 23., 09:00 , 584. szám

A hagyományőrzés jegyében előadásra és fotókiállításra került sor március 16-án a Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület (KNE) szervezésében Nagyszőlősön, a Perényi Zsigmond Középiskolában.

A rendezvény kezdetén Barta József, a KNE alelnöke a vendégek között üdvözölte Bacskai Józsefet, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának főkonzulját, Tóth Istvánt, a beregszászi konzulátus főkonzulját, Kovács Miklóst, a KMKSZ elnökét, Balogh Líviát, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének elnökét, majd ezt követően Tóth István főkonzul röviden ismertette a népfőiskolai mozgalom történetét.

Molnár Eleonóra, a KNE elnöke köszöntőjében a hagyományőrzést, a hagyományok erősítésének fontosságát emelte ki, melyek közösségünk szempontjából különösen fontos tényezők. Hagyományok nélkül nem létezne identitás, identitás nélkül pedig nincs hiteles ember, akik viszont elengedhetetlenek egy erős közösség kialakulásához és vezetéséhez.

Hungarikumok – a Kárpát-medence értékei, értéktár címmel tartott előadást Imre Károly, a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Közművelődési Szakmai Tanácsadó és Szolgáltató Intézet (Kecskemét) igazgatója. Előadásában a „hungarikumokról”, vagyis a különleges, specifikus jelentőséggel bíró magyar értékekről, illetve egy helyi és kistérségi értékalapú adatbázis létrehozásának lehetséges módozatairól szólt. Mint azt az igazgató elmondta, számos hungarikum létezik, de ezeknek csupán töredéke ismert a magyarság többsége számára is. Hungarikum pl. a kalocsai paprika, a herendi porcelán, a Pick szalámi vagy a fütyülős magyar barackpálinka. A hungarikumok azonban nem korlátozódnak pusztán a materializált világra, számos magyar szellemi érték is idetartozik, mint pl. a Kodály- vagy a Pethő-módszer. De hungarikum lehet egy étel vagy akár annak az elkészítési „titka” is, mint pl. a bajai halászlé vagy a kalocsai birkapörkölt esetében. A hungarikumok száma tehát igen nagy, azonban hiányzik ezek átfogó rendszerezése.

A Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület célja a rendezvénnyel épp az volt, hogy felhívja a figyelmet értékeink megismerésére, azok közösségteremtő/közösségmegtartó erejére, a gondolatébresztő előadással pedig elősegítse egy leendő kárpátaljai értéktár összeállítását. S hogy mi lehet helyi és kistérségi érték? Akár egy kétszázéves fa, vagy egy jelentős esemény helyszíne is. Mint elhangzott, számos kárpátaljai hungarikum is „előkerülhet”, amennyiben megvannak az ehhez szükséges feltételek. Ez pedig elsősorban az, hogy az adott „hungarikum” a magyarsághoz – elsősorban a kárpátaljai magyarsághoz – kötődjön. A hungarikum(ok) megfelelő piártevékenység, illetve a külföld felé történő megfelelő „csomagolása” esetén, a turizmus révén jelentős bevételt is hozhat(nak) egy-egy településnek.

A Paraszti-polgári élet a Nagyszőlősi járásban címet viselte az a fotókiállítás, melynek anyagát az előadást követően lehetett megtekinteni, s melynek megszervezését, szakmai irányítását a Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület felkérésére Kész Margit végezte. A néprajzkutató rámutatott arra, hogy az utóbbi évtizedekben Kárpátalján is értékválság van, mely a hagyományőrzést is sújtja, s ennek következtében szellemi örökségünk eltűnőben van. A 19. század végi–20. század eleji tárgyi kultúrának sajnos már csak morzsái találhatók meg. Mint elhangzott, ennek egyik szegmensét képezi az itt látható fotókiállítás anyaga is, mely számos ugocsai település paraszti-polgári közösségének életébe enged bepillantást. A jelenleg látható gyűjteményben a 20. század első felének meghatározó mozzanatai ismerhetők fel: a „boldog békeidők”, az első világháború, az 1938-as események, a második világháború, a hadifogság és a kolhozosítás. „A kiállítás célja az, hogy a térség magyar falvaiban a lokális identitást erősítse, a még meglévő tárgyi kultúra megőrzésének fontosságára figyelmeztessen, lehetővé tegye egy letűnt kor tárgyi kultúrájának – pl. viseletének – a vizsgálatát, és hogy megfelelő összehasonlító és inspiráló alapot biztosítson a többi kárpátaljai település számára is a hasonló típusú gyűjtésekhez.”

Az egyesület további tervei között szerepel, hogy a tárlat anyagát vándorkiállításon szélesebb közönség számára is hozzáférhetővé tegye, valamint hasonló képanyagot gyűjtsön a többi kárpátaljai magyar településről.

Az esemény végén állófogadásra került sor, melyen Bacskai József főkonzul mondott pohárköszöntőt.

Fischer Zsolt