A klasszikus gitár csodálatos világa

Bernáth Ferenc szólókoncertje Ungváron

Pontosan öt éve annak, hogy interjút közöltünk a téglási Bernáth Ferenccel, aki azóta rendszeresen koncertező, elismert művész Magyarországon, itthon viszont több mint öt év után adott egy csodálatos koncertet április 29-én a Kárpátaljai Megyei Filharmóniában, a Zene határok nélkül komolyzenei nemzetközi fesztivál keretében. A szólókoncertet Villa Lobos 1. számú prelúdiumával kezdte, majd egy ukrán és egy magyar zeneszerző klasszikusgitárra írt műve következett: Anatolij Sevcsenkótól a Kárpáti rapszódia, Mertz János Gáspártól pedig a Magyar honi virágok három tételét játszotta el. Leo Brouwer kubai zeneszerző egyik műve után egy ukrán népdalátdolgozást, majd a francia Roland Dyens és a spanyol Isaac Albéniz Asturias című művét hallhatta az ungvári közönség. Végül pedig egy közös produkció hangzott el a filharmónia szimfonikus zenekarával.

Bernáth Ferenccel a nagy sikerű koncert után beszélgettünk.

– Mi történt Önnel az elmúlt öt évben?

– A korábbi interjút követően feleségemmel Budapestre költöztünk. Az Egressy Béni Zeneiskola és Zeneművészeti Szakközépiskolából kaptunk állásajánlatot, ahol én gitárt, ő zongorát tanít mind a mai napig. Közben Roth Edének, illetve Eötvös Józsefnek, a zeneakadémia professzorának több mesterkurzusát látogattam. 2007 után 2008-ban is volt egy sikeres Guinness-rekord-kísérlet, ugyancsak Eötvös József szervezésében a Balatonfüredi Nemzetközi Gitárfesztiválon: ekkor a folyamatos gitározás 2007 óta általunk tartott 192 órás rekordját javítottuk 216 órára. Azóta létrehoztam egy koncertshow programot Gitár Mágia névvel, ahol klasszikus, latin, flamenco és jazz zenét mutatunk be, klasszikus gitárokon, vegyítve énekkel, zongorával, fuvolával, meg ütőhangszerekkel. Havonta több koncertem van, ezek között vannak szólóestek, gyakran vagyok vendégszereplő mások koncertjein, illetve szívesen hívnak például kiállításmegnyitókra, kísérek énekeseket is.

– Azóta született két fia is.

– 2009-ben született a nagyobbik fiam, Attila, 2011-ben pedig Péter.

– Minek köszönhetjük ezt a mostani ungvári koncertet?

– A véletlennek. Nem vagyok az a nyomulós fajta, talán ezért nincs heti tíz koncertem Magyarországon. Itthon senkit nem kértem arra, hogy szervezzen nekem koncertet, gondolom ezért nem volt több mint öt éve Kárpátalján fellépésem. Viszont, ha tehetem, mindig hazajövök Téglásra a szüleimhez. Az egyik ilyen alkalommal a csapi vasútállomáson összefutottam Ivaskovics Józseffel, aki megkérdezte, hogy mikor jövök már koncertezni. Azt válaszoltam, hogy jönnék szívesen, csak nem tudom, kivel kell beszélnem. Három napon belül kaptam egy e-mailt, és ma már itt, az ungvári filharmóniában játszhattam a kárpátaljai közönségnek, a Zene határok nélkül nemzetközi fesztivál keretében.

Van még egy nagy vágyam. Drága tanárom, Szmericskó Ferenc gitárművész emlékére már régóta szeretnék egykori tanítványaival közösen egy emlékkoncertet szervezni Ungváron, remélem, ez nemsokára megvalósul, és partner lesz hozzá a megyei filharmónia vezetése is.

– Öt éve egy harkovi mester által készített gitárja volt, de már akkor szeretett volna egy jobbat. Most milyen hangszeren játszott?

– Azóta volt már egy spanyol mesterhangszerem. Közben egy neves orosz gitárkészítő mester, Igor Budancev felkért, hogy népszerűsítsem az általa készített hangszereket. Gyakorlatilag én vagyok az ő mestermunkáinak a magyarországi reklámarca, tehát most már az ő általa készített mesterhangszeren játszom. Ezzel a Budancev-hangszerrel nagyon meg vagyok elégedve, világcsúcs minőségű.

– Úgy tudom, hogy saját műveket, átdolgozásokat is ír, és ezekből összeállt egy kötetre való...

– Igen. Összeállítottam egy Gyerekjáték című kötetet, ami még nem jelent meg, jelenleg a kiadóval folynak a tárgyalások. A benne sorakozó darabokat már odaadtam a növendékeimnek, akik játszogatják. Egyébként a könyvben minden darabhoz lesz illusztráció, amit Illyés Borbála képzőművész készített. A mostani koncerten is játszottam egy ukrán népdalátdolgozást, több magyar népdalt is átdolgoztam már gitárra. De a népdalok mellett vannak klasszikus gitárra írt modern darabok is, amelyeket leginkább a világzene kategóriába lehetne sorolni.

– Nagyon sok tanítványa van. Milyen tanácsot adna egy kezdő gitárosnak?

– Ha szereti csinálni, akkor csinálja teljes erőbedobással, majd az idő megmutatja, hogy mi lesz belőle. Lelje benne örömét, gyakoroljon, minél többet. Egy kezdőnél, ha klasszikusgitározik, az a legfontosabb, hogy mindig pontos tartással gyakoroljon, a ritmus betartásával, és az órán mindig figyeljen oda arra, amit csinál.

– Fiatalabb korában édesapjával sok lakodalomban is játszott, ez nem jelentett hátrányt?

– Ez csak akkor jelent hátrányt, ha az ember még nem tud különbséget tenni jó és rossz között. Ugyanis az elektromos gitár tartása meg a húr billentése teljesen más, mint egy klasszikus gitárnál. Amikor már van elegendő tudása és tapasztalata a gitárosnak, nagyon jól különbséget tud tenni technikailag és fejben, akkor játszhat fémhúros gitáron, nejlonhúros gitáron, klasszikuson, elektroakusztikuson, westerngitáron stb. Ilyen esetben nemhogy hátrányt jelent a sok zenei stílus, hanem kifejezetten előnyös, mert a saját műveimben ezeket tudom ötvözni. Ez jellemző a nagy zeneszerzőkre is, akiknek legjobb művei általában a népzenén alapulnak.

– Különleges zenei élmény volt a koncert végén a filharmónia szinfonikus zenekarával közösen játszott gitárverseny. Ezt hogyan sikerült ilyen jól összehangolni?

– Leo Brouwer kubai zeneszerző Concerto-Elegiaco című, 3. számú gitárversenyét játszottuk, ami gyakorlatilag az egyik legnehezebb gitárverseny a gitárirodalomban mind technikailag, mind zeneileg. Rengeteg tempóváltás van benne egy tételen belül is, illetve a gitár áthangolását is igényli, szintén nemcsak a tételek között, hanem egy tételen belül is. Nehezítette a dolgot, hogy a távolság miatt csak két közös próbánk volt a koncert előtt.

Különleges élmény volt ez a koncert. Általában sötét szokott lenni a nézőtér, itt viszont, ahogy kiléptem a színpadra, tisztán láttam az arcokat: Mennyi ismerős arc! Nagyon megtisztelő volt látni, hogy sok ismerős, falubeli, és a kárpátaljai magyar közélet sok ismert szereplője eljött, például dr. Horváth Judit Barbara konzul asszony és Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke és sokan mások. Ezúton is köszönöm mindenkinek.

– Elismert gitárművészként még mindig lehet valami újat tanulni? Van még ennél is több, amit el lehet érni ebben a szakmában?

–Most is járok rendszeresen mesterkurzusokra. Ez abból áll, hogy beülök egy nagyon neves gitárművész órájára, eljátszom neki egy darabot, és ő megmutat benne olyan fortélyokat, amelyek esetleg új kaput nyitnak meg az ember számára, és nagyon hasznosak szoktak lenni. Mindemellett a zeneakadémia után van a doktori iskola, amit egyszer nagyon jó lenne végigcsinálni, utána zeneakadémiai tanárként szerepelni és rengeteg mesterkurzust tartani. Szóval mindig van hova fejlődni!

– Lesz még Kárpátalján koncertje a közeljövőben?

– Az ungvári filharmónia vezetői nyitottak a további együttműködésre. Nekem máris több ötletem van. Nagyon szívesen fellépnék Kárpátalján bárhol, ha újra meghívnak.

Badó Zsolt