A könyvtárosok igazságot követelnek, de mi az igazság?

A könyvtárosok fizetnek, mint a köles címmel jelent meg két héttel ezelőtt egy írás lapunkban, melynek kapcsán szokatlanul sokan telefonáltak szerkesztőségünkbe. A cikkben említett két könyvtári munkatárs, Makó Mária és Trigubec Szilvia korrupcióval vádolta meg Varga Évát, a Beregszászi Járási Központosított Könyvtárhálózat igazgatóját, aki ezt ugyanott cáfolta.

Június 6-án a beregszászi járási könyvtár központi épületébe invitált Varga Éva igazgatónő, ahol az 54-ből 35 munkatársa gyűlt össze. Ott Varga Éva igazgató felolvasta a lentebb olvasható Igazságot követelünk! című tiltakozó levelet, melyet a jelen lévő 35 könyvtáros közül 34-en aláírtak, a szintén jelen lévő mezővári könyvtáros, Szabó Zita azonban nem írta alá. Másnap a tiltakozó levelet az igazgatónő visszakérte, és újabb hat aláírással kiegészítve juttatta vissza szerkesztőségünkbe. Ott-tartózkodásom ideje alatt a harmincöt jelen lévő könyvtáros és munkatárs közül összesen 14-en szóltak, mindannyian hangsúlyozták, hogy Varga Éva igazgatónő empatikus és segítőkész vezető, és a vele szemben megfogalmazott korrupciós vádak hamisak. Hosszasan ecsetelték a két vádaskodó munkatárs lustaságát, szakmai alkalmatlanságát és összeférhetetlen természetük megnyilvánulásait. Egyesek lapunk objektivitását is megkérdőjelezték, szerintük a vádaskodók és az igazgatónő mellett más könyvtárosokat is meg kellett volna kérdezni az ügyben.

Íme a nyilatkozat:

„IGAZSÁGOT KÖVETELÜNK!

Mi, a Beregszászi Járási Központosított Könyvtárhálózat munkatársai megdöbbenéssel olvastuk a rólunk szóló cikket a Kárpátalja hetilap legutóbbi számában! A cikk a könyvtárhálózat, az igazgató és annak minden munkatársa lejáratására íródott, mivel az ott megszólaltatott két munkatárs, Makó Mária és Trigubec Szilvia a kollektíva nevében nyilatkoztak! Úgy véljük, hogy úgy tisztességes, hogy hallgattassék meg a másik fél is, ezért mi nevünkkel és aláírásunkkal írjuk le az alábbiakat:

– Nagyon tisztességtelen az, ahogy Makó Mária viselkedik munkatársainkkal! A könyvtárhálózat igazgatója és a járási művelődési osztály vezetője kiállt mellette és nem hagyta utcára kerülni, mikor az asztélyi polgármester asszonnyal csinálta ugyanezt a cirkuszt... Ez a köszönet? Trigubec Szilvia meg inkább a saját munkájával foglalkozott volna, azt végezte volna tisztességesen, nem a pletykálkodást, akkor semmi gond nem lenne munkájával...

– Érthetetlen számunkra az, ami ebben a cikkben szerepel:

Soha az elmúlt évek alatt sem Varga Éva, sem a járási könyvtárhálózat egyetlen munkatársa nem szedett pénzt „csak úgy”! Mindig tudtuk, hogy mulatságra, betegségre vagy speciális könyvtári dokumentumok beszerzésére kell a pénz! A pénzszedegetés gyakorisága alkalminak és nem rendszeresnek mondható!

– Az újságcikkben említett 20 hrivnyákból az ukrán irodalom klasszikusainak portréit vásárolták meg három könyvtárnak, amiről minden munkatársunkat a legközelebbi alkommal tájékoztattak.

A hangnemet illetően pedig Makó Mária viselkedése minősíthetetlen, aki hisztérikus viselkedésével, fenyegetőzéssel akarja megbontani kollektívánk egységét, lejáratni annak vezetőjét, aminek oka mély titok számunkra! Varga Éva igazgatóként megköveteli a munkát és a dokumentáció rendbenlétét... és milyen főnök az, aki nem?! Mi az, hogy kényszerít a dokumentáció rendben tartására??? – a két említett munkatárs honnan veszi a bátorságot, hogy megkérdőjelezze a Beregszászi Járási Ügyészség, a Kárpátaljai Megyei Munkaügyi Hivatal munkatársai szakértelmét és tisztességét??? Varga Éva szerint az ellenőrzés alkalmával részletesen áttanulmányozták mind a könyvtárhálózat dokumentációját, mind a könyvelőségét évekre visszamenőleg, az eredményről megfelelő választ meg kell, hogy kapja a panaszos...

– a cikkben említett munkatárs önként mondott fel, egészségügyi okokra hivatkozva...

Véleményünk szerint, Varga Éva empatikus és segítőkész főnök, aki megköveteli a munkát, mindent megtesz azért, hogy a könyvtárhálózat munkáját jobban elismerjék! Ha két embernek az 54-ből valamilyen személyes problémája van, azt házon belül kell tisztázni, nem az újság hasábjain!

Mi, a Beregszászi Járási Központosított Könyvtárhálózat alulírott munkatársai teljes mértékben elhatárolódunk attól, ami Makó Mária, Trigubec Szilvia és a nevét elhallgatni kérő munkatárs szájából elhangzott! Sértőnek, megalázónak, lejáratónak és minden jogi alapot nélkülözőnek tartjuk az újságcikkben a részükről elhangzottakat!”

A Makó Máriát és kolléganőjét elítélő gyűlés után az objektivitás jegyében újabb találkozót kértem tőlük is, akik a járási gyerekkönyvtárban több egykori és jelenlegi kolléganőjükkel együtt vártak. Megmutattam nekik az őket elítélő nyilatkozatot.

Makó Mária könyvtáros: „Az engem és Szilviát elítélő gyűlés után tizenegy kollégám hívott fel, hogy elnézést kérjen és megmagyarázza – nem tehettek mást, alá kellett írniuk. Szükségük van a munkahelyükre. Egyébként a beregszászi járási könyvtárhálózatban nagy a káosz, ami a munkájukat tisztességesen elvégzők számára hátrányos, mások számára viszont előnyös. Az engem és Trigubec Szilviát hazugsággal vádoló több mint tíz kolléganő nagy része erősen sáros, mindannyian az igazgatónő barátnői. Egyikük a beregszászi cigányiskolában tanít, emellett teljes állásban, napi nyolc órában kellene dolgoznia a beregszászi járási könyvtárban, ami fizikailag is lehetetlen, de a fizetést lelkiismeretfurdalás nélkül felveszi. Féltestvéréről sokan úgy tudják, hogy Varga Éva igazgatónő titkárnője, valójában titkárnői állás nálunk nincs. Ő egy olyan könyvtári részleg vezetője, ami nem is létezik. Pontosabban a könyvek léteznek, tizenhatezer könyv leselejtezése után még mindig van 16 ezer értékes kötet, amelyek több mint három éve várják jobb sorsukat összekötözve, csomóba dobálva az egykori beregszászi mozi épületében. De a több mint három éve csak papíron létező könyvtári részleg működtetéséért egy könyvtáros és a titkárnőként ismert, könyvtárosi végzettséggel nem rendelkező könyvtári részlegvezető is felveszi a fizetését havonta. Megemlíthetem továbbá Kis- és Nagybégány könyvtárosát, aki másfél állásban a két falu könyvtárosa. A két általa vezetett könyvtár hivatalos nyitvatartási ideje egybeesik, de senki nem kérdezte még meg tőle, hogyan tud egyszerre két könyvtárban, két faluban lenni és dolgozni. Varga Éva igazgatóasszony édesanyja is csak papíron a mezővári könyvtár vezetője, ahogy ezt már korábban is mondtam, hisz Magyarországon tartózkodik, most sem volt ott a gyűlésen. Vannak közöttünk tabukönyvtárnak nevezett könyvtárak is a járásban, ahol valójában soha nem volt ellenőrzés, ilyenek: Bene, Oroszi, Gecse, Bakta, Vári. Miért van ez így? Miért nem ragaszkodik az ésszerűséghez és törvényességhez az igazgatónő? Gondolom, nem nehéz kitalálni.

Elmondták nekem, hogy a falusi könyvtárosok közül kik cáfolták a leghevesebben azt, hogy Varga Éva korrupt lenne, ők nagyrészt azok, akik számára az a legfontosabb, hogy nyugodtan tudnak otthon kapálni, nem kell a nyolcórás munkaidőhöz igazodniuk. Egyikük őszintén elmondta, hogy ő a fizetéséből szívesen ad havonta akár kétszáz hrivnyát is az igazgatóasszonynak, mert neki ez így is megéri, van munkahelye, fizetése, és akkor megy dolgozni, amikor akar. Pontosabban, ha akar, nem megy, mert ő az igazgatónő barátnője.

Varga Éva igazgatónő megválaszttatta velünk magát a Kárpátaljai Magyar Könyvtárosok Egyesülete (KMKE) elnökévé, így a magyarországi támogatásokért egy civil szervezet vezetőjeként pályázhat. A korábban elnyert emlékezetes 19 millió forintból vásárolt technikai eszközök közül egy nagy tv-készüléket, karaoké-berendezést, notebookot, DVD-lejátszót még akkor hazavitt. Azért tudom ennyire pontosan, mert a fiam vitte neki haza. De a magyarországi támogatásból beszerzett eszközök, főleg számítógépek fele máig nincs leltárba véve, másik részét már leselejtezték, vagyis az eszközök nagy részét hiába keresné a járás könyvtáraiban.

A munkatársaim közül mindenki tudja, hogy amit mondtam, az igaz. Korábban hat éven keresztül én szedtem össze a pénzt az igazgatónőnek a gyűlések után, amit ő zsebre tett. Én szedtem be a könyvtáraktól a fizetett szolgáltatásokból befolyt pénzt is, ami 14 ezer hrivnya volt a tavalyi évben. Ezt a pénzt a könyvtárak szükségleteire kellett volna költeni, de nem arra lett elköltve. Az igazgatónő pedig megüzente nekem, hogy akinek nincs sok pénze és egészsége, az vele ne kezdjen.”

Trigubec Szilvia, a beregszászi járási könyvtár elbocsátott takarítónője: „Makó Mária minden nap itt van a munkahelyén, míg az igazgatónő gyakran hetekig be se néz a könyvtárba. Mindenki tudja róla, hogy magyarországi turistacsoportokkal utazgat, rendszeresen idegenvezetést vállal. Én a járási könyvtár mindkét épületében takarítottam, szekérrel én hozattam a tűzifát télen, otthon felfűrészeltettem, felvágattam, tüzeltem a kályhákban. Sokszor biciklivel is hoztam a tűzifát. Mindig igyekeztem időben itt lenni és rendesen elvégezni a munkám, míg a központi könyvtárban üldögélő hat könyvtáros csak a nem létező olvasókat igyekezett dokumentálni, ahogy korábban ezt a járási művelődési osztály vezetője is elmondta, de soha nem segítettek volna nekem. Tudom, nem ez a dolguk. 2010-től mostanáig meg is voltak elégedve a munkámmal, de most kiderült, hogy mindent rosszul csináltam, és elvesztettem az állásomat.”

A járási gyermekkönyvtár vezetője és jelenlévő munkatársai kijelentették, hogy ők elégedettek voltak a takarítónő munkájával, aki náluk minden második nap takarított. Őket az elbocsátás előtt az igazgatónő nem kérdezte meg. Az ötgyerekes édesanya munkaviszonyának megszüntetését pedig felháborítónak és igazságtalannak tartják.

Larisza Radcsik, a gyermekkönyvtár egykori igazgatója, aki márciustól ment nyugdíjba, többek között a következőket mondta el: „Amikor ünnepelni ment a kollektíva, én jeleztem, hogy nem megyek, és azt is mondtam, hogy nem adom be a kötelezően befizetendő összeg felét, a 65 hrivnyát, mert nincs pénzem. Ekkor az igazgatónő befizette helyettem, amit fizetéskor vissza kellett adnom neki. Vagyis itt mindenkinek fizetnie kell, ami nyilvánvalóan törvénytelen. Megkérdeztem Molnár Natáliát, a szakszervezetünk elnökét is – aki a pénzt beszedte – arról, hogy szerinte igazságos-e, hogy aki nem megy szórakozni a vendéglőbe, annak is be kell fizetni az összeg felét. Ugyan, aprópénz az a 65 hrivnya – válaszolta. Aprópénz vagy sem, ennek a befizetésére kötelezni valakit nemcsak jogszabályellenes, nem is tisztességes.

Nagy Olga, a Beregszászi Központosított Könyvtárhálózat gyerekkönyvtári munkáért felelős igazgatóhelyettese: „Nagyszerű dolog, hogy a könyvtárosok által összegyűjtött 400 hrivnyából három könyvtár számára megvásárolták az ukrán irodalom nagyjait ábrázoló képsorozatot. De a február 29-ei gyűlésen én is ott voltam, ott az hangzott el, hogy Mikola Azarov miniszterelnök kovászói látogatása miatt gyűjtünk 20 hrivnyát. Ez az általános gyakorlat szerintem nem helyes. Vitatható felettesem káderpolitikája is. Nehezen magyarázható, hogy a Makó Mária által említett, valóban nem működő könyvtári részlegre miért kell két főállású munkatárs, illetve, ha már fel vannak véve, akkor miért nem foglalkoznak a rájuk bízott értékes könyvállománnyal, amit itt, a gyerekkönyvtár mögötti teremben rág a pocok. Mi lehet az oka annak, hogy az említett könyvtári részleg vezetőjének nincs szakképesítése – igaz szeptembertől már tanul –, ugyanakkor a beosztottja szakképzett könyvtáros? Nyolc éve rendszeresen figyelmeztetnek Ungváron engem és az igazgatónőt arra, hogy fél állásban nálunk dolgozó munkatárs nem lehet osztályvezető. Mondanom sem kell, azóta sem változtatott a szabályellenes állapoton. Míg nálunk, a járási gyermekkönyvtárban évek óta nem tölthetünk be egy álláshelyet takarékossági okokból, addig a járási központi könyvtárban nyolcan dolgoznak mindennap, ebből hat tájékoztató könyvtáros. Félreértés ne essék, amennyiben az olvasóterem és a kölcsönzőrészleg rendeltetésszerűen működne, szükség lenne ott két-két, összesen négy munkatársra, de szerintem többre nem. Eközben a járási gyerekkönyvtár épülete lassan életveszélyes, a 80 ezer hrivnyás felújítás ellenére beázik a tető, a plafonról nagy darabokban hull a vakolat. Nemrég feltörték a bejárati ajtónkat, a javíttatására sem jutott pénz. Nincs pénz rácsokra sem. A fizetett szolgáltatásokból befolyt pénz is másra kellett. Szakemberek szerint életveszélyes a villamosvezeték-hálózat, és az igazgatónő évek óta semmit nem tett a tűzveszélyes helyzet megszüntetése érdekében. Neki, nekem és a részlegvezetőknek minden héten össze kellene gyűlnünk, és közösen hozni döntéseket, de ő mindenről egyedül dönt, engem semmibe nem avat be. A döntéseinek jelentős részével nem tudok egyetérteni. Rendszerint csak az ellenőrzésekkor jut eszébe, hogy van neki helyettese is. Például erre a legutóbbi gyűlésre sem hívott meg engem, és a gyermekkönyvtár többi munkatársát sem. Tartott tőle, hogy mi nem pontosan azt mondanánk, amit hallani szeretne. Az ott aláírt nyilatkozat egyébként teljesen félreviszi az egész ügyet. Makó Mária azzal vádolta, hogy gyakran szed különböző célra pénzt a munkatársaitól, akik a beadott pénz további sorsáról nem mindig tudnak. Arról kell beszélni, hogy ez törvényes gyakorlat-e, és aki nem fizeti be, azt érhetik-e szankciók. Minden más mellébeszélés.”

Badó Zsolt