Az epilepszia

Az egyik szülőm epilepsziás volt. Szeretném tudni, hogy bennem is kialakulhat-e ez a betegség, mi okozza, s kezelhető-e a kór – telefonált be szerkesztőségünkbe egy nagyszőlősi járási olvasónk. Kérdéseire és a kapcsolódó kérdésekre dr. Lasek László, a Nagyszőlősi Járási Kórház idegosztályának főorvosa válaszol.

– Az epilepsziát már az ókori orvosok is ismerték, ám akkoriban – egyes kultúrákban – isteni ajándéknak tartották, és „szent betegségnek” nevezték. Iulius Caesar és Nagy Sándor az ókori történelem két leghíresebb epilepsziás személyisége volt, az újkorban pedig az írók közül Charles Dickens és Fjodor Dosztojevszkij, míg a festőművészek között Vincent van Gogh szenvedett ebben a kórban – pillant vissza a múltba beszélgetőtársam. – Az epilepszia az agyban kialakuló betegség, közvetlen kiváltó okai közé soroljuk az agy elektromos túlműködését, illetve e roppant fontos szerv elektromos működésének a zavarait. Felnőttkorban az agyi vérellátási problémák után ez a második, gyermekkorban pedig az első számú, legkomolyabb agyi megbetegedés. A felmérések szerint a felnőttek másfél, míg a gyermekek egy százaléka epilepsziás, egyszeri epilepsziás rohamot pedig az emberek öt százaléka szenved el élete során. A rohamok sokfélék lehetnek, attól függően, hogy az agy mely területeiről indulnak ki. Az epilepszia nem egységes megbetegedés, az epilepsziák egyik nagy csoportja a tüneti epilepszia, melynek okai az agy különböző természetű károsodásai: sérülés, agydaganat, gyulladás, fejlődési rendellenesség. Egy másik csoport esetében nincs CT-vel vagy MRI-vel kimutatható elváltozás, a kór genetikai eredetű, a génekbe van bekódolva. S újabb nagy csoportot képez a parciális epilepszia, amikor a rohamok nem az egész testre terjednek ki, hanem csak egyes testrészekre, például a kezekre vagy a lábakra.

– Mi váltja ki az epilepsziás rohamot, miként zajlik le, s milyen formái ismertek?

– A rohamokat több tényező együttes jelentkezése robbanthatja ki, s kiváltó ok lehet az alvásmegvonás, az ismétlődő fényinger (például diszkóban, vagy tévénézéskor), gyakran pedig az alkoholfogyasztás. A terhesség idején is gyakoribb lehet az első epilepsziás roham. Míg a különleges rohamformák közül megemlíthetjük a hat hónapos kortól hatéves korig jellemző lázgörcsöt, melyet a láz idéz elő. A rohamok pár másodperctől pár percig tarthatnak, s gyakran nem járnak együtt eszméletvesztéssel, más esetekben viszont a beteg öntudatlan állapotba kerül, s nem emlékszik vissza a roham idején történtekre. A laikusok által ismert nagyroham (grand mal) a legtöbbször csak akkor alakul ki, amikor az epilepszia az egész agyra kiterjed. Gyakoribb a helyi lezajlású roham, mely csak az agy egy bizonyos részét érinti. Sokszor azonosan ismétlődő előjelek figyelmeztetnek a veszélyre, a rohamot a beteg előre megérzi, s ezt a jelenséget nevezzük aurának.

A nagyroham általában az aura után tör ki. A beteg elvágódik, fel is ordíthat, majd rövid ideig tartó légzésszünet lép fel. Néhány másodperc múlva az egész testre kiterjedő rángatózások jelentkeznek. A beteg szája habzik, elharaphatja a nyelvét, esetleg maga alá engedheti a székletét, a vizeletét. Ha a rohamok többször is megismétlődnek, idővel személyiségváltozáshoz vezethetnek, az epilepsziás lassúbb mozgásúvá, esetleg túl precízzé válik, s kóros nyugtalanság vagy ingerlékenység jelentkezhet nála. A páciens minden esetben alapos ideggyó­gyászati kivizsgálást igényel. A kóros agyi tevékenység EEG-vel (elektroencefalografiával) mutatható ki, bár a betegek 15-20 százalékánál teljesen normális lehet az EEG. Az agy szervi betegségének a megállapításához vagy annak kizárásához okvetlenül szükség van az MRI-vizsgálatra.

– Mit tegyünk, ha észrevesszük, hogy valakinél epilepsziás roham lép fel?

– Először is fektessük le az illetőt stabil oldalfekvésbe. Tegyük szabadakká a légutakat (gomboljuk ki az inget, vegyük le a nyakkendőt, emeljük ki a szájból a műfogsort). Rángógörcs esetén helyezzük el a közeléből az éles tárgyakat, nehogy véletlenül megvágja magát. A szájába pedig tegyünk fadarabot, nehogy elharapja a nyelvét. Azonnal hívjunk orvosi segítséget, de lehetőleg ne hagyjuk magára a beteget.

– Kezelhető-e a kór?

– A betegség legfontosabb kezelési módszere a folyamatos gyógyszeres terápia. A jelenleg használt orvosságok még nem képesek kigyógyítani a pácienst az epilepsziából, csak a rohamok megelőzését várhatjuk el tőlük. A gyógyszer megválasztása a rohamok jellegétől és az epilepszia típusától függ.

Általában indokolatlan egyszerre több orvossággal megkezdeni a kezelést, mert a betegek túlnyomó többsége egy gyógyszer adagolásával is rohammentessé tehető. A több orvossággal való kombinált terápia csak a súlyos, nehezen kezelhető esetekben indokolt. A kezelés hosszú távú, optimális esetben is pár évig tart. Több éves, tartós tünetmentesség esetén pedig fokozatosan el lehet hagyni a gyógyszer szedését. Egyes epilepsziák viszont jobban kezelhetők műtéttel, mint orvosságokkal. Amennyiben két esztendeig tartó gyógyszeres terápiával sem tudunk valakit megszabadítani a rohamoktól, meg kell fontolnunk az operáció lehetőségét.

– Öröklődik-e a betegség?

– Az epilepszia különböző típusai közül csak kevés örökítődik át, de ebben az esetben is kicsi a valószínűsége annak, hogy az utódban epilepszia alakuljon ki.

Lajos Mihály