A szőlőben is szükség lehet termésritkításra

Kapálás, hajtásválogatás, termésritkítás, növényvédelem – a szőlő gondozásával kapcsolatos aktuális teendőkről Jakab Sándor beregszászi szőlészt és borászt kérdeztük.

– Az aktuális munkálatok közül elsőnek a szőlő kapálását emelte ki. Miért fontos elvégeznünk ezt a munkát?

– Mindenekelőtt azért, hogy megakadályozzuk az ültetvény elgyomosodását. A kapálás további haszna, hogy fellazítjuk általa a talajt, amely így levegősebb, porhanyósabb lesz, s jobban őrzi a nedvességet. A gyom eltávolítása növényvédelmi szempontból is hasznos, hiszen a magasra növő gaz között párásabb lesz a tőke mikroklímája, azaz könnyebben megfertőződik a különféle betegségek által, s nehezebbé válik az ellenük való védekezés is. Célszerű megművelni – ekével megszántani vagy kapálni – a sorközöket is.

– Nem késtünk még el a hajtásválogatással?

– Nem késtünk el, de most már érdemes mielőbb befejezni ezt a munkát, amellyel párhuzamosan termésritkítást is végzünk. Idén tavasszal bőségesen volt csapadék, a hajtásnövekedés igen intenzív volt, sok, helyenként túlságosan is sok fürt keletkezett a tőkéken. Mostanára mindenütt jól láthatóvá vált, mekkora fürtmennyiséggel kell számolnunk. A csemegeszőlőnél a szép nagy fürtöket hagyjuk meg, a kisebbeket pedig, különösen, ha több van belőlük a kelleténél, ritkítani szükséges. A borszőlő is meghálálja a hajtásválogatást és a fürtritkítást, mert ha valamivel kevesebb termést is hagyunk most a tőkéken, a későbbiekben a fürtökön nagyobb szemek érlelődnek, jobb minőségű lesz a szőlő. A ritkítás másik haszna, hogy lazább, levegősebb, szellősebb lesz a tőke, miáltal a betegségek is jobban elkerülik. Ugyanebből a megfontolásból lehetőség szerint a kötözést is úgy végezzük ilyenkor, hogy a hajtások el legyenek különítve egymástól, vagyis ne szorítsuk őket csomókba. Egyúttal eltávolíthatjuk a hónaljhajtásokat, hiszen azok csak tápanyagot vonnak el a tőkétől, s feleslegesen besűrűsödik általuk a lomb.

– Mire figyeljünk a növényvédelem terén?

– Az a legfontosabb, hogy rendszeresen végezzük el a növényvédelmi munkálatokat, mert viszonylag sok a csapadék, s ez meleggel párosul, ami ideális a gombabetegségek megjelenése és elterjedése szempontjából. A rendszeres peronoszpóra elleni védekezés mellett itt az ideje, hogy a lisztharmatra is fokozottan figyeljünk. Minden évben elmondjuk, de a gazdák többsége amúgy is tudja, hogy a lisztharmat ellen védekezni nem lehetséges, csak megelőzni tudjuk a betegség kialakulását a permetezés által. Erre a célra lisztharmat ellen valamilyen kontakt hatású kéntartalmú szer a legmegfelelőbb, a peronoszpóra ellen pedig réztartalmú készítmény kijuttatása javasolt. Mivel az időjárás az elkövetkező hetekben várhatóan továbbra is kedvez majd a gombabetegségek kialakulásának, ajánlott volna egyszer-egyszer felszívódó hatású készítményt is kijuttatni.

Megkönnyíti a gazdák dolgát a növényvédelem tekintetében, ha a szőlő közelében valamilyen indikátor-növény található. Például egy vadrózsabokron, lucernatáblán mindjárt látható a lisztharmat megjelenése, így még időben megkezdhetjük az intenzív védekezést a szőlőben. Ne feledjük, hogy egy kiadós eső hatására órákon belül megfertőzheti az ültetvényünket a gomba.

Amennyiben az időjárás esősre fordulna, úgy tíznaponta-kéthetente szükséges permetezni valamilyen kontakt hatású szerrel, de felszívódó hatású szerek esetében is legalább háromhetente újra védekezni kell.

– Van-e teendő ilyenkor a borospincében?

– Folyamatosan töltsük utána a hordókból hiányzó bormennyiséget, hogy azok mindig színültig tele legyenek, ne érintkezzen az ital a levegővel. A félig telt hordóból lehetőség szerint fejtsük át a borunkat kisebb edénybe. Ha nincs megfelelő méretű tárolóedényünk, több kisebb edénybe is átfejthető egy nagyobb hordó tartalma. A lényeg, hogy az edények színültig tele legyenek.

Ha nem tudjuk azonnal megoldani a megkezdett hordó tartalmának átfejtését, akkor se hagyjuk, hogy a bor felülete érintkezzék a levegővel. Jó ideiglenes megoldást jelenthet az ilyen esetekre, ha egy üres szódásüvegbe – víz nélkül – beleeresztjük 2-3 szén-dioxid-patron tartalmát, majd gumicsövet húzva a szifon csőrére a gázt a hordóba eresztjük. Miután a szén-dioxid nehezebb a levegőnél, nem illan el, hanem szétterül a hordóban található folyadék felszínén, s elszigeteli azt az oxigéntől, megvédve ezzel borunkat az ecetesedéstől és a virágosodástól. Ne feledjük azonban, hogy ez csak egy ideiglenes megoldás. Tanácsos mielőbb kisebb edényekbe fejteni a bort, mert a félig telt hordóban elillannak az illat- és aromaanyagok.

Az üres hordókat rendszeresen kénezzük, törülgessük le a külső felületüket is, nehogy penész rakódjék le. A kénezést havonta–másfélhavonta 100 literenként egy kénszalag elégetésével végezzük el. Ezzel kondícióban tartjuk a hordónkat, megvédjük a penészedéstől, ecetesedéstől.

A pince légterét szintén sterilizáljuk néhány kénszalag elégetésével. Ehhez 5-10 köbméterenként egy-két kénszalagot égessünk el. Ne feledjük, hogy az égetés következtében keletkező gáz mérgező, ezért a szalagok meggyújtása után azonnal hagyjuk el a helyiséget. Hogy a kéngáz kifejthesse fertőtlenítő hatását, tanácsos légmentesen lezárni a pincét legalább egy napra.

– Mire készüljünk, mi lesz a következő teendő a szőlőben?

– Rövidesen, akár már egy hét múlva is el lehet kezdeni a szőlő csonkázását.

pszv