A kulcsszó a klímaszabályozás II.

Az árutermelő zöldségkertészetben, mindenekelőtt a hajtatásban aktuális teendőkről kérdeztük Őr Hidi László nagydobronyi gazdálkodót, szaktanácsadót. Előző számunkban a paprikával és az uborkával kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat vettük sorra, most befejezzük az uborka gondozásával összefüggő teendők ismertetését, majd a paprika következik, s végül a káposztával zárjuk a sort.

– Mire figyeljünk az uborka növényvédelme kapcsán?

– Arról már korábban is volt szó a klímaszabályozással összefüggésben, hogy az uborka igen érzékeny mindenféle gombabetegségre, ami ellen csak úgy tudunk igazán hatékonyan védekezni, ha igyekszünk szárazon tartani a növény hajtásait, levélzetét, illetve nem hagyjuk, hogy hosszabb időre nedvesek maradjanak. Az egyik legveszélyesebb kórokozó a peronoszpóra, amely ellen ebben az időszakban folyamatosan védekeznünk kell felszívódó és kontakt hatású gombaölő szerekkel. A kártevők közül meleg nyarakon a takácsatka az uborka legveszélyesebb ellensége, erre szintén feltétlenül figyelni kell. Nehezíti a gazdák helyzetét, hogy a takácsatkában a folyamatos permetezés miatt gyakorlatilag rezisztencia alakult ki a forgalomban lévő permetszerekkel szemben. Tavaly az Európai Unióban megjelent egy Floramite elnevezésű készítmény, amely hatásos a takácsatkák ellen, és használata engedélyezett az uborkában is. A készítmény az uniós országokban, így Magyarországon is beszerezhető, s előbb-utóbb minden bizonnyal nálunk is kapható lesz.

– A paradicsomnál is most van hajtatásban a betakarítás időszaka. Melyek a legfontosabb tudnivalók a gondozásával összefüggésben?

– A paradicsom esetében is érvényes mindaz, amit az első részben a paprika kapcsán már elmondtunk a klímaszabályozásról. A hőmérséklet csökkentésére a hajtatólétesítményben ebben az időszakban az árnyékoló háló vagy a fólia külső meszelése egyaránt ajánlott. Ilyenkor a paradicsom nagyon nehezen érik, vagyis a termések sárgás színe igen nehezen vált át pirosba a nagy hőség miatt. Ezért ajánlatos a bogyókat félérett állapotban betakarítani, s valamilyen hűvösebb helyre vinni. Hogy a helyiség sötét-e vagy világos, az ebből a szempontból lényegtelen, az a fontos, hogy 32 foknál alacsonyabb legyen a hőmérséklet, mert akkor a paradicsomunk egy-két nap alatt gyönyörűen bepirul, s vihetjük a piacra.

A paradicsomnál is fokozott figyelmet kell fordítanunk a tápanyagellátásra. Az érés időszakában erőteljes káliumtúlsúllyal kell tápoldatoznunk, hogy a bogyóknak szép, fényes, piros színük alakuljon ki. A vízben oldott tápanyag mennyisége ilyenkor érje el a két kilogrammot ezer liter vízre számítva.

– Mi ellen kell megvédeni a paradicsomot?

– A fitoftóra ellen folyamatosan védekeznünk kell az élelmezésbiztonsági várakozási idő szigorú betartásával. Száraz, napsütéses időben ez tíz naponkénti, borús, esős idő esetén hét naponkénti permetezést jelent. A hangsúly a védekezés folyamatosságán van, ha kihagyunk egy-egy permetezést, vagy ritkábban juttatunk ki növényvédő szert a fentebb említettnél, azzal egész addigi munkánkat veszélyeztetjük. Ismeretes, hogy a paradicsom elhalt növényi részei könnyen bepenészednek, vagyis mindahány potenciális fertőzési gócot jelent. Ezért célszerű minden ilyen nővénymaradványt azonnal eltávolítani, kristálytisztán tartani a hajtatólétesítményt.

– Hogyan őrizhetjük meg növényállományunk termőképességét az egész szezonban?

– Köztudott, a hajtáscsúcsok visszacsípésével gyorsítani lehet az érés folyamatát, ám hogyha egész szezonban meg akarjuk tartani a féldeterminált fajtákat is, akkor egy, szinte bárhonnan előtörő hajtást meg kell hagynunk, fel kell vezetnünk a támrendszerre. Ezek a hajtások általában akkor szoktak megjelenni, amikor már az utolsó fürtök érnek, s gyakorlatilag még az ősz folyamán egy viszonylag nagy, akár az elsővel is összemérhető termést szedhetünk az újonnan berakódó paradicsomnövényünkről. Ha a hajtás netántán „kinőné” a támrendszert, akkor elképzelhető, hogy a támaszzsinór mellett elfektessük és fellevelezzük a letermett szárat, s akkor gyakorlatilag folyamatosan növekedésben tudjuk tartani a hajtást. De ne feledjük, hogy erre csak akkor van lehetőségünk, ha korábban nem csíptük vissza valamennyi hajtást az erőteljesebb érés-növekedés érdekében.

– Mire hívná fel a káposztát termesztő gazdák figyelmét?

– Gyakori panasz a gazdáknál, hogy a mostanában kiültetett káposztát támadja a földibolha. A helyzet az, hogy szinte minden, a kereskedelemben kapható rovarölő szer hatásos a földibolha ellen. De amennyiben csak földjeink egy részét kezeljük ellene, a többit viszont nem, a kártevő néhány nap múlva újra betelepszik a permetezett területre. A megoldás az, hogy megfelelő gyakorisággal kell permeteznünk a káposztamezőt. Egészen addig kell permeteznünk – akár még a korpaféregnek nevezett káposztalevéltetű ellen is –, ameddig a fej nem kezd el záródni. A fej záródása után ugyanis gyakorlatilag már nem tudjuk elérni az annak rejtekében megbúvó levéltetűt a permetlével, tehát mindenképpen korábban kell védekeznünk e kártevők ellen.

Szükség esetén öntözni is kell a káposztát. Lényeges, hogy mindig nagy mennyiségű vizet juttassunk ki, vagyis egyszeri öntözés alkalmával a kijuttatott víz mennyisége érje el a 30 millimétert, hogy a növény gyökérzónája teljesen átnedvesedjék.

– Egyik olvasónk kérdezte az előző számunkban leírtak kapcsán: a paprika esetében a lombozat vagy a termés növekedésére fektessük a hangsúlyt?

– A fűszerpaprikánál, de akár a szabadföldi étkezési paprikánál is az az irányadó ilyenkor, hogy a paprikánk nagy lombozatot neveljen. Egyrészt ez a nagy lombozat lesz később a garanciája a nagy termésnek. Másrészt, ha a paprikának kellően nagy lombozata alakul ki, akkor viszonylag kevés lesz a napégett termésünk. Ebben az időszakban a szabadföldi paprikának 2-3 hetente tanácsos kijuttatni egy-egy műtrágyaadagot 1-1,5 mázsa ammóniumnitrát formájában hektáronként, hogy kellően fejlett lombozatú növény nevelje ki a paprikabogyóinkat.

pszv