Veszett kutyák után égő szeméttelep

Beregszász

2012. július 27., 10:00 , 602. szám

Múlt csütörtökön, vagyis július 19-én délután sűrű, fekete füstfelhő szállt Beregszász és környéke felett. A városban óriási riadalmat keltett a fojtogató füst, hisz azt se tudták az emberek, hol és mi ég, esetleg nincs-e veszélyben saját otthonuk. Nemsokára azonban kiderült, hogy a városi szeméttelepen gyulladt meg a szemét.

A mostani eset nem az első, sokszor égett már a szemét olyan mértékben, hogy a helyszínre még Magyarországról is érkeztek tűzoltók.

Nyílt titok, hogy Beregszász szeméttelepe már jó ideje túl van terhelve, s alig képes befogadni a város szemetét. A probléma azonban már hosszú évek óta megoldatlan, bár már többször is beharangozták a városvezetés részéről, különösen választási kampányok során, hogy a szemétügyet megoldják majd.

A tűz utáni napon magam is ellátogattam a helyszínre. Délután 2-3 óra körül még mindig füst szállt a szeméttelep fölött. Arról pedig, hogy milyen volt a tűz testközelből, a Bolugyánszkij út egyik lakosát kérdeztem meg, akinek otthona csak párszáz méterre van a helyszíntől.

– Aznap már kora délután is füstölgött a szeméttelep. Nagyon büdös volt, érezni lehetett az égő gumi és műanyag szagát. A frissen mosott, kiteregetett ruhát úgy átjárta a füstszag, hogy újra ki kellett mosni. Minden ablakot bezártunk. Aztán az az iszonyatos bűz és füst egyre nagyobb, egyre rosszabb lett. A szomszédokkal nagyon féltünk attól, hogy a tűz átterjed a házakra is. Nagyon sok embert láttam lapátokkal és traktorral is menni. Rengeteg tűzoltó is volt a helyszínen, s este 9-től már az ungvári tűzoltókat is várták, mert a beregszásziak egyedül nem bírtak a tűzzel. Ekkor volt a legfélelmetesebb az egész. Sokan ki is mentek már a lakásuktól, annyira féltek a tűz áterjedésétől otthonaikra.

Engem nagyon foglalkoztat a kérdés, hogy ezek a tüzek vajon véletlenek-e, vagy egyszerűen csak így akarják eltüntetni a szemetet valakik, arra nem gondolva, hogy ez milyen káros.

Az aznapi erős szélnek köszönhetően a fojtogató füstből nemcsak a környék lakói, hanem szinte egész Beregszász területe és Nagymuzsaly is jócskán kapott.

Egy felháborodott beregszászi lakos így nyilatkozott:

– Én a város központjában élek, a munkahelyem azonban sokkal közelebb van a szeméttelephez. Mikor a füstöt megláttam, és kimentem az utcára kérdezősködni, egy idős néni azt mondta, hogy biztos megint a szeméttelep ég. Ez később be is bizonyosodott. Sokaktól sokfélét hallottam a tűz keletkezési okáról. Sokak szerint nem csak egyszerű háztartási szemét, hanem veszélyes anyagok is égtek, amikről elképzelésem sincs, hogy kerültek oda. Jómagam úgy gondolom, hogy a szeméttelepi tüzek nem véletlenek. Sok szemetet termelnek a városi lakosok, és tudtommal még a járás más településeinek szemetét is ide hordják. De ha már valaki eldöntötte, hogy a szemét arra a telepre kerüljön, akkor kutya kötelessége lenne az is, hogy biztosítsa annak helyes tárolását, kezelését. Ez nyilvánvalóan a város vezetőségének és a polgármesterének, Gajdos Istvánnak lenne a dolga. Nem azért választották meg a szavazói polgármesternek, hogy itt-ott felszólaljon, hanem azért, hogy biztosítsa a várost érintő ügyek és feladatok helyes ellátását. Néhány hónapja a veszett és kóbor kutyákról szólt minden, most meg az égő szemét a probléma. Azért fizetünk mi, lakosok mindannyian adót és szemétdíjat, hogy amit egyszer a kukába dobtunk, azt már többet soha ne kelljen látnunk, füstként beszívnunk meg pláne nem.

Bocskor László, a KMKSZ-UMP városi frakciójának tagja így nyilatkozott:

– Beregszász szeméttelepe egyértelműen túlterhelt, nem bírja már fogadni a város és a járás szemetét. Azonban úgy gondolom, hogy a szemétprobléma megoldását nem az jelentené, hogy az illetékesek szándékosan felgyújtják a szemetet. A mostani tűz során egyéb súlyos hanyagságok is történtek. A katasztrófavédelmi hivatal kiérkező munkatársainak legalább azt meg kellett volna tenniük, hogy végigjárják a város utcáit, és tájékoztatják az embereket a történtekről, illetve arról, hogy ebben a helyzetben hogyan viselkedjenek.

Espán Margaréta