Ki felel a kiskorú által okozott kárért?

Olvasóink kérdéseire Iljasovics Viktor ügyvéd válaszol

„Kiskorú fiam iskola után súlyosan megrongált egy drága személygépkocsit az utcán. Bár már két éve elváltam a feleségemtől és el is költöztem otthonról, nemrég mégis beidéztek a bíróságra a feleségemmel együtt, aki a gyereket neveli, s azt mondják, hogy ha a bíróság úgy dönt, nekem is hozzá kell járulnom a gyerek okozta kár megtérítéséhez. Valóban így van? Hogyan rendelkeznek az ilyen esetekről a jogszabályok?”

– A 14 évesnél fiatalabb kiskorú által okozott kárért szülei (mostohaszülei) vagy gyámjai, esetleg más, a jogszabályok által megállapított keretek között őt nevelő fizikai személyek felelnek, amennyiben nem tudják bizonyítani, hogy a kár nem az ő hibájukból, mulasztásukból keletkezett.

Ukrajna Polgári Törvénykönyve (PTK) értelmében a szülők, gyámok magatartása akkor tekinthető vétkesnek, ha a kiskorú általi károkozás a felügyeletével összefüggő teendők lelkiismeretlen ellátása vagy a felügyelet hiánya (az elvárható odafigyelés elmulasztása, a helytelen, törvénybe ütköző magatartás elnézése, pártfogolása) miatt következett be.

A szülők és gyámok azokban az esetekben sem hivatkozhatnak a vétlenségükre, amikor a károkozás pillanatában a gyerek az utcán, ismerősöknél, barátoknál tartózkodott.

Miután az apa és az anya jogai és kötelezettségei egyenlők, mindkettejüket felelősségre vonják ilyen esetekben, függetlenül attól, hogy együtt élnek-e a gyerekkel vagy sem. Azok a szülők, akiket megfosztottak szülői jogaiktól, az ezt követő három évben is felelősségre vonhatók a gyermekeik által okozott kárért, amennyiben bebizonyosodik, hogy a kiskorú viselkedése az ő nem kielégítő nevelésük következménye.

Amennyiben a kiskorú valamely oktatási, nevelési, egészségügyi vagy egyéb intézmény (iskola, árvaház, nyári tábor, szanatórium, kórház stb.) felügyelete alatt állt a károkozás pillanatában, esetleg a felügyeletét egy harmadik személy látta el valamilyen megállapodás alapján, ezek az intézmények vagy személyek felelnek az okozott kárért, hacsak nem igazolják, hogy a kár nem az ő mulasztásukból keletkezett.

Amennyiben a kiskorú a kárt a szülők, és a felügyeletét ellátó intézmény együttes hibájából okozta, az érintett személyek és intézmények a közöttük létrejött megállapodás alapján vagy a bíróság döntése szerinti arányban térítik meg azt.

A szülők, gyámok és intézmények kártérítési kötelezettsége azt követően sem szűnik meg, hogy a kárt okozó nagykorúvá vált, illetve olyan örökségre tett szert, amely fedezné az okozott kárt. Amennyiben a szülők és gyámok elhaláloznak, avagy nincsenek abban az anyagi helyzetben, hogy megtérítsék a kárt, a nagykorúvá vált károkozó pedig rendelkezik a kártalanításhoz szükséges pénzeszközökkel, a bíróság számos körülmény mérlegelésével dönthet úgy, hogy részben vagy teljes egészében a károkozó vagyonából törlesszék az okozott kárt.

A 14 és 18 év közötti fiatalkorúak saját tulajdonukkal és keresetükkel felelnek az okozott kárért, amennyiben beigazolódik vétkességük. Amennyiben a fiatalkorú nem rendelkezik a kártérítéshez elégséges forrással, a helytállás részben vagy teljes egészében a szülőkre vagy gyámokra hárul, hacsak nem bizonyítják a vétlenségüket. A szülők, gyámok vagy a felügyeletet gyakorló intézmények kártérítési kötelezettsége azonban megszűnik, amint a károkozó nagykorúvá válik, vagy amennyiben a kártérítésre elégséges tulajdon birtokába jut.

hk