Az orbánc

Mindkét egyéves disznóm „szomorkodik”, alig esznek, többet fekszenek, mint az egészséges állatok, nehezen mozognak, véraláfutások jelentek meg a bőrükön, előbb a tokájukon és a has alatt, majd a hátukon és az oldalukon is. Milyen bajuk lehet a jószágaimnak, és hogyan lehet meggyógyítani őket? – érdeklődött levelében szerkesztőségünknél egy benei olvasónk. Kérdéseire és a kapcsolódó kérdésekre Varga Béla jánosi körzeti állatorvos válaszol.

– A jószágok minden bizonnyal sertésorbáncban szenvednek – fejti ki az állatgyógyász. – Ez egy fertőző betegség, melyet különböző baktériumok idéznek elő, s a disznókon kívül a juhoknál, a tyúkoknál, a pulykáknál és – sajnos – az embereknél is jelentkezhet. A sertésorbánc esetében a fertőzés elsődleges forrásai a baktériumhordozó rovarok (legyek, szúnyogok), melyek csípésükkel az állatok szervezetébe juttatják a mikrobákat, a beteg sertések pedig úgy fertőzhetik meg egészséges társaikat, hogy ugyanabból a vályúból fogyasztják el a takarmányukat és a vizüket, illetve anyagcsere-végtermékeikkel beszennyezik az élelmet és a vizet, s így kerülnek be oda a kórokozók. A sertéseknél jellemző, hogy a betegség a 3–12 hónapos jószágokat támadja meg, jobbára tavasztól őszig, a téli, hideg időszakban jóval kisebb a gyakorisága. Lappangási ideje 1–8 nap, majd jelentkezni kezdenek a tünetek: a betegeknek magasra, 42-42,5 Celsius-fokra szökik fel a lázuk, kedvetlenek, étvágytalanok, több időt töltenek fekvéssel, mint az egészséges jószágok, nehezen mozognak, előfordul a hányinger, a hányás. Eleinte székrekedésük van, a betegség későbbi stádiumában azonban hasmenés lép fel. A sertésorbánc jellegzetessége, hogy a bőrön, eleinte annak vékony területein, az áll alatt, vagyis a tokán és a has alján, később azonban a háton és az oldalakon is véraláfutások jelennek meg. Majd ugyanezeken a helyeken vöröses-kékes foltok tűnnek fel, melyek különböző alakúak lehetnek (kör, négyzet), s ha ujjunkkal megnyomjuk a foltokat, azok a nyomás helyén kifehérednek.

– Miként lehet meggyógyítani a beteg jószágokat, s mit lehet tenni a kór megelőzéséért?

– A gazdák semmiképp se próbálják maguk kikezelni a disznójukat (vagy disznaikat), hanem a tünetek jelentkezésekor mielőbb hívják ki az állatorvost, mert a magas láz szívizomgyulladást is okozhat, emellett pedig a tüdőre is veszélyes, tüdőgyulladást idézhet elő, melynek következtében nehézzé válik az állat légzése. A terápia során lázcsillapítókat és többféle antibiotikumot használunk, s mivel a sertések étvágytalanok, nem esznek, nem isznak, nincs értelme, hogy por formájában keverjük bele a gyógyszereket az eleségükbe, illetve az ivóvizükbe, így csak az izomba beadott injekciókkal juttathatjuk be az orvosságokat a jószágok szervezetébe. A terápia – amennyiben nem lép fel komplikáció – 2-3 napig tart, ha viszont szívizomgyulladás vagy tüdőgyulladás alakul ki, akkor a kezelés öt napot igényel. Van vakcina, mellyel meg lehet előzni a betegséget, de ezt inkább csak a nagyobb állattenyésztő telepeken használják, mert egyrészt drága, másrészt csak 25 vagy annál több dózisos kiszerelésben forgalmazzák, s az oltóanyagot a felbontását követő 1-2 órán belül fel kell használni, különben elveszíti a hatását. Kistermelők számára nincs sok értelme a vakcina beszerzésének, de ha valaki állandó jelleggel tart mondjuk 10-15 sertést, beoltathatja az állományt. Kisgazdáknak is tanácsolom viszont, hogy rovarirtó szerekkel fújják be az ólat, nagy melegben – amikor több szúnyog, illetve légy száll az állatokra – akár 2-3 naponként is. Emellett ne tartsák zsúfoltan az állatokat, tartsák tisztán az ólat, s ajánlatos hetente egyszer klórmésszel fertőtleníteni az ólat. A beteg jószág (vagy jószágok) felépülése után is fertőtlenítsék ki az állat(ok) „otthonát”, s nem árt újrameszelni az ólat.

Lajos Mihály