„Az áldozatból új élet, hit és reménység fakad”

1848–49 hőseire emlékeztünk

Azért szép és felemelő az 1848–49-es magyar szabadságharc hősi korszakára emlékezni, mert egyértelmű a tanulság, hogy amikor van kinek küzdeni a nemzetért, akkor ha bukunk is, nem fogunk megsemmisülni, kikopni a történelemből – fogalmazott ünnepi beszédében Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke a Szövetség központi október 6-i megemlékezésén Nagyszőlősön.

„Több mint 16 évtizeddel ezelőtt gyászba borult a magyar nemzet – megpróbáltak megtörni egy eszményt. De tudjuk, hogy 1848–49 forradalma és szabadságharca nélkül nincs 1867-ben kiegyezés, kiegyezés nélkül pedig nincs később se társadalmi, se gazdasági fejlődés” – emlékeztetett Kudron Zoltán, a KMKSZ Nagyszőlősi Alapszervezetének elnöke, aki a vendéglátók nevében köszöntötte az aradi vértanúkra és az ugyancsak 1849-ben az osztrák megtorlók által kivégzett báró Perényi Zsigmondra, Ugocsa vármegye főispánjára emlékező közönséget a szabadságharc mártírjának a Nagyszőlősi 3. Számú Perényi Zsigmond Középiskola kertjében álló mellszobránál.

A rendezvény családi okok miatt távol maradt főszónokának, Fazekas Sándor magyar vidékfejlesztési miniszternek a beszédét Tóth Katalin, a Vidékfejlesztési Minisztérium helyettes államtitkára olvasta fel. „A Kárpát-medence minden kis zugának megvan a maga vértanúja, akinek áldozatából erőt meríthet, akire támaszkodhat nemzetünk a nehéz időkben – fogalmazott üzenetében a tárcavezető. – Ahogy a Kárpát-medence tájai egységbe érnek, úgy alkotják ők együtt a magyar múlt soha el nem halványuló emlékét.”

Mint hangsúlyozta, báró Perényi Zsigmondnak, aki az aradi vértanúkhoz hasonlóan életét áldozta az 1848–49-es szabadságharc szent ügyéért, egész élete, a szabadságért vállalt áldozatos munkája még 163 év távlatából is időszerű üzenet, a megmaradáshoz szükséges erőt nyújtó példa a ma embere számára. „Élete áldozat volt, de az áldozatból új élet, hit és reménység fakad, melyből nekünk, utódoknak merítenünk kötelesség” – tette hozzá.

Oleg Ljubimov, a Nagy­szőlősi Járási Tanács elnöke az egybegyűlteket köszöntve arról beszélt, hogy október 6. nem csupán báró Perényi Zsigmond emléknapja, hanem a régióban évszázadokon keresztül együtt élő magyarok, ukránok, ruszinok és a többi nemzetiség közös történelméé is. A közösen megélt történelemnek egyesítenie kell bennünket, fogalmazott az önkormányzati vezető.

Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke ünnepi beszédében rámutatott: történelmünk egy olyan pillanatára emlékezünk október 6-án, amikor „a magyarság dübörgött”, előbb a fegyverek szavával a csatatéren, majd újra a fegyverek szavával és dobpergéssel a vesztőhelyeken. De míg a mártírok zokszó nélkül tűrték, amit a sors rájuk mért, ma, amikor arról van szó Kárpátalján, hogy túlél-e a magyarság, s küzdeni kell a túlélésért, sok panaszt hallani, sokan nem mernek a magyarság jelöltjeire szavazni, mert félnek a helyi „földesuraktól”, a hatalmasságok megtorlásától – hangsúlyozta. Mint fogalmazott, „azt látjuk, hogy a jobbágyság 1848-as eltörlése után, s miután átéltük a jobbágyság kolhozos meg nagyüzemi mezőgazdasági termeléses formáját, most újból vissza akarják állítani azt a rendszert, hogy a földesurak mondják meg a szerencsétlen »másodrangú« embereknek, hogy miként nyilvánítsanak akaratot”. A szónok szerint ebben a helyzetben mi, magyarok feltehetjük a kérdést, hogy rabok legyünk-e vagy szabadok.

Kovács Miklós a továbbiakban arról beszélt, hogy az áldozatok ellenére felemelő visszaemlékeznünk a szabadságharc időszakára. Hangsúlyozta, az egyén szempontjából aligha képzelhető el nagyobb tragédia az 1849-es megtorlásoknál, ha azonban a magyarság a tét, azt kell mondanunk, hogy szép idők voltak azok, amikor az emberek a nemzetükért ekkora áldozatra is készek voltak.

Ma is vannak néhányan, akik próbálkoznak, igyekeznek nem panaszkodni, de míg az utókor az 1848–49-es forradalomból egyértelműen a „dübörgést” hallja, kétséges, mit fog majd hallani, látni a mi korszakunkból – jelezte a KMKSZ elnöke. „Azt-e, hogy élt itt egy elnyomott, nyíltan lekezelt, hóhérai által halálra ítélt közösség, amely mielőtt belerúgják a sírjába, még odacsúszik a hóhér lábához megcsókolni a csizmát? – tette fel a kérdést. – Ezek vagyunk-e mi? – kérdezem, mert nem akarok nyöszörögni, mert nem akarom, hogy a magyar világnak itt még azelőtt vége legyen, hogy valójában elkezdődhetett volna.”

A szónok szerint azért is szép és felemelő a szabadságharc hősi korszakára emlékezni, mert egyértelmű a tanulság, hogy amikor van kinek küzdeni a nemzetért, akkor lehet bukni, de nem fogunk megsemmisülni, kikopni a történelemből, ám amikor mindenki csak azon töri a fejét, hogy „megússzon egy kisebb bukást”, s előre panaszkodik, akkor hiába ússza meg rengeteg kis ember a bukást, a nemzet elvész. „Mindenkinek, aki mostanság dönti el, hogy melyik utat választja, ajánlom ezt a tanulságot a figyelmébe: küzdjünk, és inkább bukjunk egy-egy csatában, minthogy kislelkűségünk és nyavalygásunk legyen az itteni magyar világnak a vége – zárta beszédét a KMKSZ elnöke.

A szónoklatokat követően a Nagyszőlősi Sólyom Cserkészcsapat adta elő tematikus műsorát, majd a vendégek megkoszorúzták báró Perényi Zsigmond emlékművét.

Együtt emlékezett a nagy­szőlősi magyarsággal ezen a délutánon többek között Bacskai József, Magyarország ungvári főkonzulja, Tóth István Magyarország beregszászi főkonzulja, Nagy Klára, a magyar Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Nemzetpolitikai Államtitkársága kapcsolattartási főosztályának kárpátaljai referense, Perényi Zsigmond, a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség országgyűlési képviselőcsoportjának külügyi titkára, dr. Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnöke, Budai Barnabás, a Magyar Cserkészszövetség elnöke, Popovics Pál, a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség elnöke, valamint számos határon túli magyar cserkészszervezet vezetője a nagyvilágból, Gulácsy Géza, a KMKSZ alelnöke, Balogh Lívia, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének elnöke, Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke.

ntk