Nem lehet úgy megrongálni, hogy ne állítanánk azt helyre

Újraavatták a vereckei emlékművet

Újraavatták szerdán az elmúlt években számtalanszor megrongált, meggyalázott millecentenáriumi honfoglalási emlékművet a Vereckei-hágón, mely a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) jóvoltából újulhatott meg a közelmúltban. Az ünnepség főszónoka Kövér László, a magyar Országgyűlés elnöke volt.

„Szent helyen állunk, minden magyarok szent helyén, amelyet újra és újra megpróbál megrongálni, megcsúfolni a szűklátókörű, kicsinyes sovinizmus. Ameddig azonban magyarok élnek a Kárpát-medencében, addig mi újra és újra helyre fogjuk állítani nemzetünk e magasztos szimbólumát” – e szavakkal köszöntötte a megjelenteket a megrongált, megégetett emlékmű újraavató ünnepségén Gulácsy Géza. A KMKSZ alelnöke a vendégek sorában üdvözölhette Kövér Lászlót, a magyar Országgyűlés elnökét, Bacskai Józsefet, Magyarország ungvári főkonzulját, Tóth István beregszászi magyar főkonzult, Kovács Miklóst, a KMKSZ elnökét, Popovics Pált, a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség elnökét, s Matl Péter szobrászt, az emlékmű alkotóját.

„Verecke a magyar lélekben az útkeresés és a hazatalálás örök jelképe – fogalmazott ünnepi beszédében Kövér László. – (…) Bizonysága annak, hogy ami ma még álom, az holnap valóság lehet.”

A Magyar Országgyűlés elnöke rámutatott: a huszadik század megtanított minket, magyarokat, hogy a történelemkönyveket mindig a győztesek írják, de a történelmet valójában azok alakítják, akiket a győztesek mindörökre legyőzötteknek hisznek. „Megtanultuk, hogy nem az számít, hányszor gáncsolnak el, hanem az a fontos, fel tudunk-e állni újra. Megtanultuk, hogy nem tudják úgy tönkretenni Magyarországot és a magyarságot, hogy azt ne tudnánk újjáépíteni. És időközben azt is megmutattuk, nem tudják mások annyiszor meggyalázni a vereckei emlékművet, mint ahányszor mi, magyarok képesek vagyunk azt helyreállítani” – tette hozzá.

A magyar állampolgárságnak, valamint a választási jognak az európai gyakorlat szerinti kiterjesztése a jelenlegi magyar kormány által a Kárpát-medencében annak az erkölcsi parancsnak a közjogi megerősítése, hogy noha a magyar állam és a magyar nemzet határai nem esnek egybe, a magyarok felelősséggel tartoznak egymásnak, és a magyar állam felelősséget visel minden magyarért – jelentette ki a szónok. „Ez akkor is így van, ha például Ukrajnában pénzbüntetéssel akarják akadályozni a magyarok közjogi összetartozását. Ezzel a tervezett intézkedéssel az ukrán politika elsősorban minden ukrán állampolgár érdekét sérti, mert távolabbra sodorja Ukrajnát Európától. És miként a vereckei emlékművet sem lehet úgy megrongálni, hogy ne állítanánk azt helyre, a magyarok közötti összetartozás megélését sem lehet pénzbüntetéssel megakadályozni” – jelentette ki.

Kövér László a jövőről szólva jelezte: a kárpátaljai magyar közösségnek is utat kell találnia. „Ehhez megbízható vezetőkre is szükség van. A kárpátaljai magyarság a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség létrehozásával kinyilvánította, hogy ura akar lenni saját sorsának. A KMKSZ élén azóta is olyan vezetők állnak, akik nem hűtlenek a népükhöz, nem idegen érdekeket szolgálnak, és nem útvesztőbe irányítják a magyar közösséget. A KMKSZ fontos társunk a magyar nemzetpolitikában. Hűséges az elveihez, hűséges a választóihoz, hűséges a közös értékekhez, olyan szervezet, amely szilárdan kitart a szabadság, a törvényes rend, az emberi méltóság, a demokrácia, és valamennyi kárpátaljai magyar ember mellett” – hangsúlyozta a magyar Országgyűlés elnöke.

Az ünnepség históriás énekkel folytatódott a bátyúi és újbátyúi református énekkar előadásában, majd Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke lépett a mikrofonhoz. Mint beszédében emlékeztetett, a vereckei emlékművet a magyar honfoglalás 1100. évfordulójára szánták, de az ukrán állam, amely előbb beleegyezett a megépítésébe, utóbb visszakozott, s az így több mint tíz éven keresztül torzóban maradt. A torzó a honfoglaláson kívül így emlékműve, jelzése lett a kárpátaljai magyarság állapotának is – mondta a szónok.

Az emlékmű, mintha nem is kőből volna, élő organizmusként kiheveri a rongálások okozta sebeket, s hordozza a hegeket – mutatott rá Kovács Miklós. Az alkotás afféle modern kori fekete mágiaként elviseli a magyarellenes erők deszakralizációs praktikáit – utalt a KMKSZ elnöke az emlékművet ért támadásokra. Ezekkel a praktikákkal igyekeztek a helyi magyarságot jelképesen jogfosztottá tenni, megalázni, másodrendű szerepbe kényszeríteni. Azonban, mutatott rá, ezen deszakralizációs praktikáknak az ellensúlyozására a kárpátaljai magyarság újra és újra helyreállítja saját sorsának emlékművét.

Kovács Miklós kifejtette: az, hogy Magyarország és Ukrajna államfői helyett végül két hivatalnok avatta fel az emlékművet, a helyi magyarság sorsát, az intrikákat, a gáncsoskodásokat is jelzi, egyben azonban reményt is ad, hogy az intrikusok, gáncsoskodók néha saját cselszövéseikben esnek el.

Jó volna kijelenteni – adott hangot reményének a szónok –, hogy a mostani, sokadik újraavatási ünnepséggel az emlékmű kálváriája a végéhez ért, s hirdetni fogja, hogy a magyarság a Kárpát-medencében otthonra és békességre talált. Valószínűbb azonban, ismerte el, hogy a történet folytatódik, az emlékmű tovább éli majd önálló életét, s ennek az életnek a fordulói a kárpátaljai magyarságról fognak szólni. „Minden egyes alkalommal, amikor újabb feketemágiás aktust hajtanak végre rajta, a mi lelkünket próbálják majd halálosan megsebezni, s minden egyes alkalommal, amikor helyreállítjuk, újraavatjuk, jelezni fogjuk, hogy van még bennünk akarat a megmaradáshoz. Örüljünk eme hosszú kálvária mostani pillanatának. Ha az eddigiek nem is engedik meg nekünk, hogy felhőtlen optimizmussal a történet lezárásaként fogadjuk el ezt az aktust, örülnünk kell a küzdelem során adódó felemelő, szép pillanatoknak, amelyek győzelemként foghatók fel. Merítsünk erőt e küzdelmekhez. Végiggondolva a vereckei emlékmű eddigi kálváriájának stációit, reméljük, hogy a mostani újraavatás egyúttal a kárpátaljai magyarság lelkében végbemenő újjáéledésnek is a szimbóluma” – zárta szavait a szónok.

Az ünnepség koszorúzással ért véget.

szcs