A hajtatott zöldségek trágyázása

Az alábbiakban a hajtatásos zöldségtermesztésben alkalmazható trágyákról, azok tulajdonságairól és felhasználásuk módjáról kérdezzük Őr Hidi László nagydobronyi gazdálkodót, a „Pro agricultura Carpathica” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány szaktanácsadóját. Beszélgetésünket a szerves trágyák ismertetésével kezdjük.

– Miben áll a trágyázás jelentősége hajtatásos zöldségtermesztés esetén?

– Az eredményes zöldségtermesztés hajtatásban csak úgy képzelhető el, ha a kedvezőbb hőmérsékleti, víz- és egyéb technológiai feltételek mellett a növények tápanyagellátását is magas szinten biztosítjuk. Ehhez ismerni kell a zöldségfélék tápanyag- és talajigényét, valamint a tápanyagellátás különféle módjait. Mint köztudott, a szabadföldi termesztéshez képest a hajtatásban többszörös terméseredményt is képesek vagyunk elérni, ennek feltétele viszont a termelő nagyobb szaktudása és fokozott figyelme.

– Hogyan válasszunk trágyát?

– Tudnunk kell, hogy a hajtatásban a nagyobb bruttó termesztési értékből adódóan, lényegesen nagyobb lehetőség van a trágyaféleségek megválasztására. Az érett szerves trágyákon kívül az olcsó, egyedi műtrágyák mellett a drágább, vízben tökéletesen oldódó komplex, csepegtetőhöz is alkalmazható műtrágyákat szintén széles körben használják.

Köztudott, hogy a növények tápanyagigényének kielégítését és a talaj termékenységének fenntartását hajtatásban is szerves trágyákkal és műtrágyákkal végezzük. Lényeges különbség viszont a hajtatási és a szabadföldi zöldségtermesztés között, hogy a szerves trágyáknak a fólia alatt kiemelkedő a szerepük.

– Akkor kezdjük az ismerkedést a szerves trágyákkal!

– A zöldségtermesztésben a szerves trágyáknak a talajszerkezet javításán és a tápelemtartalom növelésén kívül nagy jelentőségük van a koraiság fokozásában, a légtér széndioxid-tartalmának növelésében is. Nem számítva a konténeres termesztést, a szerves trágyák a legmodernebb termesztési módszerek esetében is pótolhatatlanok és feltételei a sikeres termesztésnek.

A zöldségtermesztésben a szerves trágyák közül a marhatrágya bír a legnagyobb jelentőséggel, az a legrégebben használatos trágyaféleség. Gyorsan bomlik, jó talajszerkezetet biztosít, nagy növényi táperővel rendelkezik. Sajnos, egyre kevesebb van belőle. Valamennyi zöldségféle alá használható hajtatásban és szabadföldi körülmények között egyaránt.

Bár semmivel sem rosszabb, mégis lényegesen kisebb jelentőségű a lótrágya, amely kertészeti célokra kiváló, de még kevesebb van belőle. Melegágyak, trágyatalpak rakására is kiváló.

A juhtrágyának nagy szárazanyag-tartalma mellett nagy a könnyen felvehető nitrogéntartalma. Gyorsan bomló és melegedő trágya. Hátránya viszont, hogy erősen gyomosít.

A sertéstrágya a kis gazdaságokban az egyik leggyakrabban használt trágyaféleség. Nitrogén- és káliumtartalma magas, ezért használata során gyakoriak a növényperzselések és a magas sótartalomból adódó élettani rendellenességek.

A baromfitrágya tápértéke igen magas, azonban a talaj szerkezetére gyakorolt kedvező hatása gyengébb, mint a többi szervestrágya-féleségnek. Könnyen összeszárad, ebből adódóan nehéz kezelni és egyenletesen kiszórni. Erősen perzselő hatású, emiatt gyakran higított formában vagy komposztálva használják a gazdaságok.

A növényi komposztoknak többnyire a saját célra, a család ellátására termelő gazdaságokban van nagy jelentőségük. Talajszerkezet-javító hatásuk jó, tápanyagtartalmuk közepes, hajtatásban növényhigiéniai szempontból – csak úgy mint a fekál (WC) trágyának a használata – nem ajánlott.

Speciális trágyaféleségnek számítanak a tőzegek, a szalma, az erdei lombföldek, a faforgácsok és a fűrészpor. A talajszerkezet javitására kitűnőek, tápanyagszolgáltató képességük viszont minimális. Kémhatásuk (pH) nagyon különböző lehet, használatuknál ezt messzemenően figyelembe kell venni. A hajtatásban gyakran előforduló szikes és túltrágyázott talajok javítására jól használhatók. Erdei lombföldek használatánál legyünk figyelemmel az esetleges fonálféreg-fertőzöttségre.

Kisebb fóliafelületnél a magas műtrágyaárak miatt is elképzelhető a trágyalé felhasználása. A trágyalé a hagyományos állattartás mellett keletkező folyékony szerves trágya, amely az alom által fel nem vett vizeletből és csurgalék-levekből áll. Ezt a trágyalevet rendszerint az istálló közelében lévő trágyalékutakban gyűjtik. Sok – állatokként kb. 1000 l – trágyalé gyűlik össze évente. A könnyen elillanó nitrogén jelentette veszteséget a trágyalékútba öntött könnyű olajféleségekkel akadályozhatjuk meg. A trágyalé elsősorban N- és K-trágyaként használható fel, P-tartalma viszont rendkívül kicsi. Higított állapotban fejtrágyázásra alkalmas, persze többszörös szűrés és EC-beállítás után.

– Milyen a jó szerves trágya?

– A szerves trágyák felhasználhatóságát nagyban befolyásolja az érettség foka. Az éretlen trágya nem más, mint az alommal összekevert bélsár és trágyalé, amelyben a biológiai erjedés még nem indult meg. A növényre az ilyen trágya nagyon káros lehet, mert a bomláshoz szükséges nitrogént a mikroorganizmusok a talajból, sok esetben a növények elől vonják el, ami gyakran lassú kezdeti fejlődés és N-hiány tüneteinek formájában nyilvánul meg – ez az úgynevezett pentozán hatás –, de káros lehet azáltal is, hogy az éretlen trágyában lévő nagymennyiségű ammónia – különösen zárt térben –megperzseli a növények gyökerét, szárát, alsó levelét.

Az éretlen trágyában jól megkülönböztethetők az alomzatot alkotó egyes növényi részek, az ilyen trágyának szúrós szaga van. A félérett trágyában az egyes növényi részek még felismerhetők, de a szúrós, kellemetlen szagából már sokat veszít, s ebben a formájában a kötött talajok lazítására jól használható. Az érett trágya víztartalmából jelentősen veszít, nincs kellemetlen, szúrós szaga, a trágyát alkotó anyagok már elbomlottak, nem ismerhetők fel. Maga az anyag tőzegszerű, homogén, tápanyagokban gazdag. Hajtatott talajok trágyázására és tápkockaföldek készítésére csak teljesen érett trágyákat szabad használni!

– Mit kell tudnunk a szerves trágya felhasználásáról?

– A talajba dolgozott istállótrágya tápanyagai fokozatosan válnak a növények számára felvehetővé. Ezt olyan tényezők befolyásolják, mint a hőmérséklet, a talajnedvesség és a talaj kötöttsége, valamint magának a szerves trágyának a minősége, érettsége, az alommennyiség, hogy milyen állattól származik. Alaptrágyázásnál a kiszórt és bemunkált trágyából a tápanyagok mennyiségét a műtrágyaadagok kiszámításánál le kell vonni. Például a marhatrágya feltáródása vályogtalaj esetében az első évben 50%, a második évben 30%, a harmadik évben 15% stb. – szabadföldi termesztés esetében. Hajtatásban viszont a szabadfölditől eltérő hőmérsékleti, talajnedvesség-viszonyok miatt számoljunk közel teljes feltáródással.

pszv