Jogászt vagy ügyvédet válasszunk?

„Minap vitám támadt egy földrészleg tulajdonjoga miatt, amelyhez nemrég jutottam hozzá örökségként. A földhivatalban azt tanácsolták, keressem fel az általuk ajánlott jogi tanácsadót, az majd mindent elrendez. A szomszédom viszont azt mondja, hogy szerinte ehhez az ügyhöz a jogász nem elegendő, ügyvédre volna szükségem. Kérem, adjon tanácsot: mit tegyek?“

– Amikor jogi tanácsra szorulunk, gyakorta találjuk szembe magunkat a dilemmával, hogy kihez forduljunk segítségért. Ebben a kérdésben leggyakrabban az a döntő szempont, hogy a polgár, akinek tanácsra, segítségre van szüksége, kiben bízik meg azon jogi szakemberek közül, akiknek a szolgáltatásai számára elérhetők, s nemegyszer az anyagiaknak is fontos szerep jut.

Legalább ennyire lényeges azonban, hogy eldöntsük, milyen szakembert igényel az adott feladat. Vannak ugyanis helyzetek, amikor az egyszerű jogi tanácsadó, vagyis jogász közreműködése is elegendő az ügy megnyugtató rendezéséhez, más esetekben viszont az ügyvéd ismereteire és jogosítványaira van szükség. Miután az olvasó által megfogalmazott kérdésből alig derül ki valami a konkrét esetről, megpróbálom körülírni a jogász és az ügyvéd közötti különbséget, hogy könnyebben eldönthesse, kit célszerű megkeresni a problémájával.

Mindenekelőtt jegyezzük meg, hogy minden ügyvéd jogász, de nem minden jogász ügyvéd. A jogi felsőoktatási intézmények végzősei kivétel nélkül jogászok. Jogászi magánpraxist kezdhet minden jogász, aki a felsőoktatási intézményben szpecialiszt vagy újabban magiszter szintű diplomát szerzett. A gyakorlatban azonban nemritkán találkozhatunk olyan esetekkel is, amikor bakkalaureátusi diplomával rendelkező végzősök is jogászként tevékenykednek, hiszen az ügyfelek rendszerint nem kérik el a diplomájukat, s alaphelyzetben a hatóságok sem igen érdeklődnek a végzettségük iránt.

Ugyanakkor bizonyos, hogy egy bakkalaureátusi diplomával rendelkező jogászból sohasem válhat ügyvéd. Az ügyvéd olyan jogász, aki a szpecialiszt vagy magiszter szintű diploma megszerzése után ügyvédi státust nyert a jogszabályoknak megfelelő feltételekkel és rend szerint. Mindenekelőtt ügyvéd csak olyan személy lehet, aki egy bizonyos fokú szakmai gyakorlatra tett szert, például vállalati jogászként, ügyészként, nyomozóként, közjegyző, ügyvéd vagy jogász segédjeként. A felkészültségét bizonyító vizsgát az ügyvédjelöltnek egy speciális minősítőbizottság előtt kell letennie. Ezenkívül nem lehet ügyvéd büntetett előéletű személy, vagy aki ellen bűnügyi eljárás van folyamatban. A vizsgán megfelelt jogásznak oklevelet és igazolványt adnak ki arról, hogy ügyvédi tevékenységet folytathat. Ezen okmányok kiállítása révén az állam és az ügyvédi kamara együttesen igazolják, hogy a szóban forgó személy megfelelő felkészültséggel rendelkezik ahhoz, hogy ügyfeleinek minősített jogi segítséget nyújtson. Amikor tehát jogászt, ügyvédet választunk, érdemes tisztázni, hogy milyen képesítéssel bír az illető.

A jogszabályok értelmében még ahhoz sem kell semmilyen különleges képesítés, hogy valaki adott esetben a bíróságon képviselje ügyfelét, elég, ha rendelkezik ehhez a kliens felhatalmazásával. Azzal azonban számolnunk kell éppen ezért, hogy előfordulhat, egy ilyen jogász vagy megbízott nemcsak hogy a jogszabályokkal nincs tisztában, de írni, olvasni sem tud helyesen. Tisztességtelen ember minden közegben akadhat. Tudni kell viszont, hogy míg a jogászok munkáját semmilyen szervezet, hivatal nem ellenőrzi, addig az ügyvédek tevékenységét az ügyvédi etika szabályai vezérlik, melyek betartását az állam a speciális fegyelmi bizottságok révén felügyeli. Ez mindenképpen többletgaranciát jelent az ügyfél számára. Kivételt képeznek e tekintetben az ügyvédi irodák mellett dolgozó jogászok, akiknek a tevékenységét maguk az iroda ügyvédei ellenőrzik, miután érdekeltek tekintélyük megőrzésében.

A leglényegesebb különbség a jogászok és az ügyvédek között abban van, hogy milyen felhatalmazásokkal rendelkeznek, miközben megbízóik ügyében járnak el. Az ügyvéd például rendelkezik azzal az igen fontos felhatalmazással, hogy ügyvédi megkeresést, kérelmet nyújthat be bármilyen állami vagy helyhatósági szervhez, egyéb szervezethez, hivatalhoz és vállalathoz. A megkeresés címzettje köteles a megállapított határidőn belül válaszolni az ügyvédnek, megadva a kért információt, hacsak nem törvény által védett titokról van szó. A jogászoknak sem tilos megkeresést benyújtani, a törvény azonban nem rögzíti ezt a jogukat, ily módon senki sem köteles válaszolni a beadványaikra, legfeljebb azon keretek között, amelyeket a jogszabályok az állampolgárokkal szembeni eljárás keretében tesznek kötelezővé számukra. Vagyis tulajdonképpen nincs különbség a tekintetben, hogy a jogász vagy maga az ügyfél nyújtja be a keresetet.

Ugyancsak érdemes tudni, hogy a Bűnügyi Eljárási Törvény és az Adminisztratív Jogsértési Kódex nem biztosítják a részvétel jogát a jogászok számára a bírósági szak előtti nyomozásban, a tárgyalás során és azt követően, azaz büntetőeljárás esetén a gyanúsított, a vádlott vagy az elítélt védőjeként, esetleg az áldozat képviselőjeként. Ez kizárólag az ügyvédek előjoga (illetve az ügyfél közeli rokonaié), akik igen jelentős, jogszabályok által biztosított lehetőségekkel rendelkeznek ügyfelük védelmére ilyen esetekben. Mára az ügyvédek lehetőséget kaptak arra is, hogy ügyfelük kérésére jelen legyen azok tanúként történő kihallgatásánál.

Legalább ennyire fontos lehet az információk bizalmas kezelésének kérdése. A jogászt ugyanis – hacsak nem kötöttek erről külön megállapodást az ügyféllel – semmi sem kötelezi arra, hogy titokban tartsa az ügyfelétől szerzett adatokat, s rá nem is terjed ki az ügyvédi titok fogalma. Ez pedig azt jelenti, hogy nem vonható felelősségre, ha ezeket az információkat nyilvánosságra hozza, illetve nem is hallgathatja el azokat a hatóságok elől, ha azok felszólítják a kiadásukra.

Végül ami az árakat illeti: alapvetően nincs lényeges különbség a jogászok és az ügyvédek díjazása között, az jellemzően úgyis az adott szakember elismertségétől, illetve az egyéb felmerülő körülményektől függ.

hk