Az intarziakészítés segíti a tanulmányokat

A tanulmányait végző fiatalság körében igencsak elenyésző azok száma, akik szabadidejükben valamilyen kézügyességet igénylő mesterségben is igyekeznek kipróbálni magukat. A Nagyberegen élő Somi István ezen kevesek közé tartozik: a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (KMF) matematika szakos hallgatója ugyanis szabadidejében szívesen barkácsol: intarziamunkákat készít. Mégpedig a saját maga készítette weboldal tanúsága szerint nem is rosszakat.

Istvánék családjának férfitagjai között nem ismeretlen a famegmunkálás, hiszen nagypapája kádárként dolgozott, de édesapja sem járatlan ezen a téren. Nem meglepő hát, hogy volt kiktől „lesni”.

– Már egészen kicsi koromtól kezdve komolyan érdekelt a famegmunkálás, amikor csak lehetőségem adódott, igyekeztem összetákolni vagy kifaragni valamit – mondja István. – Az idő múlásával aztán egyre inkább az intarziakészítés felé fordultam, másfél évvel ezelőtt komolyabban is foglalkozni kezdtem mindezzel: szakmai tanítómester híján az internetről „leszedett” angol nyelvű oktatási segédanyagok felhasználásával autodidakta módon kezdtem el a technika elsajátítását. Ami hobbinak indult, az mára már a szívügyemmé vált.

Az első intarziák megjelenésükkor főleg bútorokon voltak fellelhetők, ezzel díszítették a múltban a szekrények ajtaját, asztalokat vagy akár a padlót. A későbbiekben aztán az intarziakészítés is fejlődött, új módszereket vonultatott fel, mely révén már térbelivé váltak a motívumok. Ennek példája a Somi István által alkalmazott technika is: míg ugyanis a hagyományos intarziaképekkel síkban dolgoznak, vékony lemezekből, addig ő fából domborműves képeket készít, festés nélkül, a különböző fafajták eredeti színét meghagyva.

– Elsőre sokan nem is értik, mit csinálok: az emberek többsége ugyanis elsősorban a hagyományos fafaragást ismeri, amikor is a művész egyetlen darab fából vési ki a motívumot – mondja István. – Az én feladatom azonban bizonyos részben olyan, mint a mozaikkészítés: az általam készített munkákat ugyanis több különböző fafajta darabjaiból rakom össze.

Minden ilyen intarziás kép alapját egy furnérlap jelenti, melynek a fiatalember elsőként keretet készít. A továbbiakban aztán következhet a motívum elkészítése is: annak, hogy milyen ábra kerüljön kidolgozásra, csak a képzelet – na meg persze a gyakorlat – szabhat határt. A motívum sablonminta alapján készül: ezt a mester felhelyezi a fára, melynek darabjait a minta vonalrajza alapján fűrésszel vágja ki. A kivágott darabokat – miután megformázta azokat – a furnérlapon ragasztja össze. Az alkotás(ok) elkészülésének idejét a motívumok egyszerű vagy bonyolult volta határozza meg.

– Általában mindenféle faanyagot felhasználok, ami a kezem ügyébe kerül, legyen az egy letört ág vagy egy kiszáradt tönk. Mindenből készíthető értékes alkotás, csak megfelelő motiváltság kell hozzá – mondja a mester.

Na és természetesen folyamatos fejlődés is, melyet az eltelt hónapok, évek munkája alapoz meg.

– A világhálóról leszedett anyagok alapján eleinte a legegyszerűbb motívumokkal dolgoztam – mondja István –, s amikor már megvolt a kellő alap, bonyolultabbakat is elvállaltam. A későbbiekben már nemcsak intarziás képeket, hanem a technikát felhasználva többek között gyertya- és iratszertartókat, cifrán díszített dobozokat is készítettem. Ezek egy részét elajándékoztam, de többet sikerült értékesítenem is, melyek ára nekem, a főiskolás hallgatónak igencsak jól jött a diákélet „finanszírozásához.” Nagy büszkeséggel tölt el, hogy már magánszemélyektől is kaptam megrendeléseket. Ezeknek azért is örülök, mert egy-egy új, általam még soha nem készített motívum a szakmai gyakorlatomat is fejleszti. Néha igény szerint festem is az alkotást.

Somi István alkotásainak ára méretüktől és bonyolultságuktól függően változik. Ő maga az elmúlt másfél év folyamán kb. kétszáz munkát készített, melyeket weboldalán (intarsia.freewb.hu ) tekinthet(nek) meg az érdeklődő(k).

F.Zs.