A szamóca vetekszik az uborkával

Előző számunkban kezdtük közölni a szamócatermesztés alapjait ismertető sorozatunkat. A téma annyira népszerűnek bizonyult, hogy máris számos kérdés érkezett szakértőnkhöz, ifj. Szabó Tibor forgolányi gazdálkodóhoz, a „Pro agricultura Carpathica” Jótékonysági Alapítvány szaktanácsadójához, aki az alábbiakban rendre meg is válaszolja azokat. Arra biztatjuk olvasóinkat, hogy továbbra is juttassák el szerkesztőségünkhöz a témával kapcsolatos kérdéseiket, s mi továbbítjuk azokat a szakemberekhez.

– Miért jött divatba ismét a szamócatermesztés?

– Az előzményekről tudni kell, hogy Gyulán és környékén, illetve általában a Nagyszőlősi járásban a Szovjetunió idején igen népszerű volt a szamócatermesztés, amit jellemzően a háztáji kertekben folytatott a lakosság. A Szovjetunió felbomlásával azonban egyre nehezebbé és költségesebbé vált a termés értékesítése. Egy ideig még vonattal szállították fel a korai termést az emberek a szomszédos megyeszékhelyre, Lembergbe, később azonban megszűnt ez az értékesítési lehetőség is.

Ezzel párhuzamosan megjelentek Kárpátalján a konzervgyárak. Sokan ebben az időben Magyarországon, a szomszédos Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében dolgoztak bérmunkában az ottani uborkatermesztőknél. Mivel a szamóca iránt nem érdeklődtek a felvásárlók, az uborkát viszont keresték, s már a szükséges termesztési tapasztalata is megvolt sokaknak, a Nagyszőlősi járás alföldi részein egyre többen uborkát ültettek a szamócaültetvények helyére. Ugyanakkor a régió hegyes-dombos vidékein a gazdák változatlanul kitartottak a szamóca mellett, nem szántották ki az ültetvényeiket.

Idővel azonban ismét változott a helyzet és a piaci kereslet. Sokan úgy látták, hogy kevesebb kiadással és munkával – hiszen az intenzív uborkatermesztés köztudottan mintegy hat hónapnyi állandó odafigyelést és munkát igényel – hasonló bevételre tudnak szert tenni, ezért újra szamócát kezdtek telepíteni. Eleinte csak néhány áron kísérleteztek a régi-új növénnyel, de ma már többhektáros ültetvényeket is találni. Hozzájárult a szamóca újbóli felfutásához, hogy öt évvel ezelőtt az állam is támogatta az egy hektáron felüli ültetvények telepítését.

– Jelenleg mennyi szamócát termesztenek a térségben?

– Nehéz megbecsülni. Az arányokat azonban érzékeltetheti az a tény, hogy egyedül falum, a 800 lakosú Forgolány határában mintegy 12 hektáron foglalkoznak szamócával.

– Egészen pontosan miért vonzó a szamócatermesztés mind többek számára?

– Mint már utaltam rá, alapvetően azért, mert viszonylag kis befektetést és kevés munkát, munkaerőt igényel. Magam immár hetedik éve termesztek extenzíven szamócát, ezért saját tapasztalatom alapján is mondhatom, hogy az egyszeri kistraktoros talajlazítást, egyszeri permetezést és szalmázást, valamint a szedést leszámítva egyéb kiadás és munka nemigen adódik vele, s áranként mintegy ezer hrivnya tiszta jövedelmet biztosít.

– Jövedelmező tevékenységnek tekinthető ezzel a szamócázás a térségben meghatározó növénynek számító uborkához viszonyítva?

– Egyértelműen igen. A talajmunka a szamócánál és a uborkánál durván hasonló, s ha intenzív szamócatermesztésről beszélünk, a fekete fólia és a csepegtetőrendszer kialakítása is hasonló költséget jelent. A szamóca előnye azonban, hogy nem igényel támrendszert. A jövedelmezőség mértéke ugyanakkor nagyban a palántákon múlik.

– Honnan szerezhetnek be a gazdák megfelelő szamócapalántát, ha a termesztés mellett döntenek?

– Ma már az interneten bárki kedvére válogathat a különböző cégek és kertészetek termékei között. Az első időkben főleg magyarországi, ausztriai termesztőktől érkezett Kárpátaljára az ültetőanyag. Napjainkban azonban már helyben is egyre többen foglalkozunk a palánták szaporításával és értékesítésével. Fontos, hogy a termesztő megbízható forrásból szerezze be a palántákat, győződjön meg róla, hogy egészséges, kifejlett gyökérzetű, fiatal – tehát az évi, s nem az előző évivel vegyített – növénykéket vásárol. Az intenzívebb termesztést biztosító úgynevezett frigópalántákat viszont egyelőre ismereteim szerint csak Magyarországon lehet beszerezni, mivel úgy tudom, helyben még senki sem foglalkozik ezzel a technológiával.

– Mit értsünk a „frigópalánta” kifejezésen?

– Ezek +1 – -1 fokon tárolt palánták, melyeket gyökérerősítő és növényvédő szerekkel kezelnek a biztosabb és gyorsabb foganás, valamint a betegségek elleni védelem érdekében. Plusz előnyt jelent, hogy októbertől novemberig, vagyis a hagyományosnál későbben, nyugalmi állapotban szedik fel az ilyen szaporítóanyagot, s ennek következtében tavasszal gyorsabban indul meg a fejlődése, miáltal akár két héttel hamarabb kezdődhet el a termésérés, a szedés. Az ilyen termékek esetében a fajtaazonosságban is biztosak lehetünk. Kétségtelen azonban, hogy ez a fajta ültetőanyag jóval drágább, lényegesen nagyobb befektetést igényel a termesztő részéről. E palánták azoknak javasolhatók, akik az intenzív termesztést, illetve a minél korábbi piacra kerülést célozzák meg. Ezekhez a palántákhoz szinte már elengedhetetlen további befektetés: a csepegtetőrendszer kialakítása és a feketefóliás takarás. Sőt! A fejlődés most már a feketefóliát is meghaladta, kifejlesztették azt a fátyolfóliához hasonló, de sokkal erősebb szerkezetű anyagot, amely átengedi a nedvességet, viszont ugyanúgy megakadályozza a gyomosodást, mint a feketefólia.

– Vannak-e még Kárpátalján a Nagyszőlősi járást leszámítva szamócatermesztésre alkalmas területek?

– Elsősorban a Beregszászi járást említeném, azon belül is Nagymuzsaly, Bene térségét. E terület egyedi mikroklímája lehetővé teszi, hogy jó pár nappal korábban beérjék a termés, ami plusz versenyelőnyt jelenthet a termesztők számára.

pszv