Kassák Lajos: Igen és nem

Eltöröm a tollam.

Eltörném a tollam

de nem merem.

Az én csontom ez a toll

s az én vérembe mártom

Egyszerre

szadizmus

mazochizmus

és boldog kivirágzás

a szigeten ahol

egyedül élek.

Csak ne lennék ilyen érzékeny.

Ha már elindultál

ne nézz vissza

nem veszítettél el semmit

nem hagytál el se gyereket

se asszonyt.

Benned van minden

élj meg emlékeiddel

egy kenyéren.

Így biztatom magam

és nem töröm el a tollam.

Kassák Lajos írás- és képzőművészeti nagyságát sem együtt, sem külön-külön megítélni nem könnyű feladat. Ezt ráadásul az is megnehezíti, hogy nála az élet és az általa képviselt művészi-művészeti világ rendkívüli egybetartozást mutat. Végső soron erről is szól e költemény. Az Igen és nem arról a problémáról tudósít, hogy a versbeni beszélő sorsára nézve nem lehet megoldás „a toll eltörése”, vagyis a költői munka feladása, hiszen az számára élet-halál kérdése. Sőt, e költemény alapján úgy néz ki, hogy a művészlét nem is eszmeiség-lelkiség, hanem maga a testi-anyagi valóság: a toll a test csontja, tintája pedig a költő vére. Mindezt Kassák Lajos életrajzi elemekkel támasztja alá. Nyugodtan kijelenthető, az Igen és nem című versnek sokkal több köze van a költő, író és képzőművész valóságos életéhez, mint a benne megfogalmazott világhoz, vagyis: zavarba ejtő megfelelés mutatkozik e kettő között…

Penckófer János