Bakhátas szamócatermesztés 2.

Folytatjuk a szamócatermesztés alapjait ismertető sorozatunkat, melyben a legfontosabb tudnivalókat ifj. Szabó Tibor forgolányi gazdálkodó, a „Pro agricultura Carpathica” Jótékonysági Alapítvány szaktanácsadója foglalja össze. Ezúttal a tápoldatozás rejtelmeiről szólunk részletesebben.

A szamóca igen tápanyagigényes. Minél gazdagabb a talaj eredeti tápanyagkészlete, annál könnyebb megteremteni a szamóca optimális tápanyag-ellátottságát.

A tápanyag-utánpótláshoz és magas terméseredmények eléréséhez a legalkalmasabb módszer a csepegtető öntözés (tápoldatozás). Tápoldatozáson a növény pillanatnyi szükségletének megfelelő tápanyag-utánpótlást értünk. A tápoldatozás segítségével tudjuk befolyásolni a talaj tápanyagtartalmát.

A tápoldatozás jelentőségét a víz és a tápanyag megfelelő aránya adja. Ma már olyan öntözési rendszerek, technikák és műtrágyatípusok állnak a termelők rendelkezésére, melyek lehetővé teszik a megfelelő kijuttatást.

A csepegtető öntözés alkalmazásának előnyei:

– növelhető a szamóca hozama, a folyamatos és jól összeállított tápoldatozás 20–50%-kal emeli a termésmennyiséget, javítja minőséget;

– nem nedvesíti a növény felületét, így a párás mikroklímánál kialakuló betegségek megjelenési esélye csökken;

– a száraz felület a gyomok fejlődését hátráltatja;

– víztakarékos, a kijuttatott víz mennyiségének 85-90%-a hasznosul;

– a tápanyagok oldott formában juttathatók ki, ami megkönnyíti a felvételt, mivel az oldott tápanyagok a vízzel közvetlenül a gyökerekhez kerülnek, a foszfor és kálium is azonnal felvehető a növények számára;

– a tenyészidő folyamán fellépő változásokhoz viszonylag gyorsan alkalmazkodni tudunk;

– a kijuttatás a növény fejlődési állapotának legjobban megfelelő időben, az éppen szükséges mennyiség és műtrágyaarány adagolásával történhet;

– a gyakori, kis koncentrációjú kijuttatás megelőzi a gyökérelhalást, a tápanyagok kimosódását, lekötődését.

Viszont a fent említett számos előny mellett akad néhány hátrány is:

– tápoldatos öntözésre csak jól, maradék nélkül feloldódó műtrágya alkalmas;

– nagy a rendszer beruházási költsége;

– a vízminőség befolyásolja a módszer hatékonyságát, ezért szűrők használata nélkülözhetetlen, ami megdrágítja az alkalmazást;

– a víz magas vas- és mangántartalma eltömítheti az arra érzékeny – általában olcsóbb – csepegtetőcsöveket.

A szamóca-tápoldatozás részletes ismertetése előtt szükséges megemlíteni azokat a tényezőket, melyekkel már az ültetvénytelepítés, illetve a csepegtetőrendszer tervezése előtt tisztában kell lennie a termelőnek. Hangsúlyoznám, hogy még a „legprecízebb” tápoldatozással sem lehet kikerülni a talaj szervesanyagpótlását. Ajánlatos a nagy adagú (10-12 kg/m2), jó minőségű, érett istállótrágya használata. Alaptrágyázásra magas hatóanyagtartalmú, tartós hatású műtrágyát kell használni, mely klórmentes. A telepítés előtt még használhatunk összetett műtrágyákat, melyek közül célszerű olyanokat választani, amelyek mikroelem-tartalommal is rendelkeznek. Az öntözővíz a műtrágyák oldószere, de a káros sók (nátrium) nagy mennyiségű jelenléte a műtrágyák hatását gyengíti, mert ezek a sók kicsapódást okozhatnak. Ezért az öntözésre alkalmas víz EC-je (vezetőképessége) 0,5-1 között a legalkalmasabb.

A szamóca tápoldatozásánál figyelembe kell venni néhány alapelvet. A szamóca tápoldatozására minden olyan műtrágya alkalmas, amely maradék nélkül feloldódik, sókoncentrációja alacsony és nem tartalmaz káros anyagokat. Mindezek mellett az is fontos, hogy a talajban könnyen felvehető legyen és alacsony dózisban is nagyfokú hatékonysággal rendelkezzen. Az összetett műtrágya előnye, ha tartalmaz olyan makro- és mikroelemeket, melyek lehetővé teszik a folyamatos tápanyag-utánpótlást.

Ma már több műtrágyacsalád számos tagja megfelel ennek a követelménynek. Ki erre esküszik, ki arra, azonban bármilyen műtrágyát is használunk, a szamóca tápoldatozásának alapelveit be kell tartanunk. A szamóca átlagos tápanyagarányigénye a 1:0,5:1,7 NPK-arányú táplálás. A virágzás és termésérés közötti időszakban a legintenzívebb a tápanyag- és vízellátás, de a nitrogénfelvétel a teljes tenyészidőszakban egyenletes, vagyis annak 50-70%-át a szedések után juttassuk ki és csak 30-50%-át adjuk tavasszal.

A gyakorlatban a termelők a tápoldatozással kapcsolatban általában a következő kérdésekre szeretnének választ kapni: melyik műtrágyával, mennyit és milyen rendszerességgel tápoldatozzanak. Ezekre a látszólag egyszerű kérdésekre nem is olyan könnyű a válasz, hiszen ahhoz, hogy pontos receptet tudjon összeállítani az ember, látni kell az állományt, és tisztában kell lenni a technológiai sajátosságokkal és a termelő lehetőségeivel.

Ennek ellenére megpróbálok ezekre a kérdésekre nagy általánosságban válaszolni.

A műtrágyaválasztás ma már nem probléma, hiszen számtalan változatos összetételű, jobbnál jobb, olcsóbb és drágább márkák és típusok közül választhatunk. A lényeg: nem biztos, hogy az adott termesztési körülmények között az a megfelelő, ami drágább. Lehetséges, hogy más márkájú, de hasonló összetételű műtrágyával 10-20%-kal csökkenteni tudjuk a műtrágyaköltséget. A növénynek az a lényeg, hogy hatóanyagban megkapja a számára mindenkor optimális tápelem-mennyiséget. Az azonban nagyon fontos, hogy a tenyészidőszakban mindig olyan összetett műtrágyákat használjunk, hogy a szamóca számára megfelelő tápanyagarányokat elérjük.

Telepítés után közvetlenül, illetve a virágzás kezdetekor ajánlatos a gyökeresedést és a virágok életképességét fokozó magas foszfortartalmú, úgynevezett „starter” (NPK = 15:30:15) műtrágyák használata 7-10 napos blokkban. Mint már említettük, a szamóca egyenletes nitrogénellátást igényel. A nitrogént szinte egész évben egyenletesen használja fel, a foszfor és a kálium felvétele viszont a termésérés idején a legintenzívebb. A termésmennyiséget és -minőséget befolyásoló káliumellátásnál az optimális N/K-arányt kell figyelemmel kísérni. A túlzott mértékű tavaszi nitrogén-trágyázás veszélye nagy, mert olyan mértékű vegetatív tömeg kialakulását eredményezheti, mely késlelteti az érést. Az elhúzódó érésen túl a dús lombozat miatt megerősödik a szürkepenészfertőzés veszélye, valamint a szamóca szállíthatósága (tárolhatósága) is romlik.

Virágzás előtt, illetve többéves termesztésben a rügydifferenciálódás idején úgy állítsuk össze a tápoldat-receptet, hogy az N/K aránya 1:1,3-1,5 között legyen. A virágzás kezdetétől a termésérés végéig a nitrogénhez képest a kálium arányát fokozatosan 2-3-szorosára lehet emelni. Ekkor vagy magas káliumtartalmú összetett műtrágyára váltunk, vagy az addig használt alacsonyabb káliumtartalmú műtrágyát kiegészítjük kálium-nitráttal, vagy kálium-szulfáttal úgy, hogy a kívánt arányt elérjük.

Néha szükség lehet lombtrágyázásra is.

A legnehezebb kérdés arra válaszolnom, hogy mennyi legyen az a heti, illetve éves adag, amit tápoldattal ki kell juttatni a szamóca számára. Saját tapasztalataim szerint éves szinten 120-150 kg/ha nitrogén, 60-70 kg/ha foszfor és 200-300 kg/ha kálium hatóanyag kijuttatásával – évjárattól függően – elérhető a 25–40 t/ha-os terméshozam.

A tápoldat töménysége meghatározó. Tartósan napos meleg időben tartsuk a 0,8-1 ezrelékes (0,8-1 kg műtrágya/m3) töménységet, és amikor tartósan borús, csapadékos az időjárás – tehát kevesebbet tudunk tápoldatozni –, ezt a töménységet 2 ezrelékre (2 kg műtrágya/m3) kell emelnünk. Ennél magasabb töménység már károsíthatja a gyökérzetet.

A rendszeres tápoldatozáson felül célszerű 10-20 naponta egy tisztavizes öntözést beiktatni, ami 30-50%-kal nagyobb vízadagú legyen a szokásosnál. Ezzel a károsan felhalmozódott sókat kimossuk a gyökérzónából.

Azt pedig ne feledjük, hogy a szakszerű tápoldatozástól és csúcsminőségű műtrágyáktól sem várhatunk csodákat, ha a termesztés során az alapvető dolgokról megfeledkezünk.

pszv