2013. május 3.

„Nem hagyja az Úr éhezni az igaz embert, de a bűnösök mohóságát elveti.” (Példabeszédek 10,3)

Egyre mohóbb és mohóbb az ember a mai világban. Amije van, az már nem elég, még többre vágyik, még több kell neki. Ennek a lelkületnek pedig sok áldozata van. Amikor bizonyos dolgokból, anyagi javakból és értékekből csak bizonyos emberek részesedhetnek, akkor ezeknek a korlátozott mennyisége miatt másoknál és máshol hiány lép fel. Éhezés, nélkülözés, elvégzetlen feladatok, félbemaradt dolgok.

A mohóság egyensúlyvesztéshez vezet, és amikor az egyensúly felborul, akkor azt valakinek helyre kell hoznia. Isten igéje azt mondja nekünk, hogy Ő gondoskodik arról, hogy akik Őt valóban félik és hisznek, bíznak benne, azok nem halnak éhen, nem pusztulnak el. „Nem hagyja az Úr éhezni az igaz embert…” Az igaz embert Isten nem arról biztosítja, hogy dúsgazdag lesz, hanem azt mondja el neki, hogy nem fog éhen halni, vagyis megtartatik az élete ebben a világban. Meglesz a mindennapi kenyere, nem fog éhezni. De hol vagyunk mi már ettől? Nekünk az igényeink már ennél sokkal nagyobbak. Mi már bőséget és egyre nagyobb gazdagságot és jólétet akarunk. Isten nem tesz erre pecsétet. Ő azt mondja: nem fogsz éhen halni, ha rám hagyatkozol. Elfogadjuk mi ezt? Hogy Isten gondoskodik rólunk, és nem hagy éhen halni, megtartja a fizikai életünket. Nagy biztatás ez az igében, de egyszersmind figyelmeztetés is. Ne lépjünk a mohóság bűnös útjára. Ne legyünk azok, akik mohóságunkkal felborítjuk az egyensúlyt, hanem inkább törekedjünk arra, hogy az Úr által megteremtett egyensúly a közösségeinkben, a gyülekezetinkben megmaradjon. Aki a mohóság útjára lépett, igazítsa ki a tetteit, és legyen nagylelkűbb, legyen segítőkészebb, legyen jószívűbb az éppen bajba jutott embertársa, felebarátja irányába.

Nincs annál szomorúbb, mint amikor azt látjuk, hogy valaki már alig tud mit kezdeni anyagi javaival, felhalmozott értékeivel, mások pedig lehet, azért halnak meg, mert egy életmentő műtétre, orvosi beavatkozásra, vagy gyógyszerre nincs pénzük. Isten nem véletlenül biztosít anyagi javakat a számunkra, azért teszi, hogy tudj segíteni másokon, ahogyan Ő is segített rajtunk anélkül is, hogy azt megérdemeltük volna. Te döntöd el, hogy veszel egy újabb cserép méregdrága virágot, a már úgy is agyondíszített udvarodra, vagy segítesz egy beteg embernek orvosi ellátáshoz jutni, vagy egy maradandó érték megvalósítására szánod a pénzedet.

Ha ezt teszed, akkor Isten munkatársa vagy, aki folyamatosan azon van, hogy a miáltalunk elrontott egyensúlyt valahogyan helyrehozza. Ne hagyd éhezni az embert, és vesd ki az életedből a mohóságot, és áldás lehetsz ebben a világban, Isten előtt kegyelmet nyerve Krisztusban tiéd lehet az örök élet, ahol minden áldozathozatalod kárpótolva lesz!

Tóth László református lelkipásztor