A Bechterew-kór

Egy ideje – főleg éjjel, illetve a hajnali órákban – hátfájdalmakat érzek, melyek időnként enyhébbek, időnként erősebbek. Reggelenként merev is a hátam. Ha viszont mozogni kezdek, csökken a merevség és a fájdalom is. Milyen betegségem alakulhatott ki, és ki lehet-e még kezelni belőle? – telefonált be szerkesztőségünkbe egy munkácsi olvasónk. Kérdéseit dr. Bodák Diánához, az Ungvári Járási Kórház reumatológus-immunológus szakorvosához továbbítottuk.

– Elképzelhető, hogy a beteg Bechterew-kórban szenved, de a pontos diagnózis felállításához további vizsgálatokra van szükség – indítja beszélgetésünket a szakember. – Ez a megbetegedés egy krónikus, fokozatosan kialakuló, gyulladásos betegség, amely elsősorban a csigolyák közötti ízületeket, a medence és esetenként a térd, a csípő, a bordák ízületeit támadja meg. Fő jellemzője az ízületek és az ínszalagok elmeszesedése, aminek következtében a gerincoszlop merevvé válik, és 10-15 évvel az első tünetek fellépését követően, a csigolyák összenövéseinek következtében ún. „bambusznádgerinc” alakul ki. A kór okai ismeretlenek, vélhetőleg genetikai rendellenességek állnak a kialakulása mögött. A betegség az emberek mintegy 0,2-0,4 százalékát érinti. Férfiaknál ötször gyakrabban fordul elő, mint a nők esetében, és elsősorban 20-45 éves életkorban alakul ki.

– Milyen szimptómák jellemzik a betegséget, és milyen szövődményekre számíthatnak a kórban szenvedő emberek?

– A betegség kezdeti tünete általában a deréktáji vagy háti, főleg éjjel, illetve a hajnali órákban jelentkező fájdalom, amely változó erősségű, de az idővel fokozatosan súlyosbodik. Tipikus szimptóma a hát reggeli merevsége, ami a fájdalommal együtt a testmozgás hatására enyhül. E tünetek fokozatosan, lassan alakulnak ki. A hátfájdalomhoz az esetek csaknem felében egyéb ízületek, inak gyulladása is társul. Ahogy az ízületi felszínek a gyulladás következtében pusztulnak, az ízületek elcsontosodnak. A csigolyák kezdenek teljesen összenőni, széleiken csontkinövések keletkeznek. Az összenövések a mellkas bordaízületeiben folytatódnak, ami fokozódó légzési elégtelenséget okoz. A betegség lefolyása hullámzó. Szabálytalan és kiszámíthatatlan időközökben követik egymást a tünetmentes, a tünetszegény és a fájdalmas szakaszok. A diagnózis felállítása a kór kezdeti szakaszában elég nehézkes. A jellegzetes tünetek észlelése mellett különböző képalkotó módszerek és bizonyos laborvizsgálatok állnak az orvos rendelkezésére.

A betegség előrehaladásával különböző szövődményekre lehet számítani, többek között járás- és állásnehézségekre, a testtartás megváltozására, nehézlégzésre, gyulladásos bélbetegségekre, szívbetegségekre (ezek a szívbillentyűk károsodása folytán alakulnak ki), a tüdő megbetegedéseire, vérszegénységre, csontritkulásra, szivárványhártya- és szaruhártya-gyulladásra.

– Miképp kezelik a pácienseket, s van-e mód a kór megelőzésére? Segíthetnek-e a beteg állapotán bizonyos életmódbeli változások?

– Mivel a betegség genetikai eredetű, megelőzésre nincs lehetőség. A szövődmények kialakulásának csökkentésében viszont döntő szerepe van a korai és szakszerű kezelésnek. A terápia fő feladata a fájdalom és ízületi merevség enyhítése, valamint a későbbi szövődmények megelőzése. A csontösszenövések viszont nem gyógyíthatók és nem is előzhetők meg hatásosan. A kezelés legfontosabb része a fizikoterápia. A passzív terápiák, mint a masszázs, manuálterápia, passzív mozgatás mellett nagyon fontos az aktív gyógytorna. A cél a deformitások lehetőség szerinti megelőzése, kialakulásuk lassítása, a beteg általános terhelhetőségének növelése, s ezzel közérzete javítása, továbbá a betegség teljes kifejlődése esetén a megmaradt mozgásokat használó alkalmazkodás kialakítása, s ennek révén az életminőség javítása.

Bizonyos életmódbeli változtatások is pozitív hatással lehetnek a kór alakulására. Amennyiben a beteg tartózkodik a hideg, nyirkos levegőn való hosszú sétáktól, csökkentheti a gyulladás kialakulásának az esélyét. A testtartás javítása céljából fontos a kemény felületen való háton fekvés derékpárnával, továbbá a magasított sarkú cipő viselése. És mind a mozgató, mind a légzőrendszert edzi a napi félórányi gyógytorna, vagy a rendszeres, nem megerőltető sport.

A gyógyszeres kezelés során az orvos gyulladásgátlók, betegségmódosító, reumaellenes gyógyszerek szedését tudja javasolni, melyek főleg a végtagízületek gyulladásának a kezelésében eredményesek. Újabban a reumás betegségek biológiai terápiás kezelése is egyre elterjedtebbé válik hazánkban. Ezeket az új hatásmechanizmusú gyógyszereket már évtizedekkel korábban felfedezték, és néhány éve Ukrajnában is törzskönyvezték őket. A kezelés a legtöbb esetben igen hatékony, de alkalmazása nem kockázatmentes. Az utóbbi orvosságok a kezelés költségessége és kiszámíthatatlansága miatt ez idáig nem értek el nagyobb elterjedtséget, mert míg az egyik beteg nagyon jól reagál, addig a másiknál jelentősen kisebb eredményt érünk el ugyanazon készítménnyel, vagy kialakul valamilyen mellékhatás, mely szükségessé teszi a kezelés megszakítását.

A Bechterew- kór terápiája tehát nem egyszerű dolog. Az orvostól és a betegtől is egyaránt nagy fegyelmet és jó együttműködő-készséget kíván. Ne feledjük, minél hamarabb fordulunk egészségügyi panaszainkkal szakemberhez, annál nagyobb esélyünk van egészségünk és életminőségünk megőrzésére.

Dr. Bodák Diána,
az Ungvári Járási Kórház reumatológus-immunológusa