2013. május 17.

„Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen.” (Jn 10,10 )

Első hallásra nehezen értjük meg Jézus szavait, hisz mindnyájunknak megvan az életünk, még ha néha nehéz is, néha hiányos, keserű és küzdelmes is, de mégis élet. Krisztus mégis azt mondja, azért jött, hogy életet adjon.

A Teremtés kezdetén, amikor az Isten megteremti az élőlényeket, egyedül az ember az, akinek úgy ad életet, hogy lelket lehel belé.

Nagyon szép, ahogy a magyar nyelv beszél a lelkes és lelketlen emberről. A lelkes ember az, aki tud alkotni, aki tud örülni, aki Teremtőjéhez hasonlóan tudja jobbá és szebbé teremteni a környezetét. Sokan azt gondoljuk, hogy örömünk és boldogságunk a körülöttünk lévő eszközöktől és a kényelemtől függ, és nem vesszük észre azt, hogy igazán boldog ember az, aki tud lelkesedni. Ezt a lelket várjuk Pünkösd előtt, amely nem a keserűség és az aggódás, hanem az öröm és a vigasztalás lelke.

Lődár Jenő
grögkatolikus áldozópap