A Győr lehengerelte Európát

Kézilabda

2013. május 17., 02:00 , 644. szám

Nyolcadik nekifutásra sikerült nemzetközi kupát nyernie a Győri Audi ETO női kézilabdacsapatának, miután a Bajnokok Ligája-döntő idegenbeli sikere után Veszprémben is legyőzte a Larvikot.

Végy egy jó edzőt, aki megtanítja védekezni a csapatot, aztán hagyd dolgozni! – ennyi a titok, ami a Győr női kézilabdacsapatát Európa legjobbjává tette. A csapat 2009-ben és tavaly is elveszítette a Bajnokok Ligája-döntőjét, idén viszont Ambros Martín vezérletével mind játékosanyagban, mind taktikailag és erőnlétileg is a sorozat legjobbjának bizonyult.

Az együttes a hibátlan csoportkör és középdöntő után egyedül a Valcea elleni hazai mérkőzésen kapott ki, de az a vereség is továbbjutást ért, és már akkor látszott, az ETO mellett legfeljebb a románokban volt meg az a potenciál, ami elég lehetett volna a BL-győzelemhez.

A Larvik kerete a nevek alapján bombaerős volt ugyan, de az átlagéletkor majdnem elérte a 30 évet, a teljesítménye egész évadban hullámzó volt, így nem kellett attól tartani, hogy a középdöntőben oda-vissza hat-hat góllal vert rivális valami extrával fog előrukkolni.

Egy héttel korábban Larvikban 24-21-re győzött a magyar bajnok, így a visszavágón nem akadt drukker, aki pesszimistán tekintett volna a veszprémi összecsapásra. Akkor sem, ha a csapat 1999 óta hétszer játszott és bukott nemzetközi kupadöntőt, ráadásul úgy, hogy a visszavágókat minden alkalommal elveszítette.

Ebben bízott Cecilie Leganger kapus is: „Érdekes lesz látni, mi történik, ha esetleg elbizonytalanítjuk a hazaiakat. Aki kijön a meccsre, mind azt gondolja már a meccs előtt, hogy a Győré lesz a trófea. Ez csak az előnyünkre válhat” – mondta a mérkőzés előtt.

Ez alkalommal azonban a Győr még annyi esélyt sem adott ellenfelének, mint az első mérkőzésen. Katrine Lunde Haraldsen szó szerint ismerte honfitársait, mert az első 17 percben mindössze két gólt engedélyezett nekik, a másik oldalon azonban Leganger hiába védett egy-két lövést, a Győr előnye így is 9-2-re nőtt.

Ezzel gyakorlatilag eldőlt a mérkőzés, bár a félidő végére 13-8-ra felkapaszkodott a Larvik. Radicevic kiválóan játszott, ejtett, lőtt, labdát szerzett, Löke minden bejátszást összeszedett, és Lunde hatékonysága sem romlott. Így aztán a másik oldalon Leganger hiába szedte össze magát, és halmozott bravúrt bravúrra, hiába lőtt úgy négy gólt a világ egykori legjobb játékosa, Hammerseng, hogy a döntő első 100 percében teljesen veszélytelen volt a kapura, a különbség a hajráig nem csökkent.

A 47. percben 19-17-re ugyan visszajött a Larvik, de Martín időkérése megnyugtató volt, az utolsó hét percnek 22-18-ról vághatott neki a Győr. A magyar bajnok teljesen kiengedett, talán ekkor jött ki a fárasztó szezon minden nyűgje, Görbicz is kisebb sérülést szenvedett, de Martín nem hagyta, hogy ez a közönség ne győzelemmel távozzon Veszprémből.

Az 59. percben 22-22-nél Lekic harcolt ki büntetőt, amit Görbicz belőtt, így a hétfőn 30. születésnapján ünneplő világklasszis irányító állította be a 23-22-es végeredményt.

A Győr a harmadik magyar női csapat a Vasas (1982) és a Dunaferr (1999) után, amely az élen végzett a legrangosabb európai kupasorozatban. Az ETO-nak ez volt a nyolcadik fináléja az európai porondon, az előző hetet (BL: 2009, 2012 - EHF Kupa: 1999, 2002, 2004, 2005, KEK: 2006) elveszítette.

Női Bajnokok Ligája-döntő, visszavágó: Győri Audi ETO KC–Larvik (norvég) 23-22 (13-8).

(origo.hu/Kárpátalja)