Az apai örökségről

„Azt követően, hogy apám édesanyám halála után újra megnősült, alig találkoztunk, nem is igen beszéltünk, különösen azután, hogy más városba költöztem a családommal. Nemrég azután őt is eltemettük. Ekkor derült ki, hogy végrendeletében mindent – a gyönyörű házat, az autót, a földrészleget és még a kis ABC-boltot is – arra az asszonyra hagyott, akivel mindössze négy évet élt együtt. Pedig mindazt, amije volt, nagyrészt édesanyámnak köszönhette, aki világéletében rengeteget dolgozott, és nekem, aki még a tanulással is felhagytam annak idején, csak hogy segíthessek a gazdaságban. Méltánytalannak érzem ezt az eljárást. Van rá mód, hogy megtámadjam a végrendeletet, s megkapjam az örökségből engem megillető részt?”

– Bár erről nem ír levelében, feltételezhető, hogy édesanyja halála után – hacsak az elhunyt nem hagyott végrendeletet, amelyben másként rendelkezett – önnek már meg kellett kapnia a saját részét a megboldogult örökségéből.

Ami az édesapja tulajdonát, s ezen belül az édesanyja halála után reá szállt tulajdonrészt illeti, azzal a megboldogultnak jogában állt saját belátása szerint rendelkezni, tehát akár ki is zárhatta önt az örökségből, mindent második feleségére hagyva.

A végrendeletet legfeljebb a Polgári Törvénykönyv 1257. paragrafusának első része alapján lehet megtámadni, amely kimondja, hogy az ilyen dokumentumokkal szemben támasztott formai és hitelességi követelményeknek nem megfelelően összeállított végrendelet érvénytelennek minősíthető. A végrendelet bírósági úton támadható meg, vagyis a bíróságnak kell kimondania a dokumentum érvénytelenségét.

Ebben az esetben – tehát amennyiben a végrendelet érvényét veszíti – az édesapja után maradt tulajdon a törvény által első rendbeli örökösöknek elismert családtagok (tehát ön, az elhunyt további gyermekei – ha voltak – és a második feleség) között egyenlő arányban oszlik meg.

hk