Zászlóbontás Mezőváriban

310 éve kezdődött a Rákóczi-szabadságharc

Május 21-én Mezőváriban a Rákóczi-szabadságharc kezdetét jelentő, 1703. május 21-i zászlóbontás 310. évfordulójára szervezett emlékünnepséget a KMKSZ helyi alapszervezete, a Mezővári II. Rákóczi Ferenc Középiskola, valamint a Pro Cultura Subcarpathica Civil Szervezet. Az emlékünnepségre a református templom melletti téren került sor.

A szervezők nevében elsőként Szilágyi Lajos, a Mezővári Középiskola igazgatója szólt, majd Debreceni Ilona, a tanintézmény igazgatóhelyettese köszöntötte a vendégeket – köztük Kerekes Henriettát, Magyarország beregszászi konzulját, valamint Zán Fábián Sándort, a Kárpátaljai Református Egyházkerület (KRE) püspökét.

Az iskola énekkarának előadásában elhangzott Rákóczi imája és a Csinom Palkó, majd Bedő Zita iskolás elszavalta az Üzen a Fejedelem c. verset.

„Büszke vagyok magyarságomra, arra, hogy magyarnak születtem – e szavakkal kezdte beszédét Berki Károly, a KMKSZ Mezővári Alapszervezetének elnöke, a középiskola történelemtanára. – Büszke vagyok, hiszen a magyar történelem eseményeire visszatekintve azt látjuk, hogy nemzetünk mindig képes volt kiállni az igazáért, harcolni a szabadságáért. [...] 1703-ban a felkelők Esze Tamással az élen felkeresték a Brezán várában tartózkodó fejedelmet, és felkérték, hogy álljon a szabadságharc élére. Rákóczi külön zászlókat készíttetett számukra, amire a „Cum Deo pro Patria et Libertate!” (Istennel a hazáért és a szabadságért) jelmondatot varratta. Esze Tamásék hazatérve kibontották a zászlókat, ezzel jelezve a szabadságharc kezdetét. A zászlóbontásra elsőként május 21-én Tarpa, valamint Mezővári főterén került sor. A felhívás nem maradt visszhang nélkül: a szabadságharcban kb. ötven mezővári lakos vett részt.

Sokszor felteszik a kérdést: vajon miért is kell megemlékezni őseinkről, hőseinkről. Azért, mert rájuk emlékezve, példáikon okulva válhatunk mi is sikeressé, válhatunk a magyar folytonosság részeivé, részeseivé. Kedves jelenlévők, szeretnék bízni abban, hogy folytatjuk a Rákóczi-hagyományokat, és kurucos hévvel, kitartással kitartunk magyarságunk és nemzetünk mellett” – mondtotta beszédében Berki Károly.

„A Rákóczi-szabadságharc a török uralom alól felszabadult Magyarország első jelentős szabadságharca volt a bécsi udvar ellen – emelte ki beszédében Kerekes Henrietta konzul asszony. – Az elkeseredettek élére akkor II. Rákóczi Ferenc főnemes állt, aki a brezáni kiáltvánnyal hadba szólította a magyar nemzetet. […] Elmondható, hogy a nyolcévnyi, váltakozó sikerrel zajlott küzdelem szerencsétlen végkifejletéért nem a kitartás, az összetartozás vagy a tenni akarás hiányát, hanem a nemzet tapasztalatlanságát, a tudatlanságot, a pénzhiányt okolhatjuk. Bár a szabadságharc nem érte el a célját, mégis olyan példát mutatott számunkra, mely napjainkban is meghatározó kell legyen gondolkodásunkra.”

Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület (KRE) püspöke rámutatott arra: „Az „Istennel a hazáért és a szabadságért” jelmondat nem volt véletlen: a szabadságharcosok bíztak az Úrban és az Ő akaratában.”

Az iskola tanulóinak rövid jelenetét követően a Kész Barna vezette, kurucruhába öltözött salánki hagyományőrzők elevenítették fel az 1703. május 21-én Mezőváriban történt eseményeket.

Végezetül a jelenlévők megkoszorúzták a templom falán lévő Esze Tamás-emléktáblát.

F.Zs.