Gyenyikin Magyarországon fejezte be emlékiratait

Balatonlellén emléktáblát avattak a fehérgárdisták tábornokának

2013. június 21., 02:00 , 649. szám
Anton Gyenyikin lányával, Marinával

1922 és 1925 között Magyarországon élt az orosz polgárháború legendás fehér tábornoka, Dél-Oroszország Fegyveres Erőinek főparancsnoka, Anton Ivanovics Gyenyikin tábornok, aki feljegyzései szerint Lellén fejezte be híres történelmi-életrajzi művét Feljegyzések az orosz felfordulásról (Очерки русской смуты) címmel, a Balaton-parti nyugalomban írta művének a polgárháború eseményeit tárgyaló részét.

Ez év februárjában Oleg Volovik, az Orosznyelvű Írók Nemzetközi Föderációjának (МФРП) elnöke azzal a céllal utazott Magyarországra, hogy felkutassa azt a házat, ahol a tábornok a családjával élt. Volovik szerint nehéz dolguk volt, mivel Gyenyikin 1925-ben elhagyta Magyarországot, ezt követően pedig elvesztek balatonlellei tartózkodásának nyomai. Történelmi anyagokat, fotókat és a helyi lakosok fennmaradt visszaemlékezéseit tanulmányozták, így sikerült egyértelműen meghatározni, hogy egy 200 négyzetméteres balatonlellei villában volt Gyenyikinék magyarországi menedéke. A villa kerítésénél egy beugróban június 18-án kedden ünnepélyes keretek között emlékkövet és rajta emléktáblát helyeztek el, az ünnepségen felszólalt Alekszandr Tolkács budapesti orosz nagykövet, Valerij Platonov, a Budapesti Orosz Kulturális Központ igazgatója, a már említett Oleg Volovik és Kenéz István, Balatonlelle polgármestere – tudtuk meg a Balaton-parti település polgármesteri hivatalától.

Anton Ivanovics Gyenyikin 1872. december 18-án született az akkor Oroszországhoz tartozó varsói kormányzóság területén. Apja Ivan Jefimovics Gyenyikin az orosz cári hadsereg jobbágyszármazású, nyugalmazott tisztje, aki 25 évet szolgált a hadseregben és 22 év után kapott tiszti rangot. Anyja egy szegény lengyel varrónő volt, Elżbieta Wrzesińská. Anton Gyenyikin egyszerre tanult meg lengyelül és oroszul, de apja orosz hazafiasság iránti elkötelezettsége és az ortodox vallás miatt a katonai pályát választotta. 1890-től a kijevi tiszti iskolában tanult. A 20 éves Gyenyikint egy tüzérdandárhoz osztották be, ahol 3 évig szolgált. Az orosz–japán háborúban tűnt ki bátorságával és hősiességével, ő volt az I. világháború cári orosz hadseregének egyik hős tábornoka, akit 1917-ben a Délnyugati Front főparancsnokává neveztek ki.

Péterváron a demokratikus választásokat követően kialakult Alkotmányozó Nemzetgyűlést 1918. január 5-én a vörösgárdisták szétzavarták, ekkor Gyenyikint több tábornoktársával letartóztatták, majdnem kivégezték, de sikerült megszöknie, és csatlakozott Alekszejev tábornok kaukázusi ellenforradalmi önkéntes hadseregéhez. Alekszejev 1918 szeptemberében bekövetkezett halála után ő lett a hadsereg főparancsnoka. Kezdetben komoly hadisikereket ért el a bolsevikok ellen, például neki volt köszönhető a sztavropoli győzelem, Vrangel báróval elfoglalta Caricint is. 1919 elején megalakította a déloroszországi ellenforradalmi kormányt, majd Moszkva felszabadítására indult. De az offenzíva sikertelensége miatt 1920 márciusában át kellett adnia a parancsnokságot az őt származása miatt lenéző Pjotr Vrangelnek. 1920 áprilisában egy brit hajón Isztambulba, majd onnan Londonba emigrált családjával. 1920 augusztusában Nagy-Britannia békét kötött Szovjet-Oroszországgal, ekkor Gyenyikinék Belgiumba települtek át, Brüsszelben kezdte el írni emlékiratait. De Belgiumban már akkor is drága volt az élet, 1922-ben Magyarországra költöztek, rövid ideig Sopronban, majd Budapesten, végül pedig a Balaton partján, Balatonlellén telepedtek le feleségével, Xénia Vasziljevnával (1892–1973) és lányával, Ma­rinával. Oleg Volovik szerint Gyenyikin nem szívesen tartotta a kapcsolatot honfitársaival, nem akart részt venni az emigránsok körében oly gyakori viharos vitákban. Magányra vágyott, olyan helyet keresett, ahol emlékirataival foglalkozhatott, ahol az irodalmi munkásságnak szentelhette idejét. Ehhez ideális környezet volt a balatonlellei 200 négyzetméter területű magánház, az egykori Mérő-villa, nagy, gondozott kerttel. A bejáratnál két hatalmas platán fogadja ma is az érkezőket, akár annak idején Anton Gyenyikint. Gyenyikin és családja az 1925-ös év közepén távozott Magyarországról. Előbb megint Belgiumba mentek, majd 1926-tól Franciaországban éltek egészen a II. világháború végéig, 1945 decemberében települt át az USA-ba, ahol 1947. augusztus 7-én hunyt el, Ditroitban temették el. De vándorlása még ekkor sem ért véget, 1952-ben kihantolták, és földi maradványait átvitték a fehér kozákok pravoszláv temetőjébe, a New Jersey állambeli Kesvillbe. Majd 2005 októberében Anton Gyenyikin tábornoknak és feleségének földi maradványait az orosz kormány Moszkvába vitette, és ott ünnepélyesen újratemették a Donszkoj-monostor területén. Ekkor Marina Gyenyikina Vlagyimir Putyin elnöknek ajándékozta édesapja dámajátékkészletét, majd haza­utazását követően egy héttel meghalt. 2009-ben Putyin, akkori orosz miniszterelnök saját költségén építtetett a házaspárnak méltó síremléket. Ma emlékiratai orosz nyelven is hozzáférhetőek, sírja igazi zarándokhellyé vált. Nem kizárt, hogy ezentúl a Magyarországra látogató orosz turisták közül sokan útba ejtik majd a balatonlellei villát is. Badó Zsolt