A krónikus veseelégtelenség

Éjszakánként gyakran kell vizelnem, reggelre bedagad a szemem. A bőröm sápadttá vált. Fáradékony vagyok. Gyenge lett az étvágyam, és reggelente hányok. Milyen betegségbe eshettem, és mit lehet tenni a gyógyulásomért? – írja e-mailjében szerkesztőségünknek egy ungvári olvasónk. Kérdéseivel és a kapcsolódó kérdésekkel dr. Kovács Mihályhoz, a Viski Nagyközségi Orvosi Rendelő belgyógyászához fordultunk.

– Könnyen elképzelhető, hogy a betegnél krónikus veseelégtelenség alakult ki – indítja beszélgetésünket a szakorvos. – A krónikus veseelégtelenség a vesék szerteágazó működésének többnyire fokozatos, folyamatos, visszafordíthatatlan romlását, majd végül teljes megszűnését jelenti, és a végállapotú veseelégtelenség kialakulásához vezet. A veseelégtelenség – szinte valamennyi szerv, szervrendszer működését befolyásolva – megfelelő kezelés nélkül halálhoz vezet.

– Mely okok idézik elő a betegség kialakulását?

– A vesék szerteágazó feladatát 400–800 ezer, azonos felépítésű működési alapegység – nefron – látja el. A nefronok száma az életkor előrehaladásával normálisan is csökken, de egyes veleszületett vagy szerzett betegségek gyorsabb nefron-pusztulással járhatnak. Ha a nefronok száma annyira lecsökken, hogy a vese már nem tudja ellátni az alapvető feladatait, akkor krónikus veseelégtelenségről beszélünk. A kór kialakulását az esetek kétharmadában a cukorbetegség és a magas vérnyomás betegség idézi elő. A különféle immunológiai okok miatt bekövetkező vesegyulladások, numerulonefritiszek is gyakran krónikus veseelégtelenséghez vezetnek. A veleszületett, illetve örökletes rendellenességek gyermekkori veseelégtelenséget okozhatnak. A fentiek mellett bármilyen baleset, daganat, a visszatérő vesekövesség, a prosztatabetegségek következtében is kifejlődhet a krónikus veseelégtelenség. A napjainkban egyre inkább terjedő fájdalomcsillapítók túlzott mértékű fogyasztása is a kór kialakulásához vezethet. Az a személy, aki több éven át naponta szed fájdalomcsillapítót, összesen mintegy 3 kg-ot, bizton számíthat a veseelégtelenség kifejlődésére.

– Milyen tünetekkel jár együtt a kór?

– A legtöbb betegnél az első tünetek a veseelégtelenség előrehaladott állapotában jelentkeznek, ráadásul általában nem jelzik a beteg számára, hogy a veséjével van baj. A szimptómák közé tartozik, hogy a beteg fáradtabbnak érzi magát, nehéz koncentrálnia, rossz az étvágya, hányingere van, s reggelente gyakran hány is. Fogyni kezd. Álmatlanság jelentkezik. Éjszaka izomgörcsök lépnek fel nála. Ödéma alakulhat ki. Reggelre a szem környéke bedagad. Gyakran kell vizelni, főleg éjjel. A bőr száraz, gyakran viszket, a színe sápadt, szürkés. A beteg vérszegény.

A tünetek azért alakulnak ki, mert a vese által normálisan kiválasztott méreganyagok felszaporodnak és lerakódnak a szervezetben. Ezenkívül a vese termeli az eritropoetin nevű hormont, ami nélkülözhetetlen a vérképzésben. E hormon hiánya okozza a vérszegénységet.

Súlyos veseelégtelenséget jelez, ha már idegrendszeri tünetek is jelentkeznek: görcsök, furcsa fájdalmak, később akár tudatzavar is.

A veseelégtelenség korai felismerése sok esetben nehéz feladat. A legegyszerűbb, de nagyon informatív vizsgálat a vérszérum kreatinin- és a karbonitszint, a szérum-albuminszint meghatározása. Fontos még a vizelet vizsgálata, mert a vizelettel kiürített anyagok is felvilágosítást adnak a vesék működéséről. S természetesen még számos vizsgálat szükséges a pontos diagnózis felállításához, az alapbetegség kiderítéséhez.

– Miként kezelik a pácienseket?

– A terápia során mindig elsődleges cél az alapbetegség, a kiváltó ok kezelése, megszüntetése. A már kialakult súlyos veseelégtelenség kezelésében a különböző művesekezelések, dialízis, a veseátültetés mellett számos kiegészítő terápia szükséges az életminőség javításához. Az elmúlt évtizedekben rengeteget fejlődtek a vesepótló megoldások, a pácienseknek egyre nagyobb esélyük van a teljes értékű életre. A betegeknek rendszeresen kell járniuk gondozásra, állapotfelmérésre, s a terápiát mindig az aktuális állapothoz igazítják. A kezelés mellett pedig nagyon fontos a megfelelő fehérjeszegény diéta betartása.

A veseelégtelenség következtében a vesék által termelt hormonok, vitaminok kiválasztása is megszűnik. Ezeket pótolni kell. Ilyen a korábban említett eritropoetin, illetve a D-vitamin.

A veseelégtelenséggel együtt járó magas vérnyomás kezelése sokszor nem egyszerű feladat, kombinált gyógyszeres terápiát igényel. Sok esetben az immunrendszer túlzott, illetve kóros működése a vesebetegség kiváltó oka. Ilyenkor az immunrendszer működését visszaszorító, ún. immunszupresszív szereket kell használni.

Az akut veseelégtelenséggel szemben a krónikus veseelégtelenség gyógyíthatatlan, csupán lassítható a lefolyása. A betegség alakulása nagymértékben függ az alapbetegségtől, a kezeléstől, valamint a páciensek hozzáállásától.

Lajos Mihály