Pásztor Ferenc szobrának avatása Beregszászban

2013. október 17., 08:22 , 666. szám

Pásztor Ferenc néhai beregszászi plébánosra emlékezett őt sosem feledő gyülekezete múlt vasárnap, halálának 62. évfordulóján. A helyi plébánián ezentúl szobor és emléktábla is hirdeti a hitéért, egyházáért mártírhalált halt pap emlékét.

A helyi római katolikus egyházközség által szervezett megható ünnepség szentmisével kezdődött, melyet Papp Tihamér ferences atya mutatott be, aki korábban maga is volt lelkipásztora a beregszászi római katolikusoknak. A gyülekezet ezután átvonult a közeli plébánia udvarára, ahol a tulajdonképpeni emlékünnepségre sor került.

Bárdos István az egyháztanács nevében a megjelentek körében köszönthette többek között Pásztor Ferencet és Pontz Imrét, a néhai plébános ma Magyarországon élő rokonait, továbbá részt vett az avatóünnepségen Bozsik Béla konzul Magyarország Beregszászi Konzulátusának képviseletében, valamint dr. Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnöke. Eljött az ünnepségre Szilágyi Sándor fiatal beregszászi szobrász is, aki a mártír pap fejét kőbe véste.

Pásztor Ferenc, aki életében először járt Beregszászban, meghatottan szólt az egybegyűlteknek arról, miként ápolja néhai nagybátyja emlékét a család. „Testvéreitől, édesapámtól mindig azt hallottam, végtelenül toleráns, derűs és szeretetteljes ember volt, példakép az egész család számára. … Ő valóban úgy élte meg a kereszténységet, ami számomra a kereszténység talán legszebb definíciója: a keresztények betartják a törvényeket, és magatartásukkal meghaladják azokat a szeretet által” – mondta egyebek mellett.

Bozsik Béla konzul beszédében rámutatott: nem véletlen, hogy a zsarnokok, mint amilyenek Hitler és Sztálin voltak, gyűlölték a keresztényeket, lágerekbe és koncentrációs táborokba záratták a hívő embereket. Mint fogalmazott, Pásztor Ferenc meghurcoltatásának kettős oka volt: egyfelől magyarsága, hiszen lelkészként utat mutathatott volna a kárpátaljai magyar közösségnek, de ennél fontosabb, hogy a zsarnokok valami földit – fajt, pártot – állítottak az Isteni helyébe, s zavarta őket, ha valaki arra emlékeztette őket, hogy a partikulárisat, a földit nem lehet Isten fölé helyezni. „Pásztor Ferenc példája arra emlékeztet bennünket, amit Vörösmarty úgy fogalmazott meg, hogy az ember a föld s az ég fia. Weöres Sándor szavaival: a benne lévő létrával a földről fölemelt bennünket az éghez, a mennyhez. Példájával mindmáig utat mutat mindnyájunknak” – mondta egyebek mellett a diplomata.

Szendrey Anita egyháztörténész és hitoktató Pásztor Ferenc életét ismertetve minenekelőtt szerteágazó tevékenységére, odaadására hívta fel a figyelmet. Mint jelezte, a plébános a szovjet megszállás éveiben is mindvégig kitartott hite és gyülekezete mellett, az utolsó időkben püspöki helynökként is helytállt az egyház ellen törő rendszerrel szemben. A hatóságok végül 1949. március 1-jén letartóztatták, s hosszan tartó vallatás után 25 évi munkatáborra ítélték az akkor 69 éves papot, aki lélekben sosem tört meg, mindvégig hű maradt hitéhez és egyházához. Az idős Pásztor Ferencet majd három évvel később, 1951. október 15-én a lágerben, a szibériai Tajsetben érte a halál.

A továbbiakban, megemlékezve az egyházközség korábbi plébánosairól, Bárdos István jelezte, hogy Pásztor Ferencről díjat neveztek el. Az elismerést első alkalommal Bohán Béla jezsuita szerzetesnek – korábban ugyancsak beregszászi plébánosnak – ítélték oda beregszászi szolgálatáért, „egész hiteles életéért”. A kitüntetett, sajnos, nem tudott jelen lenni az ünnepségen, várhatóan egy későbbi beregszászi látogatása alkalmával veszi át a díjat, hangzott el.

A beszédeket követően Michels Antal beregszászi plébános és Papp Tihamér ferences atya leplezte le és szentelte meg elődjük faragott emlékművét, melyet a plébániaépület tornácán helyeztek el.

Papp Tihamér ebből az alkalomból arra buzdította a megjelenteket, hogy a közösség ma élő tagjai, akik Pásztor Ferencet példaképüknek tekintik, merítsenek erőt példájából, emlékezzenek, hogy a Jóisten mindazokat megszólítja, akiknek nyitott a szívük. Mint fogalmazott, Istennek csodálatos tervei vannak mindenkivel, csak fel kell vállalni ezt. Ha megtesszük, reménnyel tekinthetünk a jövőbe – tette hozzá.

A bensőséges ünnepség zárásaként Michels Antal plébános és Kurmay Sándor, az egyháztanács tagja az egyházközség nevében megkoszorúzta az emlékművet.

szcs