Az Élő példa program tapasztalatai II.

Gál István, a „Pro agricultura Carpathica” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány ügyvezető igazgatója az alapítvány által november végén Beregszászban megrendezett gazdakonferencián elhangzott előadásában az általuk Élő példa címmel meghirdetett innovációs program kárpátaljai eredményeiről számolt be. A program egyik célja a talaj nélküli uborkatermesztés kárpátaljai meghonosítása, a gazdák munkáját segítő termesztési tapasztalatok összegzése volt. Az alábbiakban mondandója szerkesztett változatát ajánljuk olvasóink figyelmébe. Folytatjuk előző számunkban megkezdett írásunkat.

Innovációs kísérletünk két helyszínen zajlott: Verbőcön és Nagydobronyban. Verbőcön egy amolyan fapados megoldásra vállalkoztunk, azaz egy olyan egyszerű alkalmazásra, amely ahelyett, hogy elriasztaná a gazdákat, képes meggyőzni őket arról, hogy érdemes megpróbálkozniuk az újítással. A kókuszrostpaplanokat hungarocell lemezekre raktuk le – vagyis nem volt teljes a talajtól való szigetelés –, belehúztuk a kétcsíkos csepegtetőszalagot, ugyanakkor nem alkalmaztunk speciális mikroklíma-szabályozást, vagyis nem volt sem felső párásítás, sem pótlólagos légtérfűtés. A palántákat viszonylag későn, március közepén ültettük ki.

Nagydobronyban az izolált termesztésre inkább emlékeztető megoldást alkalmaztunk. Ebben az esetben a talajt teljes egészében izoláltuk a légtértől, aminek nagy előnye volt, hogy a talajban található gombaspórák még a levegőn keresztül se tudták megtámadni a növényállományt. Csepegető-tüskés és párásító öntözést egyaránt alkalmaztunk, ezen kívül pótlólagos légtérfűtés is rendelkezésre állt, vagyis szabályozni tudtuk a mikroklímát. A kiültetés időpontja ebben az esetben február 15. volt.

Harmadik helyszínként figyelembe vehetjük egyik barátunk termesztési gyakorlatát, aki kísérletünkkel párhuzamosan szintén megpróbálkozott a kókuszrostos termesztéssel, február 25-i kiültetés mellett. Tapasztalatait mint amolyan kontrollültetvényét mutatjuk be.

A tavaszi termesztési eredmények megfeleltek a várakozásainknak, bár érthetően nem voltak olyan kiemelkedőek, mint amilyeneket a technológiai leírások emlegetnek.

Táblázatunkból látható, hogy miként alakult a kiültetés időpontjához viszonyítva a termőre fordulás ideje, a termésátlag és az elért bevétel. Például szembetűnő, hogy a termés koraisága a február 15-i kiültetés esetében nincs arányban a termőre fordulás időpontjának koraiságával, ami persze a februári időjárási viszonyokkal is magyarázható, hiszen sem a hőmérséklet, sem a fényviszonyok nem kedveztek a növények zavartalan fejlődésének. Ebben az esetben nem is a termésátlag volt a kiemelkedő, inkább az elért átlagárban mutatkozott meg a koraiság eredménye, haszna. Érdemes megnézni tehát a hajtató létesítmény, azaz esetünkben a fóliasátor egy négyzetméterére vetített árbevételt is, amelynél viszont már jól látható a különbség az egyes termesztési technológiák és kiültetési időpontok között.

A fenti mutatók akkor értékelhetők megfelelően, ha figyelembe vesszük a hagyományos technológiával elért eredményeket is. Saját tapasztalatom az, hogy a hagyományos módszerrel termesztett uborkámat megtámadta a tőhervadás, így egyetlen idény alatt többet veszítettem az új termesztési technológiára való átállás költségeinél. A táblázatban szereplő adatokat böngészve a gazdák megjegyezhetik, hogy ők ennél nagyobb termésátlagokat is el tudnak érni a hagyományos talajos termesztéssel. De el kell ismerniük: időről időre az is előfordul, hogy a fertőzések, betegségek hatására a leszedett uborka mennyisége jelentősen elmarad a tervezettől, ami komoly bevételkiesést eredményez. Eközben a bemutatott kókuszrostos technológia egy elég stabil átlageredményt produkált már az első tanulóévben is. Remélhetjük ezen kívül, hogy idővel azokat a kiváló, 20 kg/m2 körüli termésátlagokat is sikerül produkálnunk az új eljárással, amelyeket a tapasztaltabb kollégák talajon érnek el a tavaszi primőr termesztésben. Az új termesztési technológiára való átállás legfontosabb eredménye tehát a termesztés megbízhatósága lehet.

Érdemes összefoglalni a tavaszi szezon tanulságait:

1) bebizonyosodott, hogy az izolált termesztési technológia megvalósítható a kárpátaljai családi gazdaságok szintjén is;

2) az elért termésátlagok az átlagos talajos termesztés szintjén vannak;

3) ezeket a termésátlagokat ott értük el, ahol talajon már nem lehetett termeszteni a fertőzöttség miatt;

4) az új termesztési technológia alkalmazásakor ugyanakkor nagyobb hangsúlyt kell fektetni a klímaszabályozásra;

5) az eljárás precíz öntözést-tápoldatozást igényel;

6) alkalmazása esetén nagyobb műtrágyaköltséggel kell számolnunk;

7) viszont könnyű irányítani a növények fejlődését;

8) az új technológia megvédi a gyökereket a talajlakó kórokozóktól;

9) bár nem véd a „légitámadás” (vagyis az uborkabogár lárvái) ellen.

Ami a jövőt illeti, Nagy­dobronyban és Verbőcön is folytatni fogjuk a kísérletezést az új technológiával. Örömmel jelenthetjük, hogy példánk nyomán több gazda máris megkezdte a felkészülést az izolált termesztésre való átállásra. pszv