Munkácsy Mihályra emlékeztek Nagyszőlősön
A XIX. század derekán az akkor még magyar többségű Latorca-parti városban töltötte élete első öt évét egy ember, aki az asztalosinasi sorból emelkedett fel a világ legnagyobb festőművészei közé. Ő volt egyik nemzeti büszkeségünk, Munkácsy Mihály. A KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezete és Nagyszőlősi Alapszervezete székházában február 22-én Popovics Béla munkácsi tanár, helytörténész Munkácsy Mihály és Munkács c. előadásával emlékeztek meg a 170 évvel ezelőtt, 1844. február 22-én született művészóriásról.
A rendezvény kezdetén Barta Józsefnek, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezete elnökének a felhívására, a résztvevők egyperces néma gyásszal emlékeztek meg az ukrajnai forradalom áldozatairól. Majd Popovics Béla lépett a hallgatóság elé, hogy megtartsa előadását. Kifejtette, mennyire fontos, hogy a magyarság megőrizze szellemi örökségét, s egészséges nemzeti büszkeséggel rendelkezzen. Szellemi örökségünk része Munkácsy Mihály is, akinek az apja német, bajor származású volt, hivatalnokként került a Latorca-parti városba, ahol a helyi sóvámház alkalmazottja lett. A majdani festő Lieb Mihályként látta meg a napvilágot, ám már gyermekkorában is előszeretettel nevezte magát Munkácsynak, s később is mindegyik festményét Munkácsy szignóval látta el. 1867-ben, a kiegyezés évében pedig kérvénnyel fordult a magyar Belügyminisztériumhoz, hogy hivatalosan is Munkácsyra változtathassa vezetéknevét, s kérelmének helyt is adtak.
Az előadó kifejtette, a művész csak öt évet töltött a Latorca-parti városban, de magával vitte a nagyvilágba Munkács kisugárzását, hangulatát. 1880-ban pedig a város – Budapest után a második településként – díszpolgárrá választotta az ekkor már világhírű Munkácsy Mihályt. Az avatóünnepségre Párizsból Munkácsra érkezett festőt díszkapuval fogadták, fáklyásmenetet tartottak, illetve – a ma is álló Csillag szállodában – bált rendeztek a tiszteletére, s a régi, mára elbontott városházán került sor az ünnepélyes díszpolgárrá avatásra. Ezt Munkácsy Mihály később élete legnagyobb élményének nevezte.
Popovics Béla szót ejtett a művész életútjáról, aki kamaszkorában elveszítette a szüleit, asztalosinasként dolgozott, és nyomorból, szegénységből ívelt fel a pályája. Nem voltak könnyűek a kezdetek. Bár jó sorsa Münchenbe vitte, ahol a híres festőakadémián tanulhatott, ám sokáig senki sem vette észre a benne szunnyadó tehetséget. Amikor megfestette a Siralomházat, első nagy művét, senki sem akarta elhinni, hogy a tehetségtelennek tartott festő alkotta meg azt. Ezzel a festménnyel azonban berobbant a művészet világába, a Milton megfestése után pedig világhírű lett. Neki is volt alkotói válsága, még öngyilkossági kísérletet is elkövetett, ám a festészet nagy szerencséjére túlélte az emeleti ablakból való kiugrást, majd kilábalt a válságból. Mint a többi nagy művész, ő is Isten iránti alázatossággal alkotott, szolgálatként fogva fel művészi munkáját, szolgáló életet élt.
Munkács mindig is szerette és tisztelte nagy szülöttjét. Az ő nevét vette fel a városban egykor működött jó hírű kereskedelmi akadémia, a hajdani irodalmi klub, a modern korban pedig a Rákóczi–Schönborn kastélyban működő gyermek művészeti iskola, illetve a helyi öregcserkész csapat. Még az Osztrák–Magyar Monarchia idején, 1900-ban, nem sokkal a művész halála után egész alakos Munkácsy-szobrot is akartak állítani a városban, melynek gipszmintája el is készült, a szobor viszont nem, s csak 1991-ben avatták fel Munkácsy mellszobrát a városközpontban, nem messze attól a helytől, ahol hajdan a magyar országzászló állt. A talapzaton kezdetben csak ukrán felirat volt olvasható, ám később a helyi magyaroknak sikerült elérniük, hogy magyar felirat is kerüljön oda.
Popovics Béla a régi Munkácsot, Munkácsy Mihály sajnos sok évtizeddel ezelőtt elbontott szülőházát, a Rákóczi–Schönborn kastélyt, valamint a régi városházát ábrázoló archív fotók bemutatásával színesítette előadását.
Lajos Mihály
