Radnóti Miklós: Péntek

Az április megőrült,

még nem sütött a nap,

egy hétig folyton ittam,

így lettem józanabb.

Az április megőrült,

fagyot suhint ma rád,

egy író ír s hetente

eladja a hazát.

Az április megőrült,

csikorgó hó esett,

sokan már elfutottak

s a szívük megrepedt.

Az április megőrült,

vonít a fagy felett,

három barátom elment

s mindhárom elveszett.

Az április megőrült,

vad zápor hullt időnként,

az egyik él, bolond,

s nem sejti, hogy mi történt.

Az április megőrült,

s kiöntött sok folyó,

a másik az nem él már,

agyában két golyó.

Négy napja, hogy megölték.

A harmadik fogoly.

Gyümölcseink lefagynak.

Szájam körül mosoly.

Vigyázz magadra – hallom –,

hogy mindent megtorolj!

Radnóti Miklós Péntek című verse különleges költemény, például a címe igencsak talányos. Szintén feltűnő, hogy hat versszakon keresztül ismétlődik „az április megőrült” kezdet, továbbá, hogy nem-logikus képzettársításai miatt sem válik a költemény zavarossá. A tavaszi évszak „nem normális” viselkedése nem vált ki olyan érzést, mintha itt valóban összefüggéstelenségek formálnák a versszakokat, sorokat. Igazán tisztulni pedig akkor kezd a kép, mikor az emberi viselkedésre kezdünk koncentrálni. Ekkor sejtjük meg, miféle erő munkálhat a háttérben, mely ilyen „őrültté” teszi e hónapot. Mert miféle világ az, ahol „egy író ír s hetente eladja a hazát”? És milyen világ az, ahol „három barát elmegy”, és közülük az egyik „bolonddá” válik, a másik meghal, a harmadik pedig „fogoly” lesz? Végül is abban lehet megállapodni, hogy alighanem a XX. század legőrültebb történelmi pusztítása munkál a háttérben. Különösképp, ha eszünkbe jut, milyen korban élt Radnóti Miklós, és mi lett a végzete 1944-ben…

Penckófer János