„Ne féljetek a jövőtől...”

Ballagás az egyházi líceumokban

Minden nemzeti kisebbség, így a kárpátaljai magyar nemzetrész fennmaradása, fejlődése szempontjából elemi szükség van arra, hogy legyen értelmisége – értelmiségünk –, legyen egy szellemi vezetőréteg, mely legyen pásztor, lámpás, iránytű az egész nemzetrész számára. Mindehhez viszont színvonalas oktatást nyújtó általános és középiskolák, gimnáziumok, illetve líceumok szükségeltetnek, ahonnan elhivatott, el nem fásult tanárok, gyermekeik továbbtaníttatásának – de magyar nyelven folyó középfokú oktatásának! – szükségességét belátó szülők és tanulni vágyó diákok együttműködése eredményeként Ady Endrei „nemes, küzdő, szabadlelkű” diákok lépnek ki a nagybetűs Életbe, akikből a nemzetrészüket szolgáló értelmiségiek válnak majd. A kárpátaljai magyar tannyelvű líceumok ilyen intézmények.

„Ne félj, csak higgy!”

Május 31-én, hűvös, borongós időben került sor a Tisza­péterfalvai Református Líceum ballagási ünnepségére, melynek – lévén, hogy a líceum a Tiszapéterfalvai Községi Tanács irányítása alá tartozó Tivadarfalván működik – a tivadarfalvai református templom adott otthont. Az ünnepség kezdetén Seres János tivadarfalvai lelkész, a Máramaros–ugocsai Református Egyházmegye esperese köszöntötte az egybegyűlteket, s a vendégek között Gulácsy Lajost, a Kárpátaljai Református Egyházkerület nyugalmazott püspökét, Barta Józsefet, a KMKSZ alelnökét, Bozsik Bélát, Magyarország beregszászi konzulját, Csernicskó Istvánt, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektorhelyettesét, valamint a megjelent lelkészeket, pedagógusokat, diákokat, köztük azokat, akikről az egész ünnepség szólt: a két végzős osztály harminckét ballagóját.

A köszöntéseket követően Gulácsy Lajos tartott igehirdetést A prédikátor könyve alapján. „Ne féljetek a jövőtől, hiszen az Istennél van biztosítva számotokra, s ő tudja, mire van szükségetek. Istennél mindig van tanács, segítség, forduljatok hozzá erőért, ha kell, gyógyulásért” – biztatta a végzősöket. Felhívva a figyelmüket arra, hogy bizakodással, hittel, Istenre figyelve, az Úr akaratához igazodva induljanak tovább életük útján. Hallják meg Isten szavát, s fogadják azt szívükbe, mert ez a bölcsesség alapja.

Bozsik Béla megköszönte a szülőknek, hogy anyanyelvű iskolába íratták be most elballagó gyermekeiket, ezzel is hozzájárulva a kárpátaljai magyar nemzetrész fennmaradásához. Majd arra szólította fel a végzősöket, hogy ne legyen kisebbrendűségi érzés a szívükben, hanem legyenek büszkék a sikereikre, így középiskolai tanulmányaik eredményes befejezésére is. Végezetül köszönetét fejezte ki mindenkinek, aki tanintézményeink fennmaradásán munkálkodik, mert iskoláink a nemzeti megmaradás alapkövei.

Barta József felszólalásában kitért arra, milyen nehéz körülmények között lépnek ki a ballagók a nagybetűs Életbe. Nehéz, bonyolult időket élünk. De ahogy Jézus a nagybeteg gyermekéért esedező Jairusnak mondta: „Ne félj, csak higgy!”, úgy nekünk sem szabad elveszíteni a jövőbe vetett bizalmunkat. Reméljük, hogy Petro Porosenko elnökké választása eredményeként megkezdődhet Ukrajna stabilizációja. Ugyancsak reményre jogosít fel minket, hogy kárpátaljai magyar képviselő jutott be az Európai Parlamentbe, képviselve ott nemzetrészünket. A magyarországi országgyűlési választások eredményeként pedig továbbra is bízhatunk a nemzeti kormány támogatásában. S arra kérte a ballagókat, hogy sohase feledjék el a krisztusi tanítást, legyenek közösségben Istennel.

A beszédek elhangzása után került sor a ballagók műsorára, melynek során a végzősök könnyes búcsút vettek alma materüktől, mely évekig a második otthonuk volt, ahol megannyi közös élmény, játék, diákcsíny, csalódás és siker kovácsolt közösséget belőlük, ahol megtették felnőtté válásuk legfontosabb lépéseit, s melynek emlékei egész életükre elkísérik őket.

A műsort követően a két osztályfőnök, Kalanics Erzsébet és Nagy Lajos – rövid, ám magvas beszédet tartva – elengedte az iskolát elhagyó diákjaik kezét. Végezetül Brick Irma, a líceum igazgatója osztotta meg gondolatait a ballagókkal, arra hívva fel figyelmüket, hogy Istennek tervei vannak mindnyájukkal.

„Veled, Uram”

Május utolsó napján került sor a Nagyberegi Református Líceum tanévzáró ünnepségére, melynek keretében – két osztályban – összesen 42 végzős diák búcsúzott tanintézményétől. Az istentisztelet keretében tartott ballagási ünnepségre a Nagyberegi Református Egyházközség templomában került sor.

A ballagó diákoknak, szülőknek és nagyszülőknek, valamint a többi megjelent vendégnek Tóth László nagyberegi református lelkipásztor, a líceum lelkész-igazgatója a Zsoltárok könyvéből hirdetett igét: „Veled a rablóknak is nekirontok, ha Isten segít, a falon is átugrom.” A tiszteletes rámutatott: „Életünkben fontos a reménység, ám nem mindegy, hogy világias, vagy pedig istenhitből fakadó reménységben éljük az életünket. A keresztény ember számára nem lehet kétséges, hogy melyiket választja: az istenhitből fakadó reménységet. Ha ez a reménység táplálja szívünket, akkor minden nehézség legyőzhető. Ezt bizonyítja az elmondott ige is, melynek kulcsszava: »Veled…« Veled, Uram.”

Az igemagyarázatot követően a 10. osztály tanulóinak a ballagókhoz szóló verses búcsúműsora következett, melyben megosztották végzős társaikkal az általuk fontosnak tartott gondolatokat.

A továbbiakban a végzős tanulók képviselői átadták a tizedikeseknek a stafétát, akiktől viszont búcsúzóul megkapták a tanulmányok befejezését szimbolizáló tarisznyát. Kovács András és Makó András osztályfőnökök feltűzték diákjaik mellére az éretté válást jelképező vörös szalagot, Tóth László tiszteletes pedig minden diák életére egy-egy ige kíséretében Istennek gazdag áldását kérte.

Az alkalmat megtisztelte jelenlétével Tóth István, Magyarország beregszászi főkonzulja, aki a hit fontosságáról beszélt. Kiemelte: az erős hit egyben bátorságot is ad az élet küzdelmesebb szakaszaiban. Bátorságra pedig nagy szükség van a jelenlegi, bizonytalanságokkal és próbatételekkel teli világban. A főkonzul elismerően szólt a Nagyberegi Református Líceumról mint olyan oktatási intézményről, mely a világi tudományok mellett lélekben is felvértezi tanulóit. A diákokhoz szólva a főkonzul reményét fejezte ki, hogy pályájukkal – bármilyen utat válasszanak is – tovább öregbítik majd a líceum hírnevét.

„Az igaz ügyet nem hagyja el az Isten” – idézte a II. Rákóczi Ferenc egyik lovassági zászlaján szereplő mondatot dr. Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (KMF) elnök asszonya, szólva arról, hogy ennek az intézménynek a története, mely ma 42 végzős hallgatót bocsát ki, ilyen igaz ügy. Mint elmondta, az elmúlt évtizedek során, számos próbatétel közepette is megsegítette az Úr a líceumot, melynek célkitűzései az alábbi tételekben fogalmazhatóak meg: az itt tanulók legyenek hű keresztények, igaz reformátusok; emellett pedig büszke, hitüket bátran megvalló magyarok is.

Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének (BKSZ) elnöke a tanulókhoz szólva elmondta: „Ma életetek egy nagyon fontos lépcsőfokára léptetek fel. Még nagyon sok ilyen lépcsőfok vár rátok, s hogy közületek ki milyen magasra lép fel, az csakis tőletek függ.” A KMKSZ BKSZ elnöke kiemelte: „A felnőtté válás egyúttal azt is jelenti, hogy lehetőségetek nyílik szabadon választani bűn és erény között. Válasszatok jól, döntsetek bölcsen, keresztényi szellemben.”

Köszöntő beszédet mondott, illetve megosztotta a jelenlévőkkel gondolatait Medvigy István megyei tanácsi képviselő, Pándy-Szekeres Dávid, a Kárpátaljai Református Egyházkerület iskolatanácsosa, Nagy Árpád, a Johannita Rend Magyar Tagozatának tiszteleti lovagja, Dencs Elemér, a líceum oktatási igazgatója, Kovács András és Makó András osztályfőnökök és az Amerikai Egyesült Államok Missouri Egyházmegyéjéből érkezett négyfős delegáció tagjai is.

A ballagó diákok ünnepi műsorral búcsúztak az iskolától és köszönték meg Istennek, szüleiknek és tanáraiknak a két esztendőt, amelyet a Nagyberegi Református Líceumban tölthettek.

Az esemény Tóth László tiszteletes zárszavával ért véget, majd a hagyományokhoz híven a végzősök énekszóval, osztályfőnökeik kíséretében „végigballagták” a szomszédos utcákat, így jelezve: tanulmányaik itt véget értek.

„Hála van a szívünkben…”

A Nagy­dob­ronyi Református Líceum ballagása a hagyományoknak megfelelően ünnepi istentisztelettel kezdődött a református templomban. Igét Héder János, a Kárpátaljai Református Egyházkerület főjegyzője, ungvári lelkipásztor hirdetett, majd Katona Béla, a líceum igazgatója köszöntötte a meghívott vendégeket, többek között Brenzovics Lászlót, a KMKSZ elnökét, a Kárpátaljai Megyei Tanács első elnökhelyettesét, Czikó Anita ungvári magyar konzult.

A líceum lelkész-igazgatója, Kolozsi András nagydobronyi református lelkész ünnepi beszédében a következőképpen fogalmazott: „Ünnep ez a mai nap, hisz iskolánk életében ez már a tizenkilencedik alkalom, amikor végzősöket bocsáthatunk útjukra. Hála van a szívünkben Isten megtartó és gondviselő szeretetéért.”

Az osztályfőnökök nevében Gál Erika búcsúzott a 31 ballagó diáktól, felidézve az elmúlt két év emlékezetes pillanatait. Majd köszönetet mondott mindazoknak, akik lehetővé tették a református iskola létrejöttét és működtetését.

Brenzovics László köszöntőbeszédében hangsúlyozta: „Nagy örömmel és szeretettel jöttem ide önök közé, hiszen ez az intézmény, a Nagydobronyi Református Líceum különleges iskola. […] Természetesen az itt érettségiző diákok is különlegesek, többet kaptak, mint egy átlagos iskola diákjai, többet is adtak idejükből, energiájukból. Én azt kívánom önöknek, hogy legyenek erre büszkék és ne tékozolják el azt a tudást és nevelést, amit itt kaptak. Próbálják megtalálni saját útjukat, azt a tehetséget, amelyet Isten adott, és azt a pluszt, amit itt kaptak az iskolától, minél jobban igyekezzenek kibontakoztatni saját maguk, családjuk és a közösség javára. Később pedig próbáljanak majd valamit vissza is adni annak a közösségnek, amelyik önöknek mindezt adta, támogassák iskolájukat, a kárpátaljai magyar közösséget, és ne feledkezzenek meg soha szüleikről, akiknek a legtöbbet köszönhetik.”

Horkay László, nyugalmazott református püspök Pál apostol Timóteushoz írt első levele negyedik részének a tizenkettedik versével bocsátotta útjára a végzősöket.

Köszöntötte a ballagó diákokat Czikó Anita ungvári magyar konzul, Gazda Erzsébet tanügyi referens, Badó Kálmán, a Nagydobronyi Református gyülekezet főgondnoka és Katkó László, a Nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Gyermekotthon igazgatója, aki elmondta, hogy az általa vezetett intézményből eddig 13 leánygyermek érettségizett a líceumban, akiknek a többi diákhoz hasonlóan ez a csodálatos intézmény tudást, lelki táplálékot, azonfelül tartást és nemzeti öntudatot adott.

Ezután a líceum udvarán a végzős diákok nevében Úr Nikoletta búcsúzott az alma matertől. A ballagók az alkalomhoz illő dalokat énekeltek, majd az elsősöktől megkapták ballagó tarisznyájukat, majd a végzősök átadták a kicsiknek a líceum stafétáját.

„Sosem lesztek egyedül”

A Karácsfalvai Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceum 25 diákjának június 1-jén értek véget a sztojkás diákévek.

A líceum tizedik, jubileumi tanévzáró ünnepségére a helyi görögkatolikus templomban került sor.

Az ünnepi szentliturgiát a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye áldozópapjai vezették. Demkó Ferenc, az egyházmegye beregszászi esperesi kerületének esperese János evangéliumának szavait tolmácsolta, majd emlékeztette a végzősöket arra, hogy bár most „egyedül” maradnak, mégsem lesznek magukban, hisz a líceumban töltött évek nem múlnak egy nyomtalanul: okosabbak, jobbak lettek.

Dr. Nagy Ignác beregszászi konzul köszöntőjében a sztojkás diákokhoz szólt, akik tanulmányaikkal, szorgalmukkal, kitartásukkal tovább éltetik a magyar nyelvet és nemzetet Kárpátalján.

Tóth Jenő intézményvezető elmondta: reméli, a diákok sikeresek lesznek életükben, ezzel is öregbítve a líceum jó hírét. De soha ne feledkezzenek meg sztojkás múltjukról, vallásukról, s legfőképpen a becsületről.

Pősze Roland, a líceum lelki igazgatója II. János Pál pápa gondolatát idézte: Isten azért adja az árnyékot, hogy jobban észrevegyük a fényt. Ezért reméli, hogy bár nyilván sokszor „találkoztak” a diákok árnyékokkal líceumi éveik során, észreveszik, hogy ez segítette őket meglátni a fényt.

„Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra” – emlékeztette a résztvevőket Weöres Sándor szavaira dr. Orosz Ildikó, a Rákóczi-főiskola elnök asszonya. Továbbá reményét fejezte ki aziránt, hogy a végzősökben benne van ez a bizonyos létra, ami segíti a továbbjutásukat.

Varju Zoltán Zsigmond, a végzősök osztályfőnöke, arra hívta fel ballagó diákjai figyelmét, hogy bár most elhagyják a líceumot, valójában nem vesztik el, hisz ők azok, akik által az intézmény él.

A végzős diákok versekkel, dalokkal, személyre szóló köszönettel búcsúztak el tanáraiktól.

Végezetül Magyar Vita oktatási igazgató búcsúzott a diákoktól, majd következett a bizonyítványok, oklevelek, ösztöndíjak átadása. Példás tanulmányi eredményeiért Bodnár Barbara, Rácz András és Kész Ákos Sztojka-ösztöndíjban, a társadalmi életben való aktív tevékenységéért Taraczközi Karolina és Gajdos Adrienn Babits-díjban részesült.

A tanévzáró végén Tóth Jenő mondott köszönetet Magyarország kormányának, a Magyar Katolikus Püspöki Karnak, a Hajdúdorogi Egyházmegyének és a Dorcas Segélyszervezetnek a líceum támogatásáért, továbbá az egyházmegye papjainak, akik a líceum ügye mellé álltak, állnak.

lm, fzs, bzs, em