„Nemzeti tragédiák után csak erős gyökerek révén lehetséges felemelkedni”

A nemzeti összetartozás napja a Rákóczi-főiskolán

1920. június 4-ét az összmagyarság egyik legtragikusabb gyásznapjaként tartjuk számon, hiszen azon a napon született meg az a szégyenletes békediktátum, melynek révén az I. világháborúban győztes hatalmak darabjaira tépték a történelmi Magyarországot. A Magyar Országgyűlés négy évvel ezelőtt, 2010 májusának végén, a trianoni békeszerződés 90. évfordulójához közeledve június 4-ét a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította, kihansúlyozva, hogy „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme.”

Idén június 4-én a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (KMF) Magyarország Beregszászi Konzulátusával, valamint a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezettel közösen szervezett rendezvényt a nemzeti összetartozás napja alkalmából.

A rendezvény első része a Világörökségi helyszínek Magyarországon című kiállítás megnyitójával kezdődött. A főiskola Gross Arnold termében kiállított tárlatot a Magyar Külügyminisztérium Kulturális és Tudománydiplomáciai Főosztályának munkatársai állították össze. A kiállítás az anyaország nyolc világörökségi helyszínét mutatja be: Budapest budai várnegyedét, Hollókő ófalut és környezetét, az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt barlangjait, az ezeréves Pannonhalmi Bencés Főapátságot, a Hortobágyi Nemzeti Parkot, Pécs ókeresztény temetőjét, a Fertő/Neusiedlersee kultúrtájat, valamint a Tokaj-hegyaljai történelmi borvidéket.

A kiállítás nyitányaként Bartók Erika népdalénekes előadását hallgathatták meg a jelenlévők, majd Kudlotyák Krisztina, a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet igazgatója mondott üdvözlő szavakat. Rámutatott arra: nemcsak a trianoni békediktátum gyászos, fekete évfordulójára emlékeznek ma, hanem nemzetünk összetartozására is. A kiállítás képei kapcsán elmondta: maga a tárlat nemcsak azt illusztrálja, hogy tartozunk valahová, hanem azt is, hogy elődeinktől olyan örökséget kaptunk, mely a világörökség részét képezi.

Magyarország Beregszászi Konzulátusának képviseletében Mányi István konzul nyitotta meg a kiállítást, aki a nemzeti összetartozás napja kapcsán kifejtette: a Magyar Országgyűlés négy évvel ezelőtt hozott döntése az összmagyarság felé egyértelműen kinyilvánítja azt, hogy bár határokkal el lehet választani földrajzi egységeket, területeket, de nem lehet elválasztani a nemzet részeit, azt a lelkületet, ami összekapcsol(t) bennünket a múltban, a jelenben és a jövőben. A konzul méltatta a Magyar Külügyminisztérium Kulturális és Tudománydiplomáciai Főosztályának munkatársai által összeállított tárlatot, hangsúlyozva, hogy nemzetünknek van mire büszkének lennie, hiszen nemcsak páratlan természeti szépségű helyszínekkel, hanem kultúrtörténeti szempontból páratlan építészeti és kulturális emlékekkel is rendelkezik.

A továbbiakban fellépett a Borzsa-Vári népi zenekar, majd a bátyúi Guriga színjátszó kör irodalmi-verses összeállítása következett. Végezetül Csernicskó István, a KMF rektorhelyettese mondott pohárköszöntőt.

Az események az Esztergom teremben folytatódtak, ahol Csatáry György, a KMF Történelem és Társadalomtudományi Tanszékének rektorhelyettese Trianon következményei, az azt követő évtizedek történései, a rendszerváltás, valamint a kárpátaljai magyarság jelenlegi jövőképe kapcsán osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel. Az 1920. június 4-én született, gyászos trianoni békediktátum alapvetően átrendezte a történelmi magyarság addigi megszokott életét – mondta –, az antanthatalmak által hozott döntések durvasága, valamint a meghúzott határok abszurditása miatt nem nekünk, magyaroknak kell szégyenkeznünk, hanem a trianoni diktátum szerzőinek, akik ily módon akarták megszüntetni a magyar államiság alapjait, de valójában ezzel csak a kárpát-medencei népek közötti viszályt sikerült felszítaniuk. A következményektől – melyeket elsősorban a magyarok szenvedtek el – a környezetükben élő népek is sokat szenvedtek. A kisebbségben élők évtizedek óta nem tudják megnyugtatóan rendezni a nyelvhasználat szabályait, manapság lehetetlen közös történelemkönyvet írni a szomszédos népekkel, ami azt jelenti, hogy múltunk nincs kellően rendezve, ami nélkül nem építhetünk közös jövőt. „Nem érthetünk egyet azon nézetekkel, miszerint a múltra való emlékezés, a gyökereink táplálása nem hoz haladást, hiszen mi jól tudjuk, hogy a múltból tanulni kell. Megtanulhattuk, hogy nemzeti tragédiák után csak erős gyökerek révén lehetséges felemelkedni. A pótolhatatlant nem tudjuk pótolni, de tudunk újat alapítani. Ennek bizonysága, hogy 2010-ben a Magyar Országgyűlés úgy döntött, hogy június 4-ét a közel száz éve elszakított magyarok összetartozásának szimbólumává teszi” – mondta Csatáry György, aki hangsúlyozta: örömteli, hogy a kárpátaljai magyar nemzetrész mindenben számíthat az anyaország támogatására, ám a szülőföldön történő megmaradásért nekünk is sokat kell tennünk. Mi itt, a Kárpátok alján egy olyan Európában vagyunk érdekeltek, amely a kisebbségek sorsának jobbítását is felvállalja, s amely európai normák alapján próbálja meg rendezni ezt a problémát. A szónok a jövő kapcsán biztatónak nevezte, hogy Ukrajna újonnan megválasztott elnöke, Petro Porosenko korábban aláírásával szentesítette a kárpátaljai magyarság kisebbségi jogainak érvényesítésére tett ígéretét, s biztatóként értékelte azt is, hogy a Fidesz–KDNP soraiban, Bocskor Andrea személyében kárpátaljai magyar képviselője is lett az Európai Parlamentnek.

A nemzeti összetartozás napja a beregszászi és a búcsúi nyugdíjas kórus, valamint a Szent Kereszt kórus koncertjével ért véget.

F.Zs.