A kárpátaljai magyar vidék mezőgazdasági fejlesztési terve

2014. július 10., 07:18 , 704. szám

Alapos előkészületek és számos tanulmány, szakmai fórum tanulságainak összegzése után a „Pro agricultura Carpathica” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány nemrég állt elő a fentebbi címet viselő dokumentummal. Munkájuk gyümölcsét Őr Hidi László, az alapítvány elnöke az alsószinevéri XXII. Kárpátaljai Nyári Szabadegyetem gazdasági fórumán ismertette. Az alábbiakban kivonatosan olvasóink is megismerkedhetnek a gazdák elképzeléseivel.

1. Bevezető

A kárpátaljai magyar vidék fejlesztési stratégiájának felvázolását az tette szükségessé, hogy rendszert vigyen a különböző fejlesztési elképzelésekbe. Kijelölje azokat a fejlesztési irányokat, amelyek érvényesülése megfordítja a térségre jellemző kedvezőtlen folyamatokat, előtérbe helyezi a fenntarthatóságot, az életképes agrár- és élelmiszertermelést, a magyar vidék népességmegtartó és közösségfejlesztő szerepének további növelését.

A többségében falusi kárpátaljai magyarság életében meghatározó jelentősége van a mezőgazdaságnak. Így a kárpátaljai magyar közösségeket célzó gazdasági programok alapkövének és legfontosabb elemének a mezőgazdaságnak kell lennie.

A fentiek alátámasztására a számok tükrében kijelenthető, hogy ahol a sikeres mezőgazdasági modell elterjedt egy kárpátaljai magyar településen, ott az elvándorlás megállt, a családok bátrabban vállalnak több gyermeket, sokkal jobban ragaszkodnak közösségükhöz, hagyományaikhoz, hitükhöz és identitásukhoz. Így a magyar megmaradást és fejlődést szavatoló nemzetmegtartó erőt jelenthet az, ha a magyar falvak bel- és külterületein minden arra alkalmas területen a helyi családok által folytatott intenzív és jövedelmező gazdálkodás valósul meg, a jelenleginél sokkal több családnak nyújtva biztos és kárpátaljai viszonylatban magas jövedelemforrást.

A kedvező adottságok kihasználása által mindez meg is valósítható. Ezen adottságok közül először azt kell megemlíteni, hogy Kárpátalja területét Ukrajna többi részétől a Kárpátok vonulata választja el. A magasra nyúló hegygerincnek az északi és keleti hidegbetörések ellen nyújtott védelme igen kedvező klimatikus feltételeket biztosít. (…)

Szintén meghatározó adottság, hogy a legtöbb ukrajnai mezőgazdasági körzethez képest a magyarlakta vidék népsűrűsége igen magas, tehát egy-egy település körül viszonylag kis mennyiségű termőföld található. Emiatt kiterjedt szántóföldi művelés folytatására csak kevés gazdának áll rendelkezésére elegendő föld és megfelelő gépállomány. Így a többség számára sokkal jobb perspektívát nyújt a kis területre koncentráló, nagy élőmunka (de kisebb mértékű gépi és anyagi) befektetést igénylő intenzív zöldség- és gyümölcstermesztés.

E két meghatározó adottság gyakorlatilag kijelöli a kárpátaljai magyar mezőgazdaság fejlődésének irányát. Ezt a fejlődést azonban számos hátráltató körülmény is akadályozza, nehezíti. A sok évszázad alatt kialakult, tapasztalatra és hozzáértésre épülő, a magyar falvak körülötti földek lehető legjobb kihasználásán, és a minden földterület minőségének megfelelő hasznosításán alapuló gazdálkodást a kolhozrendszer megsemmisítette. A felnövekvő új generációk már nem tanulhatták meg az ésszerű gazdálkodást, és a rendszerváltáskor hozzáértés nélkül váltak hirtelen magángazdálkodóvá. A kiszipolyozott és elaprózott parcellákon, a tönkretett gyümölcsösökben, a kivágott szőlőkben, hiányos és elavult gépekkel valamint a szovjetrendszerből megörökölt extenzív gazdálkodási szemlélettel kezdtek neki a földművelésnek. Megbomlott a paritás a növénytermesztő és az állattenyésztő ágazat között. Mindezek és az általános tőkehiány miatt aztán nagyon sokan hamar fel is hagytak ezzel a tevékenységgel. Rengeteg föld maradt megműveletlen. Bár a rendszerváltás óta már eltelt több mint két évtized, a felsorolt problémák (jórészt az ukrán állam szinte csak a nagytőkét pártoló hozzáállása miatt) ma is általános jellemzői a gazdálkodásnak. (…)

Szintén nagyon komoly veszélyforrás, hogy a számottevő mennyiségű parlagon heverő termőföld egyre inkább vonzza a spekuláns tőkét, amely igyekszik nagyobb, lehetőleg összefüggő földterületeket megszerezni a magyar falvak körül. (…) Ez a folyamat a kárpátaljai magyarság megmaradását alapjaiban veszélyezteti, hisz, amennyiben a magyar falvak körüli földek nagy része idegenek kezébe megy át, a helyiek többsége csak bérmunkásként fogja művelni szülőföldjét (ha egyáltalán szükség lesz munkaerejére). Ez pedig nem képes vonzó jövőképet kínálni a fiatalok számára, így az előrejutás lehetőségét leginkább csak az otthontól távol (elsősorban külföldön) való munkavállalásban vagy az elvándorlásban lesz kénytelen keresni. Ez a kárpátaljai magyarság gyors gazdasági degradálódását, hosszú távon pedig eltűnését eredményezheti. Ezzel szemben viszont, amennyiben a magyar falvak körüli termőföldek helyben lakó magyar gazdák kezében maradnak, és ezeken intenzív gazdálkodást folytatnak, az gyakorlatilag garantálja a magyar jövőt ezen a területen.

A fentiekből kiindulva nagyon hangsúlyosan meg kell fogalmazódnia annak, hogy a kárpátaljai magyarságot célzó mezőgazdasági program sarkalatos pontja és meghatározó célkitűzése a kárpátaljai magyar falvak kül- és belterületén lévő földeknek a helyben lakók használatában való megtartása (visszajuttatása), és ennek az állapotnak a hosszú távú biztosítása.

Ám ez a célkitűzés csak a tőkehiány orvoslása, a szemléletváltás elősegítése, a jövedelmező, ésszerű és szakszerű gazdálkodási módozatok elterjesztése, képzett gazdatársadalom kinevelése, végül pedig életképes, jól működő, vonzó jövőképet biztosító családi gazdaságok létrejötte által valósítható meg. Ebből kiindulva a program fókuszában a „családi gazdaságnak” kell állnia.

A kárpátaljai magyarság szemszögéből a családi gazdaság egy családot magában foglaló árutermelő közösség, ahol a mezőgazdasági termelés a család megélhetésének (egyik) fő forrása. A termelésben minden tag részt vesz. A bevételek és a kiadások közösek. A családi gazdaság a termeléshez szükséges tőkéről, a termelőeszközökről, a megtermelt áru értékesítéséről önállóan gondoskodik. Fő célja, hogy a befektetett tőke és saját munkaereje révén olyan profitot termeljen, amely az elvárt életszínvonalat, a gazdaság fejlesztését, a megélhetés és a termelés költségein túli kiadások (pl. a gyermekek taníttatása) fedezését messzemenően képes legyen biztosítani.

A családi gazdaság nem kizárólag mezőgazdasági termékekkel jelenhet meg a piacon. A mezőgazdasági termékek feldolgozása révén olyan árut képes előállítani, amelynek értéke jóval meghaladja az elsődleges mezőgazdasági termékét. Az így, háznál előállított, arra a tájegységre jellemző termék a helyi termék. A kárpátaljai magyar vidék mezőgazdasági kultúrájában, gasztronómiai hagyományaiban, tárgyi és szellemi-kulturális örökségében teljesen eltér az ukrajnai tájaktól. Így helyi termékei kuriózumként, kelendő árucikként jelenhetnek meg az ukrán piacokon. Emellett az önazonosság-tudat megőrzésének, ápolásának is kiváló eszközei lehetnek.

Összegzésképpen kijelenthető, hogy a jól körülhatárolható kárpátaljai magyar vidék mezőgazdasági felemelésére komoly esély kínálkozik a támogatási rendszerek nagyobb arányú igénybe vétele és a megfelelő helyi szakirányú intézményrendszer további kiépítése révén. A kárpátaljai magyarságot célzó mezőgazdasági fejlesztési tervek összhangba hozandóak a Nemzeti Vidékstratégiát megvalósító Darányi Ignác-tervvel, valamint más anyaországi ágazati stratégiai fejlesztési tervekkel, amelyek a Kárpát-medencét deklaráltan egységes gazdasági térként fogják fel. Emellett kiemelt fontosságú, hogy a programok megvalósításában közvetlenül részt vállaló szakintézmények és szervezetek mellett a kezdeményezés súlyát és fontosságát maguk a gazdák, az érintett önkormányzatok, magyarságszervezetek is felismerjék, támogatásukkal-munkájukkal a sikeres megvalósításához hozzájáruljanak. Annál is inkább kötelessége ez mindenkinek, mivel tudjuk, hogy a kárpátaljai magyar vidék jövője egyben a kárpátaljai magyarság jövőjét is jelenti.

(Folytatjuk.)