2014. augusztus 3.
„Seregek Istene, újíts meg bennünket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszabaduljunk!” (Zsolt. 80,8)
Seregek Istene, a zsoltárossal együtt mi is hadd kiáltsunk most hozzád! Hadd könyörögjünk az újulásért, a rendért, a békéért! Ki más tudna rendet tenni, amikor országok forronganak, amikor emberek lövik egymást, amikor családok százai aggódnak szeretteikért? Ki más hozhatna békét, mint Te, Seregek Istene? Egyedül Te vagy képes megváltoztatni emberi gondolatokat, Te tudsz szeretetet adni. Te meg tudod mutatni hatalmadat a gyűlölet és háborúság felett…
Seregek Istene vagy Te, Isten a háborúzó hadseregek fölött is, sőt azok fölött is, akik azokat irányítják. Isteni hatalmadért kiáltunk. Szükségünk van a megújulásra, megszabadulásra. Szeretnénk, Urunk, ha ránk ragyogtatnád orcádat és megszabadítanál bennünket a félelmeinktől, a veszélytől, az ellenségeskedéstől. Szeretnénk, ha megújítanál bennünket!
Nem értjük, Urunk, hogy mi okból engedted meg ezt a nagy nyomorúságot országunkban, családjainkban, életünkben, de nálad megvannak a válaszok. Azért könyörgünk, hogy segíts felismernünk azt, amivel mi is magunkra szabadítottuk haragodat!
Te még haragodban is szeretettel jössz felénk. A rosszat nem bosszúból adod, hanem tanításod eszközei ezek! Hadd lássuk hát meg, mit kell tennünk a megújulásért és megszabadulásért! Hadd lássák meg azok is, akik parancsot adnak a háborúra, a gyilkolásra! Seregek fölött uralkodó Istenünk! Ne engedd, hogy emberi gonoszság, kapzsiság és gyűlölet miatt haljanak barátaink, rokonaink!
Félünk, mert olyan hatalommal találkoztunk, amivel szemben az emberi erő, a mi erőnk nem elég. A tehetetlenségben széttárt kéz hozzád kényszerít. A fájdalom és nehézségek alatt összeroskadó térdek arra késztetnek, hogy leboruljunk előtted. A hatalom, amivel szembetalálkozunk, arra kényszerít, hogy egy nagyobb hatalmassághoz forduljunk. Fordítsd felénk tekintetedet, ragyogtasd fel isteni dicsőséged, és adj szabadulást, adj békét! Szívünk legmélyéből tör fel most hozzád a könyörgés. Barátainkért, rokonainkért, népünkért és az egész világért kérünk. Lelkekért könyörgünk. Engedd felismernünk azt, hogy az ember a te alkotásod, a te tulajdonod és úgy jó neki, ha a tiedként él, rád figyel és tőled kér tanácsot!
És ha kegyelmes leszel, és megszabadítasz minket, ne engedd, hogy elfelejtsük csodáidat, hozzánk való jóságodat! Ne kelljen újra átélnünk hasonló nyomorúságot! Ne kelljen elvesznünk!
Seregek Istene, újíts meg bennünket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszabaduljunk! Ámen!
Balázs Antal, teológus, DRHE IV. évfolyam
