Mi a trianoni határ ellenére is magyarok vagyunk

„Magyar szülőnek magyar iskolába kell járatnia gyermekét”

2014. augusztus 7., 07:00 , 708. szám

Nemzetrészünk sok, félretájékozódott szülője azt hiszi, hogy csak úgy biztosíthatja gyermekei boldogulását az életben, illetve magának az államnyelvnek a megismerését, ha ukrán tannyelvű iskolába járatja fiait és lányait. Pedig statisztikai adatokkal is meg lehet cáfolni ezt a téves megállapítást, s nagyon sok érv szól amellett, hogy a diákoknak igenis anyanyelvű iskolában érdemes tanulniuk. És nagyon pozitív dolog, hogy Karácsfalván is, ahol az 1990-es években újraindult, majd később megszűnt az elemi iskola magyar tagozata (jelenleg is működik viszont a Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceum), sok magyar szülő az 1., vagy legalábbis a 2. osztálytól kezdve a szomszédos Tiszakeresztúr magyar tannyelvű általános iskolájában taníttatja, taníttatta gyermekét, gyermekeit.

Turjanica Szilviának már csak a legkisebb gyermeke, Jánoska tanul a fent említett iskolában, aki az idén, szeptember 1-jén kezdi meg az 5. osztályt, de kilenc testvére közül is – az egyetlen fogyatékos, iskolát nem végzett lány kivételével – mindnyájan az 1. osztálytól kezdve magyar iskolába jártak, s a hetedik gyermek az idén érettségizett le a Tiszaújlaki Széchenyi István Középiskolában.

– 1996-ban települtünk át Tiszakeresztúrból Karácsfalvára, négy gyermekünk is itt végezte el a magyar elemi iskolai tagozatot, sőt Jánoska is itt kezdte meg tanulmányait, ám még csak elsős volt, amikor bezárták a tagozatot, s őt is átírattuk a Tiszakeresztúri Általános Iskolába – indítja beszélgetésünket a háziasszony. – A gyermekeinknek könnyebben ment, illetve Jánoskának most is könnyebben megy a tanulás magyarul, hiszen magyarok vagyunk. S mivel jól bírom az ukránt, idehaza az államnyelven is beszélgettem velük (s beszélgetek ma is a legkisebbel), hogy az ukrán nyelv használatát is minél tökéletesebben begyakorolják. Mert igaz, hogy Tiszakeresztúrban is nagyon jól tanítják az államnyelvet, helyesnek tartom, hogy itthon is, szülőként foglalkozzam velük, vagyis most már csak a legkisebbel.

– Hogyan jár be Jánoska Tiszakeresztúrba? – érdeklődöm.

– Az első években, bizony, gyalog tette meg az utat, vagy aki gépkocsival vitte oda a gyermekét, esetleg egyszerűen arra vitt az útja, őt is felvette a kocsijába. Majd beindult az iskolabusz, mely Tiszakeresztúron keresztül Tiszaújhelybe szállítja a két község általános iskoláiban tanuló helybeli gyermekeket. Amúgy annak idején engem is az akkor még teljesen ukrán tannyelvű Tiszaújhelyi Általános Iskolába járattak, ahol nagy nehézséget jelentett, hogy egy számomra idegen nyelven kell tanulnom. Ezért döntöttem úgy, hogy jobb lesz a gyermekeim számára, ha magyar iskolába járnak.

– Én is a saját káromon jöttem rá: jobb, ha a magyar gyermek magyar iskolába jár – szögezi le Gorondi Attila, aki feleségével, Zsuzsannával együtt ugyancsak Tiszakeresztúrban taníttatja három gyermekét, a 2000-ben született Esztert, a 2002-ben világra jött Johannát és a 2005-ben született Mirjamot. – Itt, Karácsfalván ukránul végeztem az elemi iskolát, majd Tiszaújhelyben is az ukrán tagozatban tanultam, de ukránul sem tanultam meg rendesen, és magyarul sem tudom igazán jól kifejezni magam. Amit a gyermek az anyanyelvén tanul, azt bevési az eszébe, míg amit az ukrán iskolában bemagol, azt elfelejti, az semmit sem ér. Én is csak azt értettem meg a tiszaújhelyi iskolában, amit a tantárgyat előadó, magyar nemzetiségű tanár az anyanyelvünkön is elmagyarázott. De például a 6. és a 7. osztályban már olyan nehéz volt az algebra, a mértan, melyeket csak ukránul tanítottak, hogy semmit sem értettem az egészből. A házi feladatokat is csak lemásoltam, és nem sajátítottam el a tananyagot. Tiszakeresztúrban a gyermekeim – az anyanyelvükön – már könnyebben és jobban tanulnak. Emellett a magyar történelemmel is megismerkednek, ami erősíti a nemzeti öntudatukat…

Kajdi András és Jana mindkét gyermekét, a 9 éves Bandikát és a 7 éves Fannit is Tiszakeresztúrban taníttatják.

– A kisfiunk itt, Karácsfalván, ukrán nyelven kezdte meg az elemi iskolát, és ment is neki a matematika, de az irodalommal nehezen boldogult, nem értette jól a szövegeket, ezért a 2. osztály befejezése után átírattuk a Tiszakeresztúri Általános Iskolába – magyarázza a fiatalasszony. – Azóta mindent megért az irodalmi szövegekben, hiszen az anyanyelvünkön olvassa azokat. A matematikában pedig éppolyan jó az előmenetele, mint amilyen Karácsfalván volt. Fannit ezek után már az 1. osztályban beírattuk a tiszakeresztúri iskolába, ahol nagyon jó tanárok oktatnak, családias a hangulat, s a pedagógusok odafigyelnek a gyermekekre.

– És nem a pénzért, a 20 ezer forintokért járatjuk magyar iskolába a gyermekeinket, hanem mert mi is magyarok vagyunk, és a gyermekeink ereiben is magyar vér csörgedez – veszi át a szót a verbőci születésű András.

– Az ukrán iskolákba járatott magyar gyermekek viszont nem fogják tudni, kik ők, honnan jönnek, és hová tartanak – fűzi hozzá a feleség…

Fábián Gyula és Beáta egyetlen gyermeke, Jázmin szeptemberben kezdi meg a 2.osztályt a Tiszakeresztúri Általános Iskolában.

– Én is a magyar tagozaton végeztem el az első nyolc osztályt a Salánki Mikes Kelemen Középiskolában, majd az anyaországban, Szerencsen fejeztem be az ottani gimnáziumot, most pedig végzős diák vagyok magyar–angol szakon a beregszászi Rákóczi-főiskolán. Természetes, hogy a kislányunkat is magyar iskolába járatjuk – fejti ki Beáta. – Magyarok vagyunk, magyarul érzünk, magyarul sírunk, és magyarul nevetünk. S ha a gyermek anyanyelvű iskolába jár, a magyar környezetben, magyar tanárok keze alatt, magyar gyermekek társaságában; akkor erősödik a nemzetéhez való kötődése. Ha viszont a magyar gyermeket beíratják az ukrán iskolába végigszenvedni x évet, nem leli örömét a tanulásban, csak küzdelmet lát benne, és nem tudja kibontakoztatni a képességeit. Míg ha anyanyelvű iskolába jár, megtalálja önmagát, azt az irányt, mely mentén továbbhaladhat, és így sikert érhet el az életben. Azonkívül… Kárpátalján születtünk, mely csak a trianoni határ miatt tartozik Ukrajnához, de a nemzetiségünk magyar. Csak hát ha nem őrizzük meg az iskoláinkat, a magyarságunkat, akkor ez a nemzetrész elvész. Ezért kell minden magyar szülőnek magyar iskolába járatnia a gyermekét…

S visszatérve hozzánk, karácsfalvaiakhoz, még az a tény is a tiszakeresztúri iskola mellett szól, hogy ott a délutáni napközis foglalkozások során a gyermekek megcsinálják a házi feladat 90 százalékát. Hazaérve már csak át kell nézni a tananyagot… Nyelvészként pedig jól látom, hogy milyen jól tanítják ott mind az ukrán, mind az angol nyelvet, teljesen elégedett vagyok az ottani idegennyelv-oktatás minőségével is. Mindenképpen jól döntöttünk, amikor Jázmint abba az iskolába írattuk…

Lajos Mihály