Kányádi Sándor: Valami készül

Elszállt a fecske,

üres a fészke,

de mintha most is

itt ficserészne,

úgy kél a nap, és

úgy jön az este,

mintha még nálunk

volna a fecske.

Még egyelőre

minden a régi,

bár a szúnyog már

bőrét nem félti,

és a szellő is

be-beáll szélnek,

fákon a lombok

remegnek, félnek.

Valami titkon,

valami készül:

itt-ott a dombon

már egy-egy csősz ül:

Nézd csak a tájat,

de szépen őszül.

Kifejező és pontos címe van e Kányádi Sándor-költeménynek, ugyanakkor titokzatoskodó is. Tudniillik már a vers indító sorainál teljesen világos, hogy a nyárnak őszbe történő átmenetéről fog szólni ez a rövid mű, a cím viszont – a Valami készül – mintha egy ennél titokzatosabb dimenzióba kívánná vonni. És végső soron talán nincs igaza a költőnek? Talán a nyárból őszbe történő átmenet nem titokzatos, talán nem megfoghatatlanul érdekes és izgalmas? Elég csak arra gondolnunk, hogy sosem jutunk kézzel foghatóan végső válaszokhoz, ha a Természet nagyszerű „programján” kezdünk gondolkodni. Talán ezért is szól e költemény „valamire” utaló jelekről: az üres fecskefészekről, az időnként már szélként viselkedő szellőről, a remegő, félő lombokról vagy a csőszök felbukkanásáról. Így a költőnek sikerül még azt is titokzatossá tennie, ami nem több egyszerű csőszködésnél, vagyis az őszre beérő termés őrzésénél. De épp ezért lesz igazán szükség a feloldásra, a vers elkülönített két utolsó sorára, hogy még a gyerekek számára is érthető legyen a versben megfogalmazott titokzatosság, a nyárból őszbe való átalakulás. „Nézd csak a tájat, de szépen őszül”…

Penckófer János