Gálameccs Sándor István tiszteletére

Sándor István neve aligha cseng ismeretlenül a kárpátaljai futballrajongók berkein belül, sőt, az elsősorban edzőként sikeres szakember az anyaországban is (el)ismertségnek örvend. Bár játékosként is sportmesteri címet szerzett (ami nem volt akármilyen teljesítmény az egykori Szovjetunióban), de sokkal nagyobb sikereket ért el edzőként. A rendszerváltás előtt két ciklusban is vezetőedzője volt az első számú kárpátaljai együttesnek, az Ungvári Hoverlának, megfordult Szumiban, Hmelnickijben, majd Kirovográdban, 1989-től pedig Magyarországra tette át a székhelyét. Túlzás nélkül állítható, hogy az anyaországban az elmúlt 25 év során az egyik legsikeresebb külföldi edzői karriert tudhatja maga mögött, hiszen kétszer is az élvonalba vezette a Nyíregyházát, valamint az azóta már megszűnt Stadler FC-t, de dolgozott Diósgyőrben, a BVSC-nél, Székesfehérvárott és Győrben is. Napjainkban az élvonalba idén nyáron felkerült Nyíregyháza szakmai igazgatói tisztét látja el, és hogy mennyire aktív és sportos életmódot folytat belépve a nyolcadik ikszbe is, arról az a tény is tanúskodik, hogy a szülőfalujában, Csepében a tiszteletére rendezett szülinapi öregfiúk gálameccsen nemcsak hogy végigjátszotta a kétszer 30 perces találkozót, de csapata egyik legjobbjának bizonyult a nagyszőlősi járásbeli veteránokkal szemben 4-0-ra megnyert találkozón.

Sándor István nem érkezett Kárpátaljára ,,üres kézzel”, hiszen elkísérte őt két fia, György és István is, akik a Videoton, illetve Nyíregyháza NB I.-es labdarúgói. A most folyó bajnokságban hat mérkőzésből hatot megnyerő Videoton alapemberének számító, 9-szeres válogatott Sándor György még azt az áldozatot is vállalta apja kedvéért, hogy a Puskás Akadémia elleni szombat esti bajnokit követően nem sokkal éjfél előtt autóba ült, és az ország másik végéből ideérkezve már ő is pályára lépett a délelőtt 10 órakor kezdődött gálameccsen.

A Sándor István és fiai által megerősített csepei öregfiúk tehát 1-0-s félidőt követően 4-0-ra nyertek a nagyszőlősi járásbeli egykori futballistákkal szemben, és a jó hangulatú találkozót követően a résztvevők egy csepei étteremben ünnepelték meg a két és fél ezres lélekszámú település egyik leghíresebb szülöttének 70. születésnapját. A remek hangulatú összejövetelen az egykori játékostársak számtalan régi, de feledhetetlen történetet elevenítettek fel, de a kellemes emlékek felidézése mellett megemlékeztek azokról az egykori játszótársakról is, akik ma már nincsenek az élők sorában. Az ugocsai öregfiúk egy, az erre az alkalomra készített díszes oklevéllel kedveskedtek Sándor Istvánnak, aki arról beszélt, hogy mindig is szívesen jön haza szülőfalujába, Csepébe, ahol a mai napig sok barátja, rokona él, és ahol nem felejtik el, bárhova vezessen is az útja.

(tamási)