2014. október 12.

2014. október 9., 06:30 , 717. szám

„A mennyek országa hasonlít a királyhoz,aki menyegzőt rendezett a fiának...” (Mt 22,1-14)

Az Úr Jézus gyakran beszél, tanít példabeszédekben. A példabeszédekkel jobban meg tudja értetni a hallgatósággal, mit is akar tanítani, mondani.

A mennyek országáról minden embernek más és más elképzelése van és ez mindig is így volt.

Az Úr Jézus ezzel a példabeszéddel próbálja az emberekkel megsejtetni, milyen is a mennyország. Azért választja példázatul a menyegzőt, mert tudja, hogy az emberek életében milyen fontos és nagy ünnep a menyegző.

A menyegző készen állt, és mindenkit meghívtak, azonban a meghívottakból senki nem jött el. De vajon miért nem jött el senki? Mert a meghívottaknak minden más dolguk fontosabb volt, mint a menyegző.

A XXI. század embere ma is épp olyan, mint Krisztus korában volt. A jelenkor embere ma is az örökkévaló hívása elé helyezi hétköznapi dolgait. Minden más fontosabb, mint az Isten, pedig Ő minden értéket felülmúló igaz kincset kínál nekünk, és mindenkit hív a mennyei menyegzőre.

Ez az evangélium figyelmeztet bennünket, hogy nehogy késő legyen meggondolni magunkat, mert ha nem vagyunk felkészülve az Úrral való találkozásra, ha a lelkünk nincs méltó tiszta ruhába öltöztetve, akkor úgy járunk, mit az evangélium egyik szereplője, aki betévedt a menyegzőre, de nem viselt az alkalomhoz illő öltözéket. A király erre megparancsolta: „Kezét-lábát kötözzétek meg, és dobjátok ki a külső sötétségre! Ott sírás és fogcsikorgatás lesz!”

Jézus ekként magyarázta a példabeszédet: „Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.” Ez a példázat azokról és azoknak szól, akik visszautasítják az Isten országát. Az válik általa világossá, hogy csak az nem juthat be Isten országába, aki magát zárja ki, hisz Isten mindenkit hív.

Rácz István benei plébános