„…ha nem őrizzük, szanaszét szaladnak”
Jótékonysági szüreti bál a Rákóczi-főiskolán
November 14-én, immár 5. alkalommal szervezte meg hagyományos jótékonysági szüreti bálját a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, Magyarország Ungvári Főkonzulátusa, Beregszászi Konzulátusa, illetve a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet. A közös szervezésű szüretzáró bál bevételéből a szervezők azokat a kárpátaljai magyar családokat kívánták támogatni, akiknek családtagjai részt vesznek a kelet-ukrajnai harcokban.
A bál jó hangulatának megalapozásáról Bacskai Béla nagyvőfély, a mulatság csősze, továbbá különböző magyar tájegységek zenéjével és táncaival a Sodró Együttes, a BorzsaVári népi zenekar és a Viski Bicskások zenekara gondoskodott, hiszen, ahogy azt köszöntőjében a csősz is kiemelte: „Ősi népszokásaink garmadával vannak, s ha nem őrizzük, szanaszét szaladnak.”
Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség és a Kárpátaljai Magyar Főiskoláért Alapítvány elnöke köszöntőjében egyperces néma felállásra szólította a jelenlévőket, ezzel adózva a Kelet-Ukrajnában zajló harcok áldozatai emléke előtt. „Minden körülmények között embernek kell maradni, és ehhez hozzátartozik az, hogy ápoljuk hagyományainkat, és megpróbáljunk segíteni azokon a családokon, amelyeknek hozzátartozói, a férj, a gyermek a keleti országrészben teljesít katonai szolgálatot rendkívül nehéz körülmények között” – hangsúlyozta a KMKSZ elnöke. Mint mondta, a kárpátaljai magyarság soha nem volt könnyű helyzetben, most pedig sorsának egyik legnehezebb esztendejét éli. Épp ezért különösen fontos az anyaország odafigyelése. Tarlós István, Budapest főpolgármesterének jelenléte pedig Magyarország felénk irányuló támogatásáról és szolidaritásáról tanúskodik. A kárpátaljai magyarok a nehéz helyzet ellenére sem adják fel soha annak reményét, hogy Kárpátalján nemcsak egyénileg, hanem közösségként is meg tudnak maradni. A jelen időszakban pedig különösen nagy a jelentősége annak, hogy a kárpátaljai magyarokban egységes gondolkodás alakult ki e nehéz helyzet kapcsán. A kárpátaljai magyarság megélt már nehezebb helyzeteket is, de „késznek kell lennünk ahhoz, hogy továbbvigyük azt, amit őseink ránk hagytak”.
Tarlós István, Budapest főpolgármestere, egyben az esemény fővédnöke együttérzését fejezte ki azon ukrán és magyar családoknak, akik elveszítették hozzátartozójukat a háború során. Budapestre, a szónok szavaival élve „lelki fővárunkra” mindig számíthatunk, hiszen a magyar kormány „komoly figyelmet szentel a határain túl élő magyarság érdekeinek európai módszerekkel és körülményekkel történő érvényesítésére”. Ennek ékes bizonyítéka a Rákóczi-főiskola is. A bálhoz hasonló rendezvényekre mindenképp szükség van, ahogy arra is, hogy a magyarság ápolhassa nyelvét, identitását. A szüreti rendezvények pedig jó alkalmak erre, hiszen a magyar kultúrában a szőlő és a bor mindig komoly szerepet játszott. A fővédnök végezetül kiemelte: a tervek szerint a jövőben szorosabbra fűződik majd a kulturális és oktatási kapcsolat Budapest és Beregszász között, ezzel is kifejezve, hogy Magyarországra számíthatunk – összetartozunk.
A fővédnök beszédét követően Orosz Ildikó, a főiskola elnöke adott át egy szüreti kosarat Tarlós Istvánnak, utalva arra a nagydobronyi húsvéti szokásra, amely során a komoly szándékú udvarló a locsolkodásért kapott kosárnyi hímesért egy kosárnyi finomsággal kedveskedett leendő családjának az elköteleződés jeléül.
A beszédek elhangzását követően, a vacsorát megelőzően Szalipszki Endre, Magyarország Beregszászi Konzulátusának főkonzulja mondott pohárköszöntőt, hangsúlyozva: a bál a jövőbe vetett bizakodásról tanúskodik. A vacsora jó hangulatáról a Viski Bicskások és Szoroka Dániel harmonikajátéka gondoskodott.
Azt est további részében a Kokas Banda táncoltatta meg a bálozókat, az árverésen pedig gazdára találtak a szüreti kosarak is. A bál az Integrál együttes jóvoltából hajnalig tartó mulatsággal folytatódott. A szusszanni vágyókat borkút, különböző sütemények, teaház, koktélok, pipatórium, játékterem, továbbá fényképezkedési lehetőség várta a szüreti kapunál.
A bál létrejöttét a Bethlen Gábor Alap, továbbá a Jakab-pince és a Pávlovics család támogatta.
Espán Margaréta