Távmunka vagy otthoni munkavégzés?
„A munkaadóm pedzegeti, hogy nem bánná, ha távmunkában, otthon dolgoznék. Tulajdonképpen én sem bánnám a dolgot, ha nem járnék vele rosszul. Mi a véleménye?”
– Mindenekelőtt szögezzük le, hogy a távmunka és az otthoni munka a munkavégzés két különböző formája.
A Munkatörvénykönyv (Кодекс законів про працю – a továbbiakban: Mtk.) 60-1-es cikkelyének első bekezdése értelmében az otthoni munkavégzés (надомна робота) olyan munkaszervezési forma, amelyben a munkát a munkavállaló a lakóhelyén vagy az általa meghatározott egyéb olyan helyen/helyiségben végzi, amelyet egy munkavégzésre elkülönített zóna, esetleg olyan műszaki eszközök (fő termelési és nem termelési alapok, szerszámok, felszerelések) vagy ezek együttese jellemez, amelyek termékek előállításához, szolgáltatások nyújtásához, az alapító okiratban előírt munkák vagy funkciók ellátásához szükségesek, a munkáltató termelésre vagy munkavégzésre szolgáló területén, helyiségein kívül.
Az Mtk. 60-2-es cikkelyének első bekezdése szerint a távmunka (дистанційна робота) a munkaszervezés olyan formája, amikor a munkavállaló a munkát a munkáltató munkahelyén vagy -területén kívül, a munkavállaló által választott tetszőleges helyen, információs és kommunikációs technológiák felhasználásával végzi.
A fentiekből kitűnik, hogy mind a távmunka, mind az otthoni munkavégzés lehetőséget biztosít a munkavállaló számára, hogy munkáját a munkahelyén kívül végezze. Szakértők szerint azonban alapvető különbség a két munkaszervezési forma között, hogy otthoni munkavégzés esetén a munkavállalónak a lakóhelyén vagy más, általa és a munkáltató által kijelölt helyiségben kell teljesítenie munkaköri kötelezettségeit. A távmunkánál nincs megadva ilyen fix hely, a munkavállaló bárhol elláthatja a munkaköri kötelezettségeit.
További különbség az otthon végzett és a távmunka között, hogy az otthoni munkavégzés során a munkavállaló köteles betartani a vállalat belső rendjének szabályait, például az adott cégnél megállapított munkaidőben kell a munkáját végezni. Távmunka esetén viszont a munkavállalónak joga van tetszése szerinti időben végezni a munkáját. Ugyanakkor a munkaidő egyik esetben sem haladhatja meg a törvényileg megállapított normát: a napi 8 és ennek megfelelően a heti 40 órát.
Ami a munkáltató és a munkavállaló közötti viszonyt illeti, ha az utóbbi a rábízott feladatokat tartósan távmunkában kívánja ellátni, akkor célszerű a távmunka végzéséről munkaszerződést kötniük. Otthoni munkavégzés esetén is lehetőség van speciális munkaszerződés megkötésére. Az Mtk. 60-1-es és 60-2-es cikkelyeiből elérhetők a távmunkára és az otthoni munkára vonatkozó munkaszerződés formanyomtatványai, amelyek bizonyos iránymutatásul szolgálhatnak az ilyen típusú munkaszerződések formájára és tartalmára vonatkozóan.
Most lássuk részletesebben, mit kell tudni a távmunkáról kötendő munkaszerződésről! (Miután a munkavégzésnek ennél a formájánál, véleményem szerint, nagyobb jelentősége van a speciális szerződés megkötésének, mint az otthon végzett munkánál.)
Az ilyen szerződés mindenekelőtt megállapodás, ezért a munkavállalónak és a munkáltatónak joga van bármilyen általa szükségesnek ítélt feltételt előírni, a lényeg, hogy az alapvető feltételeket egyértelműen rögzítse a dokumentum. Hangsúlyoznám, hogy a távmunkára vonatkozó munkaszerződés megkötésének egyedüli korlátjai a munkavállaló által végzett munka sajátosságai. Vagyis ha a munkavállaló nem tudja távmunka formájában ellátni munkaköri kötelezettségeit, akkor az ilyen szerződés megkötése sem lehetséges.
Érdemes odafigyelni arra is, hogy a munkáltatónak a távmunkát végző munkavállaló megfelelő munkakörülményeit is biztosítania kell. Az általános szabály szerint, amennyiben a szerződés feltételei nem rendelkeznek a munkavállalónak a feladatai ellátásához szükséges eszközökkel való ellátásáról, akkor ez a kötelezettség a munkáltatót terheli. Ha viszont a munkavállaló önállóan biztosítja a munkavégzéshez szükséges feltételeket és eszközöket, joga van a felmerült költségek megtérítését kérni a munkáltatótól – feltéve, hogy az ilyen kompenzáció eljárása, feltételei és határidői szerződésben meghatározottak.
A távmunkára vonatkozó szerződés megkötése viszonylag egyszerű eljárás, mivel ehhez csak két feltételnek kell teljesülnie: 1. a munkavállaló a távolból is el tudja látni munkaköri kötelezettségeit; 2. a munkavállalónak kérvényeznie kell (írásban) a megállapodás megkötését, s a kérvényben meg kell indokolnia, miért áll át távmunkára. E követelmények teljesülése esetén a munkáltató és a munkavállaló megállapodik a távmunkára vonatkozó munkaszerződés feltételeiről, és a felek aláírják a szerződést.
A munkáltató is kezdeményezheti a távmunkára való átállást a törvény által meghatározott esetekben (pl. járvány, fegyveres agresszió, technogén vagy környezeti katasztrófa fenyegetése esetén – lásd az Mtk. 60-2-es cikkelyének 11. bekezdését!). Ilyenkor a távmunka végzése rendeleti úton is bevezethető, nem kötelező szerződést kötni. Más esetekben a munkavállalónak is hozzá kell járulnia a távmunkára való átálláshoz.
hk